Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

292 407. országos iilcs november 14-én. pénteken. 1890. homokra, az ott termelt gyöngébb borok is czélszeríí kezelés mellett szintén nemes bort fognak adni s ez által ezen baj megszüntethető, jóvá tehető lesz. Nem is nagyon nehéz feladat ez, de erőltetni, hogy szénkéneggel a megtámadott területeket fentartsuk, vagy amerikai vesszővel beültessük, megvallom, azt nem tartom lehetőnek s kivihetőnek s bár ez most fontos kérdés, hozzájárulok én is támogatásához, de a fők érdes minden esetben az, hogy mit tegyünk a kipusztult szőlőterületekkel, a melyek eddig oly nagy vagyont képeztek az államgazdászatban, a melyek adóval az államkincstárnak szintén óriási összegeket hoztak, én erre a költségvetésben a legkisebb nyomot nem látok. Mert daczára, hogy a t. minister ur oly jól felfogva a dolgot, a gyümölcs- és a fatenyésztés érvényesítésére reményt adott, de mit tesz azzal az 5.400 írttal, a mely az egész gyümölcsészetre, fatenyésztésre, vándortanítókra, vadonczok beszerzésére van a költségelőirányzatba felvéve. Én már a múlt évben is hangsúlyoztam, hogy legalább 50.000 frt kellene e czélra. De ilyen viszonyok között még az sem elég. Én a múlt évben már reá mutattam; de ha ismétlésbe esem is, újra rámutatok, hogy mit tegyünk az elpusztult területekkel; mert hiszen szégyenszemre örökké ott nem heverhetnek, már pedig más által értékesíteni nem lehet, mint erdei fák, gyümölcsfák, kerti növények, dinnyetermelés, leginkább pedig selyemtermelés behozatalával. Azokat a munkásokat, a kiknek kenyerök kiesett a kezökből, a selyemtenyésztés által lehetne keresetmódhoz juttatni. A helyett, hogy oly nagyon erőlködünk a telepítéssel, a melyet szintén helyeslek, azt hiszem, még is jobb volna ott helyben hol született, megszokott, értékesíteni azt a munkaerőt, de erre 5.400 frt, mely a költség előirányzatban fel van véve, még gondolatnak is kevés. Ezt az eszmét ajánlom újra a t. minister ur figyelmébe. És én véghetetlenül sajnálom, hogy bár jóakaratát hallottam az igen t, minister urnak tegnap a fatenyésztés iránt, hogy e czélra ily keveset irányzott elő. Eövid akarok lenni, lesz alkalmam a részleteknél, ha szükségét látom, észrevételeimet előadni. Csak egy tételre akarok még rámutatni, melyet az előadó ur szintén beszédében mintegy vívmányt tüntetett fel és kimondta azt, hogy a halászati felügyelőség nagykorúvá vált, meg lesz neki a külön rovata, külön rendelkezési joga. Mi az a halászati felügyelő, ha 5.500 frt az egész tétel, a melyből egy felügyelőség, egy országos főhalászhivatal szerveztetett, hogy mi teendője lesz, azt felfogni nem tudom; meTt egy krajczár sincs rendelkezésére adva, de tere sincs, a hol tevékenységét kifejtse. Tan azután utazási költségre is még, hogy ne unják magukat, tekintélyes öszszeg, ugy egy szaklap fentartására is 1.000 frt felvéve, de hogy ez a szaklap mit közöl, azt nem tudom. Fejedelmi folyamainknak tekintélyes értéke van, ki kellene a viz termő erejét aknázni, annak értékesítésére a halászati felügyelőségnek módot és eszközöket nyújtani. Ne.u oly csekély dolog ez, mtnt némelyek gondolják, t. ház. Ezekkel ezelőtt, talán négyöt esztendeje már, voltam bátor a t. ház figyelmét erre a kérdésre irányozni és most nem akarok hosszasan kiterjeszkedni e kérdés fontosságának fejtegetéseire, most csak a Dunát leszek bátor röviden kiemelni. Tény az, t. ház, hogy a viznek ép ugy megvan a termő értéke, mint a földnek, bebizonyított tény, a melyet senki sem fog tőlem elvitatni, hogy egy hold vizterület több húst termel halban, mint egy hold földterület. Már most a Duna 100.000 kat. hold, nem akarok sokat mondani, csak egy vámmázsa productiót, 50 kg.-ot veszek fel kat. holdankint, vámmázsáját 20 forintonkint számítva, igy tehát magának a Danának két millió forintot kellene évenkint jövedelmeznie. Tény, hogy a Duna vize most ép oly jó, mint bármikor, de mi haszna, ha a halak kipusztulnak belőle. Miért, t. ház? Egyszerűen azért, mert a rendezés által a viz a partok közé szorul és igy a halak nem szaporodhatnak. T. ház! Ha aratni akarunk, vetni kell, A Dunát be kellene népesítenünk a tavi halászatban elszaporított halakkal s akkor Dunánk a viz nagyságánál fogva, melyhez a viz jó minősége is járul, ép annyi jövedelmet nyújtana, mint bármikor. De a mig erre a halászati felügyelőnek módot nem adunk, addig hiába állítjuk be ezen 5.500 frtos tételt is s kell, hogy practicns intézkedések által tegyük azt gyümölcsözővé. Mindezt azért hoztam fel újra, hogy a t. minister urnak és földmívelésügyi kormányzatunk figyelmét erre az igazán fontos kérdésre felhívjam, mert hiszen nem tagadhatja senki s a régi hal bőség is igazolja, hogy Magyarország úgy climaticus viszonyait, mint folyamaink vizének minőségét tekintve, a lehető legbiztosabb haltenyésztési ei-edményekre jogosít fel bennünket. Én különben, t. .ház, ép ezen félszeg intézkedések folytán, sajnálattal bár — mivel tudom, hogyha valahol, hát a földmívelési tárczánál még többet szeretnék az állami költség-előirányzatba felvenni — de a felvett tétel nem levén kellően felosztva és nem levén minden gazdasági ág arányosan egyforma mértékben részesítve, az egész költségvetési előirányzatot kénytelen vagyok el nem fogadni, (Helyeslés a ssélsSlalddalon )