Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

407. oraüágos ülés november 14-én, péuteken. 18a0. 293 Balogh Géza jegyző: b.KaasIvor! B. KaftS Ivor : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Válly Árpád barátom, kinek tartalmas és szépen előadott beszédeit mindig élvezettel szoktam hallgatni, minapi rövid vendégszereplésemet a kormánypárton arra használta föl, liogy nekem az ellenzékiségből leczkét adjon. (Halljuk!) Felállította azon tételt, hogy az ellenzéken a ministerekről rosszat, vagy semmit; e tekintetben nem akarok vele vitába bocsátkozni. Lesz még alkalom, hogy képességemet arra, milyen jó mameluk veszett el bennem, a mit tegnapelőtt bizonyítottam, (a jobboldalra mutatva) azokon a padokon érvényesítsem, ha pártunk vezére, Apponyi Albert gr. akár önökkel, akár önök nélkül, akár önök ellen a kormány politikájának vezetésére befolyását gyakorolni fogja. Odáig azonban ellenzéki álláspontomat teljes mértékben fentartom, daczára, hogy a minap, ámbár nem vagyok vasúti képviselő, a kormánynak politikáját helyeseltem. Mert mióta a tigrisvadászatnak vége van ... Csanády Sándor: Róka volt az! (Élénk derültség.) B. Kaas Ivor: Sajnálom, hogy nem gróf Apponyi, a pártvezérem, hanem Polónyi Géza t. barátom ejtette el a vadat, azóta, mint várakozó állományba helyezett ellenzéki, (Derültség) ezen házban kis játékokat folytatok és e,zen szereplésemben vettem magamnak azt a szabadságot, hogy beállok kormánypárti önkéntesnek. De Vállyi barátomnak még egy megjegyzéssel tartozom. Ö, a ki bennem megrótta azt, hogy nekem van egy ministerem, a kit dicsérek, érdemeivel indokolva dicséretemet, rögtön másnap felállott s egy egészen hasonló tenorú mameluk beszédet, mint én, előlegezvén a bizalmat az ő ministerének, sőt odáig ment, hogy olyan tételeket is, a melyeket a kormánypárti, pénzügyi bizottság egyhangú határozatával törölt, hajlandónak mutatkozott megszavazni; és kormánypárti támogatását olcsóra tartja, mert egy ezer forintos tétel is őt kielégíti. Mi több, ezen mameluk vendégszerepléseért rögtön meg is kapta az elismerést, mert a kivánt viszonválaszt megnyerte, összeölelkeztek a ministerrel. Ezek után csak azt mondom neki, hogy reménylem, hogy az ő ellenzéki szereplése nem fog oly sokáig tartani, mint az enyém és ő elveinek sértetlen fentartásával sokkal hamarább, beállhat annak, a minek temperamentuma őt praedestinálja: jó mameluknak, (Derültség bálfelől) p i De most rátérek tulajdonképeni feladatomra. A minister ur programmjában szerepelnek — és nem kis mértékben szerepelnek — a vizi ügyek is, a melyekről már tegnap gróf Károlyi Sándor itt kimerítő beszédet tartott. En, ha előveszem a minister ur budgetjéből azokat a részleteket, a melyek a vizi ügyekre vonatkoznak, azt találom, hogy azok mindössze 700.000 írttal fordulnak ott elő e négy különböző czím alatt: vizépítészet, folyammérnökségek, vizszabályozás és ciüturmérnökség is a vizek szabályozásával függ össze. Ha e czímeket osztályozzuk személyes és dologi kiadásokra, kitűnik az, hogy a személyes kiadásokra 373.000 írt, a dologi kiadásokra pedig mindössze 339.000 frt esik. (Halljuk! Halljuk!) Mit jelent ez, uraim? Azt, hogy az a minister ur, kinek egynagy közgazdasági programmja van, a vizek szabályozása körül voltaképen eszközök nélkül áll, mert a mi pénze van, azt elfizeti tervek kovácsolására; a kivitelre neki nincs módja. Erre azt fogja felelni, hogy a mérnök uraknak jól megfizetett munkájuk és állásuk nem azt jelenti, hogy azok terveit a kormány vigye keresztül az állam költségén, hanem hogy azok a tervek a tiszai társulatok által és a magánosok által ezeknek megterheltetésével vitessenek ki. És valóban ugy is történik. De ha ismét ezen társulatok belső életét vesszük figyelembe, azok, kiknek részünk van azokban, j ól tudjuk, hogy ott ismét két momentummal találkozunk : azzal, hogy a személyi kiadások rendkívül nagyok, a melyek kezelési költségekre, mindenféle mérnökökre, felügyelők alkalmazására fordíttatnak, ugy, hogy csak aránylag csekély rész marad meg a valóságos dologi befektetésekre és midőn ezen dologi befektetésekre pénz beszerzéséről van szó, akkor — hogy ugy mondjam — a legnagyobb könnyelműséggel csinálnak adósságokat és a legnagyobb könnyelműséggel költik el ezen adósságokat. Innen a felügyelet hiányából és a takarékossági szellem hiányából, mely a mérnököknek közös tulajdonságuk — mert ők azt mondják: mi csinálunk terveket, de azoknak a költségvetése és az adósságoknak a fizetése, az nem a mi a dolgunk — ebből származik a tiszai egész vidéknek rendkívüli nagy eladósodása. Hogy azok a viszonyok, melyek a Tiszavidékén az elviselhetetlenségig fejlődtek, valami rendszerbe öntessenek, meghozta a törvényhozás a vizi jogról szóló törvényt ezelőtt 6 évvel s a minister ur ma ezen törvény revisióját tervezi. Gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam azt jegyezte meg erre, hogy korán lesz ezt a törvényt revideálni és én sok részben egyetértek vele e tekintetben. Én a folytonos törvénygyártásokat nem szeretem, midőn egyik codex a másik codexet veri ki. De örvendek, hogy * kormány is belátta, hogy az a vizi jog repara-