Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-408

408. országos ülés november 15-éu, szombaton. 1880. 311 melyet a szőlő gyökere részben absorbeál. (Helyeslés.) Ilyen tanácsokkal szolgáit t. képviselőtársam Magyarország szőlőszetének. 0 azt mondja továbbá, hogy a tudomány vívmányait respeetálni kell és hogy kötni való bolond, ki a tudomány vívmányait el nem fogadja. Én azt hiszem, hogy ő a maga tudományát mindenesetre követésre méltónak találja; de ez esetben bocsásson meg, nem azt, a ki e tanácsot nem követné, hanem azt, a ki követné, kellene igazán megkötözni. (Derültség.) Végre van t. képviselőtársamnak még egy nagyszerű mentő eszméje. Megint a tudományra hivatkozva azt mondja: minő szép dolog lesz az emberiségre nézve, ha a bort ezentúl nem ugy kell termelni, hogy a gazdának az eső és mindenféle éghajlati viszony miatt aggódnia kelljen, hanem szépen a gyárban fogják a bort elemezve megcsinálni és hogy az emberiségre nézve milyen nagy vívmány lesz ez. Lehet, hogy annak nagy vívmány lesz, de hogy a szőlőbirtokosoknak igy bizonyosan felkopik az álla, az bizonyos. (Tetszés) Ezek voltak nagyban és egészben a tegnapi beszéd ellen felhozni kivánt kifogásaim. Vannak azonban e beszédnek egyes pontjai, melyekkel részben és olyanok is, melyekkel teljesen egyetértek. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy nagy baj, hogy nálunk a mostani nemzedék ugy neveltetik, hogy fokozódva többet és többet kíván az államtól. Ebben tökéletesen igaza van. Én sem óhajtóin, hogy közönségünk fejlődésének iránya ez legyen. Abban viszont nincsen igaza, midőn Angliára hivatkozva, olyan laisser-faíreféle gazdasági politikát kivan folytatni, minőt ott folytatnak, mi a mellett a gazdasági politika mellett okvetetlenül tönkremennénk. Az állam feladata nem egy meghatározott változhatlan dolog, mely viszonyok és idő szerint nem változik, hanem a helyi viszonyok és idő szerint mindig más és más. Mások voltak a múlt században, mások most mások lesznek a jövőben; mások Angliában, mások nálunk. A jelen viszonyok között az állam feladata nemcsak az, hogy a szőlőszet terén ugy felsőbb, mint az alsó népességnél terjeszsze az értelmiséget, hanem minthogy rendkívüli csapás érte az országot, az is, hogy rendkívüli eszközökhöz nyúljon, de oly formán, hogy a rendes kerékvágásba terelje a dolgot s a közönség idővel nélkülözhesse a támogatást. Már pedig mindazon intézkedések, melyeket én valaha a kormánytól szőlőszetünk támogatása érdekében kívántam, ily szellemben vannak tartva. Én semmi olyan dolgot nem kértem, a mely a Francziaországban történt védekezési intézkedésektől különböznek. Francziaországban ezen jelentés szerint 1889-ben 681 subventionált syndieatus volt 21.687 tulajdonossal, kiknek az állam közvetlenül holdankint 25 írtjával számítva körülbelül 200.000 frank segélyt nyújtott. Ha Francziaországban lehetséges az ilyesmi, ott, hol az emberek gazdasági tekintetben mégis sokkal önállóbbak, mint a mi honfitársaink, akkor én azt hiszem, ho«y Magyarországon az ily segély kívánása nem ellenkezik a józan felfogással. Annak idején, mikor a ministerelnök ur az említett országos enquettet tartotta, ő maga is oda nyilatkozott, hogy hajlandó a szőlőbirtokosokat, ha szövetkeznek, nagyobb segélyezésben részesíteni. Először ugyanis arról volt szó, hogy kötelező szövetkezetek szüksége moudassék ki; később azon vélemény jutott túlsúlyra, hogy a szövetkezetek szabadon alakuljanak, de hogy alakuljanak, n'gyobb mérvű segélyezést kell nekik kilátásba helyezni. Én azon kívül, a mit t. képviselőtársaim itt felhóztak, nem kívánok mást, mint hogy a kormány helyezze ezt a segélyt kilátásba és meg vagyok róla győződve, hogy ha nem is az első évben, de okvetlenül a legközelebbi jövőben, nemcsak minden hegyvidéken, hanem minden nagyobb hegyközségben fognak alakulni szövetkezetek, melyek czé'ja lesz, hogy közösen védekezzenek a szénkénegezés felhasználásával, közösen létesítsenek szőlőoltvány-iskolákat és közösen szerezzék be maguknak a szükséges vezető értelmi erőt. Ezeket a szövetkezeteket vidékenkint kötelékekbe lehetne foglalni, a melyekkel a ministerium képviselője vagy kiküldötte közvetlenül érintkezhetik. Ez egy neme az önsegély szabályozásának, de a mellett állami támogatásra is van szükség, mert a tapasztalat az, hogy az emberek ebben az irányban sem nem tudnak tenni, sem bizalommal nincsenek a dolog iránt. Hanem mikép is lehetnének midőn eddig a kormány szakértői, most pedig oly tekintélyes képviselő, mint Herman Ottó t. barátom, oda állanak, a nélkül, hogy kellőleg tájékozták volna magukat, rontják a hangulatot és azt a serkedő kis bizalmat is tönkreteszik azzal a méreggel, mely ajkaikról csepeg. Nagy felelősséggel jár az, t. ház, ha ezen házban beszélünk, mert itt minden szó, különösen ha ügyes szónok ajkairól hangzik el, kihat és nagyon mesze hallatszik. A közönség nincsen bizalommal; ezt a bizalmat kell mindenek előtt helyreállítani. Most már merem állítani, hogy azoknak a laicusoknak összhangzó véleménye folytán, kik az utolsó két esztendő alatt Francziaországban jártak, a közönség kezd is bizalmat nyerni ezen védekezés iránt. En tudom, t ház, hogy az ország több vidékén maguk a termelők kezdték meg az amerikai szőlők ültetését. Tudom, hogy a nép is hozzáfog a dologhoz, például MénesMagyarád hegyvidékén, a parasztok maguk is rigolirozták a földet, szereztek oltványokat és ültetik is a szőlőt, mert látták, hogy egy-két