Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

302 *07- ©rsgágos ülés november 14-én, pénteken. 1890. n;igy súly fekszik. Elismerem, t. ház, bogy ott a kezelés egyelőre könnyű nem lesz s ;i kormányra ott is nagy feladat vár, hogy tudniillik homokon elért termés jó kezelésére nézve állapítsa meg tapaszt datilag a módokat, mert a legclaí-sicusabb területeken, például Kecskeméten a baj az, hogy pinczét ásni nem lehet, mert pár méter mélységben már viz jelentkezik. Meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy ha valósággal rationalis borkezelés mellett mi is oda törekszünk, a hová Francziaország törekedett, hogy ne nézzük a leszüretelt faj minőségét, hanem azt mondjuk, hogy sok alap folyadék kell, mely alapfolyadókból rationalis pinczekezelés mellett jó italt legyünk képesek elérni. Ez az, a mi által a franczia bor a piaczon dominál: ennek jövője van, t. ház és szükséges is vele foglalkozni, mert Magyarországra nézve különösen hasznos volna. (Helyeslés.) A dolog foglalatja, t. ház, az, hogy történjék a hegyi szőlőknél mindaz, a mi megtehető, de fektessük a súlyt oda, a hol az eredményről teljesen bizonyosak vagyunk s a hol legegyszeiűbb eljárással módot adhatunk a kisbirto kosnak is szőlejének megtartására. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen homok területek megbecsülését tehát különös figyelmébe ajánlom a t. háznak. T. ház! Megérintetett a vita során a telepítés kérdése is. (Halljuk!) És pedig kapcsolatosan épen a szőlők veszedelmével. Igen jól mondta énre nézve gr. Károlyi Sándor t. képviselő ur, hogy vigyázzunk nehogy ebből is »Csángó telepítés" legyen. A telepítés kérdése, t. ház, különösen Magyarországon, épen a földmívelésre való tekintettel, egyike a legfontosabb dolgoknak, a melyeket én egyáltalán ismerek; de midőn hozzá nyulunk — s erre különösen felhívom a t. rainister ur figyelmét — óvakodnunk kell a szokásos kormánybiztosi intézmény alkalmazásától, mert nálunk nagy a hajlam, különösen a kormányzatban, arra, hogy mihelyt egy kormánybiztos kiküldetik, akkor a kormány meg van nyugodva s azt mondja: „intézkedtünk." (Derültség a szélső balon.) Magyarországra nézve legnagyobb veszedelem azon „intézkedtünk" szónak tulajdonképeni tartalma és értelme. A teh'pítésnek, t. ház, Magyarországon classicus példái és eredményei vannak. A ki a telepítés ügyéhez hozzá akar szólani, az ne nézzen csak a Balaton partjára, ez ma még problematieus, mert mi teljes biztossággal még nem tudjuk — én legalább nem tudom — hogy mekkora terület az, a mely a Balaton partján immúnis homokot tartalmaz. Szalay Imre: 15.000 hokl,vagy még ennél is több ! Herman Ottó: E kérdést méltóztassék a kormánynak tanulmány tárgyává tenni. De nemcsak itt vannak feladataink, hanem egyáltalában mindenütt, a hol a népesség gyér és a hol a népesítésnek szükségessége már úgyszólván századokon keresztül önmagától mutatkozik az által, hogy aratáskor leindulnak a népek az Alföld felé, télen pedig mennek vissza. A classicus ég eredményes példákat látjuk Apatin és Szt.-Iványon s más helyeken, a hol valósággal hatalmas igyekvő s egyszerű életű és gazdagodó nép vetette meg a lábát s mely hozzávéve még kitűnő hazafi is. De én, t. ház, a mennyire e települések keletkezését ismerem, azt tapasztalom hogy ezeknél nem történt az, a mi a csángó telepítésnél történt, hogy egy délezeg ember, mint Árpádnak utóda, élére áll egy seregnek s vezeti Magyarországon véges-végig; minden vasúti állomáson várja a sokaságot czigánybanda s összejönnek hölgyek és urak és tyúkkal, kalácscsal tartják e jövevényeket és mikor végig robogtak velők Magyarországon, akkor betelepítik e hegyi népet az alsó Duna malariás mocsaraiba és azt mondják: boldoguljatok! s mikor nem birják ki, akkor megint csak ott van a kormány, a, ki rájuk küldi a kormánybiztost s azt mondja: „intézkedtünk". (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Nekünk e téren, t. ház, rendkívül sok tervszerű teendőnk van. Megmondottam, mit tartok a telepítés ügyérői és most van még egy czím, a melynél csak igen rövid időre kérném a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Ez a czím a halászat, a melyről e házban már régebben kifejtettem azt, hogy ez felkarolva, Magyarországra nézve 5, talán 8 millió forintnyi évi jövedelmet jelent. Elismerem, t. ház, hogy a kormány e téren is nyugodt lélekkel mondhatja: intézkedtem. Van halászati felügyelőség és olvassuk, hogy annyi s annyi holdas halas] tavat állítottak vagy terveznek, de én a legjobb indulat mellett sem birtam Magyarország piaczain cs ik egyetlen egy halat is találni, a mely az évek sora óta folytatott hal ász felügy életi befolyás következtében keletkezett volna. (Derültség.) Azt nem ismétlem, hol kerestem hiába a lialtenyésztést, hanem csak elmondom, hogy egy rendkívül alkalmas helyen, hol szintén haltenyésztés rendeztetett be s a birtokos rendkívüli befektetésekkel gőzgéppel emelteti tavakból a vizet, mikor tudakoltam, mily eljárás van ott használatban a tenyésztésnél: azt felelte, hogy neki az országos halászati biztos azt tanácsolta, vegyen kis-halakat, ereszsze be a vízbe és az év végén halászsza ki. (Élénk derültség.) Nem akarom azt mondani, hogy ez a régi czigány methodus, hanem meglehetősen kerti methodus! A hal tenyésztésnek nem az a feladata, hogy a halat az egyik vizbői a másikba hordozza, hanem hogy valósággal tenyészsze.