Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-406

406, orsíágos ülés november 18-án, estttoVtBkCn. 1890. §73 szó, melyben az intézkedést mindenki szükségesnek tartja, mégis, ha arról van szó, hogy törvény alkottassák, azt semmi módon nem lehet létrehozni. Kérem a t. minister urat, ott van előtte, hogy példát hozzak fel, a kereskedelmi minister ur példája, az egész ellenzék, az egész képviselőház tökéletes lelkesedéssel veszi az ő nagyratörő terveit, melyek az ország javára szolgálnak, tegye meg a minister ur is a többi kérdésekben is, de ebben is, hogy egyszer már az ige testté legyen. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Balogh Géza jegyző: Vállyi Árpád! Vállyi Árpád: T. ház! Jól tudom, hogy hálátlan szerepre vállalkozom, midőn a íöldmívelési ministerium költségvetéséhez ezúttal is azon czélból óhajtok hozzászólni, hogy a gazdasági érdekek hathatósabb felkarolását, a közgazdaság mindenféle ágainak erélyesebb és erőteljesebb támogatását sürgessem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sajnálattal tapasztaltam a múlt évben már magam is, hogy elég itt a házban annyit mondani, hogy Magyarország földművelő ország és mindjárt agráriusnak declaráltatik az ember, a sajtó, főleg pedig a kormánypárti sajtó egyrésze által. Ha pedig valaki azon súlyos gazdasági válságról is beszélni mer, mely manapság valóban ólomsúlylyal nehezedik a földbirtokos osztályra, akkor meg már pláne osztályérdek követelést, felekezetességet, agrárius reaetiót és több efféle nagy szavakat emlegetnek. (ügy van! a szélső baloldalon.) És pedig kik? Alighanem olyanok, a kiknek összes gazdasági ismerete csak ennyiből áll: intensivebb és okszerűbb gazdálkodás; olcsón termelni, sokat produkálni. Ezt a három, igen felkapott jelmondatot némelyek könyv nélkül betanulták s ezeket aztán, mint valami kiváló mentő ideákat hosszabb-rövidebb vezérczikkekben időről-időre feltárják. Szósz gyanánt mindenkor azt adják hozzá, hogy a magyar földbirtokos osztály hanyatlásának oka magukban a magyar földbirtokos osztály tagjaiban keresendő, mert ennek a tagjai keveset tanulnak, sokat költenek, dolgozni nem, mulatni nagyon is jól szeretnek. (Egy hang a jobboldalon : ügy is van!) Ezzel aztán körülbelül ki lévén merítve az illető gazdasági tudománya, rendesen vége van a vezérczikknek is. (Derültség a szélső baloldalon.) De hogyan, mi módon lehetne gyakorlatilag Magyarországon az olcsóbb termelést megvalósítani; pedig a nehézség mindig a gyakorlati alkalmazásnál áll elő, mert theoriában igen könnyű jól gazdálkodni; a t, urak sohse feszegetik, pedig csakis a kérdés ezen részének feszegetése járna haszonnal. (Ugy van! a szélső baloldalon.) KÉFVH. NAPLÓ 1887—92. XIX. KÖTET. Az sem rossz, hogy igen gyakran 24 óra alatt már elfeledik e jó tanácsadóink, hogy tegnap takarékosságot tanácsoltak és másnap már ugyan ők nagyobb mérvű költekezésre ösztönzik a földbirtokos osztály tagjait, azt kívánják a noblesse obiige elvénél fogva, áldozzanak többet hazafias és culturalis czélokra, áldozzanak többet mindenféle egyletekre; pártfogolják a hazai irodalmat és művészetet; vásároljanak könyveket és képeket stb. stb. Hát én arra kérem a sajtónak ezen tagjait, ne méltóztassanak elijeszteni a földmívelési érdekeknek azon igen kevés számú szószólóit, a kik e házban vannak, mert különben is nagyon kevesen vagyunk. Miután magam is agrárius hírébe jutottam, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én részemről sohsem kívántam a földbirtokos osztály érdekeit úgy szolgálni, hogy csakis ezen osztály érdekei lebegtek volna szemeim előtt. (Helyeslés a szélsőbalon.) Igen jól tudom, hogy a földmívelési érdekek nem egy osztály kizárólagos érdekeit képezik; igen jól tudom, hogy ezeket más osztályok rovására érvényesíteni nemcsak nem szabad, de nem is lehet, azon egyszerű oknál fogva, mert a mivel Magyarországon a föld jövedelmezősége biztosabbá, vagy nagyobbá tétetik, az ebben az országban egyaránt hasznára szolgál mindenkinek. (Helyeslés a ssélsőbalon.) Miután tehát l teljesen meg vagyok arról győződve, hogy a ki a földmívelési érdekeknek bármi csekély szolgálatot tesz, az ugyanakkor mindig az egész ország közérdekeit szolgálja, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) azért nyugodt lélekkel emelem fel igénytelen szavamat ez érdekek védelmére ezúttal is. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Ezeket jónak láttam akár bevezetés gyanánt, vagy, ha úgy tetszik, álláspontom helyes és jogos voltának igazolására elmondani. Most már a t. ház szives engedelmével áttérek az előttünk fekvő költségvetés bírálatára. (Halljuk / Halljuk! a szélsőbalon.) Nekem úgy az 1889-iki, mint az 1890 iki költségvetés ellen az volt egyik főkifogásom, hogy azokban a túlságos takarékoskodásnak és I pedig sokszor egészen a kicsinyeskedésig menő I takarékoskodásnak irányát és vezérelvét láttam | végig vonulni. (Halljuk! Halljuk!) Jól tudom, hogy a kormány ezt mindig pénzügyi helyzetünk kedvezőtlen voltával indokolta. Méltóztassanak elhinni, hogy én a takarékosságnak igen nagy barátja vagyok s azt nemcsak hirdetem, de követem is; méltóztassai nak elhinni, hogy én ép oly féltékenyen fogok őrködni, ép oly aggódva fogok virrasztani az elért egyensúly, ezen igen gyenge, mert betegen 85