Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

294 407. országos, ülés november 14-én, pénteken* 185)0. tióra szorul, mert az érdekeltek ezt már régen hangoztatják. Annak a vizi jognak két sajátsága van. Az egyik az, hogy abban a kisbirtokosok érdekeinek képviseletéről és védelméről nincs kellőkép gondoskodva, minek következtében a társulatoknál, azt tapasztaljuk, hogy a kisbirtokosoknak azok intézésében úgyszólván, semmi befolyásuk nincs, ellenben a teherviselésben természetesen egész mértékben részt vesznek. A másik az, hogy azon törvényben gondoskodva van a kormánynak teljhatalmáról mindenben, a mi a vizjoggal összefügg, az u. n. kormánybiztosi intézmény által. Nem tagadom én, t. ház. hogy az árvizeknek kitett területeken szükség lehet és van kormánybiztosokra; kellenek azok ilyen vidéken először akkor, midőn e vidéken a terveknek keresztülhajtásáról van szó; mert minden ilyen társulatnál a legkülönbözőbb érdekek veszekednek egymással és ha nincs egy parancsoló akarat, akkor sohsem jutnak azok megegyezésre, tehát mig a tervek nincsenek megállapítva, mig a kivitel stádiumába nem jutattak annyira, hogy azok kivitele biztosíttatott, addig kormánybiztosok nélkül bajosan boldogulhatnánk. Másodszor szükség van reájuk olyankor, hogyha egy hirtelen nagy árviz-veszedelem áll elő, a mikor ismét intézkedni kell gyorsan és absolut hatalommal. De a mint ezen törvényből a praxis kifejlett, hát tapasztaltuk a vizi biztosságoknak különös intézményét, a vizi fősispánoknak Magyarországon való kineveztetését. (Derültség a baloldalon.) És ezen vizi főispánoknak olyan hatalom adatott hazánkban, hogy mindnyájan jobba:i remegtünk tőlük, mint a politikai főispánoktól; mert a politikai főispánokkal csak a választások alkalmával jöhettünk összeütközésbe; különben azok nem sokat törődtek velünk, de a vizi főispánoknak életünk és vagyonunk alá van rendelve oly tökéletesen, hogy mindnyájan ürgéknek érezhetjük magunkat. (Derültség a baloldalon.) Ezen kormánybiztosságok hogy éltek hatalmokkal? Ezen fordul meg a kérdés. Minden, a mi általuk történt, méltányosan, jogosan és a közjó érdekében történt-e, vagy a sic volo, sic jubeo értelmében? Praesidealván minden gyűlésen s a társulatok közgyűlésén ugy viselkedtek, mint a kik csak azt coucedálják ä társulatoknak, a mit ők maguk akarnak és a társulatokra rádictálták saját akaratukat. Ha pedig a társulatok, az autonóm testületek valamit akartak és kívántak, azt vagy nem eoneedálták és megbuktatták, vagy a ministeriumhoz fellebbezték, a hol mindig az történik, a mit az illető kormánybiztosok s a ministerium mérnökei és szakközegei hoznak javaslatba. r Ennek következménye az lett, (Halljuk! Halljuk!) hogy ti szegény adófizetők és autonóm társulati tagok ezeket a terveket elfogadjátok, ezeket a költségeket megszavazzátok, más terveket, mint a melyeket a ministerium rendel, más költségeket, mint a melyeket a minister tanácsol, meg ne állapítsatok, fizetni > aztán a ti dolgotok. Hozzáteszem, hogy ezeket a kormánybiztosokat nem a kormány fizeti, azok ezen költségvetésben elő nem fordulnak, hanem fizeti őket az igen t. megkormányzott publicum. Azt hiszem, hogy a tiszai társulatok és általában a tiszai ármentesítés ma már azon stádiumban van. hogy nincs többé szükség kormánybiztosokra, Némely kivételes esetektől eltekintve, ezek ideiglenes intézménykép szerveztettek és ma már azok tovább fentartása indokoltnak nem látszik. (Ugy van! a baloldalon.) És kérdem a t. minister urat, hajlandó-e a tiszai társulatoknak visszaadni autonómiájukat? Egy másik, ezzel szorosan összefüggő kérdés, melyet a t. minister ur szintén 'felemlített programmjában, a talajj'avítás hitelének kérdése. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben is meghoztunk egy törvényt, mely a talajjavításnak különös kedvezményeket adott. Ezen törvényt a kormány a társulatokkal szemben igen gyakorlati módon használta fel, a mennyiben minden társulatnál, a hol a kormánynak követelései vannak, ugy akarta és vitte keresztül a régi kölcsönök conversióját a földhitelintézetnél, hogy saját előlegbe számított követeléseit a társulatoknál szépen belefoglalta és visszanyerte, a mi nagy könnyebbség neki. De ezen conversionalis ügyleteket több társulat visszautasította, többek közt a bodrogközi, a beregi és mások. Miért utasították vissza? Azért, mert ezen conversióba beleliquidáltak mindenféle tételeket, a melyek a kormánynak érdekében álltak, de a melyekkel a társulati terheket növelték volna; másodszor azért, mert a pénz-, vagyis ezen eonversiós kölesönnek árkelete túlságos drágára szabatott. Ha a törvényhozás valamely pénzintézetnek oly jogokat biztosít, hogy annak követelései, minden bekebelezett követelést megelőzőleg, az adóval szedetnek be, akkor az erre fundált papírok — azt hiszem — nem alábbvalók más, hasonló előnyökkel nem biró zálogleveleknél. Ennélfogva nem látom indokolva azt, hogy conversio esetén miért adassanak azok 94-es árfolyam mellett a társulatnak? (Ugy van! a bah oldaloni) De erre azt mondhatja a t. kormány, hogy ez nem az ő dolga; az intézet adja ugy, a mint neki tetszik. Ez áll is, de megjegyzem, hogy azon intézet nem nyerészkedésre, hanem hazafiságra alapíttatott. (Ugy van! a baloldalon.) . - -A' harmadik hiba, a mi a törvényben van és ez a legfőbb, az, h/»gy jog adatnék ezen-in-