Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

407. országos ülés novemher 14-én, pénteken. 1890. 301 például a Bordeaux-t, Medoc-ot stb. nagyrészt elvesztette. Pázmándy Dénes: Nem vesztette el! Herman Ottó: Egyáltalában nem áll az, a mit Magyarországon hittek és hisznek ma is, hogy rendkívül fontos és egyetlen dolog az úgynevezett szíízbor. Pár évvel ezelőtt utaztam Norvégiában és láttam, hogy hajókon, vendéglőkben, privát házakban, mindenütt iszszák sajátságos üvegekben a Selters-vizet és azt találtam, hogy az rendkívül olcsó, kitűnő élvezeti szer. Norvégiában Selters, a mi Seltersben is nagyon drága! De minden városban aztán ki volt írva becsületesen egy épületen: „Minerahvand — wnnd = viz— fabrik". Midőn a tromsöi consulnak .ízt mondtam, hogy nem ajánlanám az uraknak Magyarországon ily gyárakat állítani, kinevetett s azt mondta: hát a tudomány haladását semmibe se vegyük? Ha a chemia nekünk biztosan megmondja, hogy abban a vízben mily alkatrészek vannak és azt meg tudom csinálni, erről mondjak le és okvetlenül ott igyam a Selters-vizet, a hol kimerítik a kútból? Miért? Azokért az anyagokért, melyek a chemia szerint ugy sem érnek semmit, mert sem az egészségre, sem az ízre befolyásuk nincs: az úgynevezett indifferens részekért? Az orvosok csak a beteg megnyugtatására rendelnek igazi Seltersvizet, noha meg vannak győződve, hogy a készített viz ugyanazon alkatrészeket tartalmazza. Ez a felfogás, t. ház, a külföldön. Még egy példát vagyok bátor felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Harmadik Napóleon alatt arról volt szó, hogy a franezia mezőgazdaságot emelni kell. Mit csináltak? Behozták a buzértenyésztést és hozzá a hadseregnél a veres nadrágot is, a melyet a festő buzérral, rubia tinctorummaí festettek ilyenné, hogy ez által a mezőgazdaságnak nagy jövedelme legyen. De egy német ehemieus rájött, hogy szakasztott e festőanyag, mely a buzérban van, benne van egyszersmind a kőszénben és kezdték Németországban csinálni a veres festéket a kőszénből. Gondolom, negyven millió márka jövedelme van ebből az industriából Németországnak. De a bámulatos ebben a dologban az, hogy Francziaország nem azt mondta, hogy ez hamisítás, hogy ez nem keik mert az igazi veres szin, csak a buzérból készült veres szin, hanem azt tették, hogy felhagytak a buzér termelésével és csináltak ők is veres festéket kőszénből. (Derültség.) Midőn ezt átjátszom a borra, ezzel nem akarok senkinek semmit sem insiunálni, hanem csak azt mondom, hogy a borhamisítás kérdése Magyarországon mindig egy bizonyos utóízzel bir, tudniillik felvettetett a leghatározottabban úgynevezett antisemiticus értelemben. Előállotak bizonyos emberek és azt mondták, hogy ennek a — mondjuk — zsidónak semmi szőleje nincs és mégis a pinczéjében két-három ezer akó bora van. Szendrey Gerson: Mííbora! (Derültség.) Herman Ottó: Ez nem lehet másképen, minthogy vízből csinálja. T. ház! Ha az ember utánajár a dolognak, a legtöbbször arra jön rá, hogy csupán csak szemesség ós élelmesség az, mely ezeket a pinczéket szőlő nélkül mégis megtölti borral. (Derültség.) Ez annyit tesz, hogy mi magyarok szeretünk otthon ülni és várjuk, hogy jön valaki. a ki megveszi termésünket; (Ugy van! jobbfelől) mert hogy mi járjunk utána annak, hogy eladhassuk, az nem illik, az egyáltalában nem uri dolog. (Általános helyeslés.) És ekkor nagyon könnyen ugy fogjuk fel a dolgot, hogy ez a másik is csak ugy ül otthon és mégis kétezer akó bora van, tehát valami rendkívüli utón módon, mesterségesen csinálja. Utána jár falvakon, olcsón vásárol, drágán adja el — ez az egész. A modern világban tért kell foglalnia annak a nézetnek, a melytől a mi gazdaságunk is függ. Nem ismerek embert, a ki jobban megérdemelné, hogy kötözni való bolondnak nevezzék, mint az, a ki a tudomány vívmányaival szemben mindig a réginél akar maradni. A ki a franezia eljárással, Francziaország domináló borpiaczával szemben még ma is a mi nyomorult, semmit sem érő pinczekezelésünket dicséri s ezért olyan, mint az a fuvaros, a ki a vasút ellen protestál. Vájjon ártalmára volna-e az emberiségnek, hogyha egy ehemieus felfedezné azt az eljárást, melynek segítségével valóságos bort tudna csinálni ? Nem. Valóságos áldás volna ha felfedezné, mert emancipálná a gazdát attól a gondtól és félelemtől, a melyet az időjárás reáhárít. Tudom, hogy sokan nincsenek velem egy értelemben; de megmondom, hogy miben tévednek. A tévedés nagyon egyszerű. Minden egyes borvidéken vannak egyeri bortermelő gazdák, a kiknél mindenkor egyforma jó bor kapható, bármilyen lett légyen is az esztendő. Hát, t. ház, ezek talán csudát tudnak csinálni, ezeknek talán külön süt a nap, külön esik aü eső, hogy csak az ő szőlőikben terem minden esztendőben — még a rossz esztendőben is — egyforma jó bor ? Valjuk be, t. ház, hogy ezek is csak ugy segítenek a borukon, a mint tudnak, tudniillik francziáui. (Derültség.) De hagyjuk már most ezt a kérdést. Be akarom fejezni azzal, hogy én örültem azon, midőn az országos phylloxera-bizottság utolsó gyűlésein végre valahára észrevettük azt, hogy a homoki szőlők elleni ellenszenv kiveszőben van. Az ott egybegyűltek már egyhangúlag kijelentették, hogy a homoki területen igenis