Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-406

270 * oe- OMíágos Bléa november 18-án, csiitortSkön. 1890. tályból igen sokan ezekkel teljes mértékben megelégedve nincsenek, mert magam is látom, elismerem, sőt hangsúlyozom azt, hogy Magyar­ország kiválóan földmívelési állam és hogy a földmívelési érdekek istápolása és előmozdítása legbiztosabb alapját képezi összes közgazdasági fejlődésünknek és hogy ezen a téren még sok a teendő, az tagadhatatlan. De nem az a kérdés, hogy mennyit használ fel a t. minister ur, hanem az, hogy pénzügyi helyzetünk által korlátolt határok között rendel­kezésére álló eszközöket miként használja fel és ha ezt teszszük bírálatunk tárgyává, el kell ismernünk, hogy ezen ministerium tárczájának vezetője teljes tudatában van azon nagy felada­toknak, melyeknek teljesítését az ország tőle várja és intézkedéseivel czélirányosan és öntuda­tosan követi azt a czélt, mely a földmívelési érdekek fejlesztésében és emelésében áll. Ezen szempontból kiindulva, van szerencsém a pénzügyi bizottság nevében ezen költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobb­felöl.) Balogh Géza jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) Őszintén megvallva igen nehéz helyzetben vagyok akkor, midőn ezen tárczánál az általános vitát meg­kezdem. Nehéz helyzetben pedig azért, mert a nem régen kinevezett földmívelésügyi minister ur, a kinek tehetségeit és jóakaratát szívesen elismerem, még oly rövid idő óta vezeti e tár­ezát, hogy nagyobb alkotásokat legfölebb csak elvileg hozhatott elő s működésének legfölebb csak irányát jelölhette meg, bevégzett tényekkel azonban még nem áll előttünk. Mindennek da­czára, t. ház, részint mint képviselő, részint mint ellenzéki ember, kinek feladata megbírálni azon dolgokat, melyek ezen táreza keretébe vágnak, kötelességemnek tartom megjegyzéseimet meg­tenni és ha ezen megjegyzéseim talán hosszab­bak volnának rendes felszólalásaimnál, kérem az ügy fontosságánál fogva at.képviselőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A legelső, a mi ezen felszólalásomnál eszembe ötlik, a mi ellen már nagyon régen, mint képviselő küzdök, de eddig még eredmény­telenül és ez az, hogy a földmivelésügyi minis­teriumban általánosságban beszélve — egyes kivé­teleket maja később említek — nagyon nélkü­lözik a szakértelmet, pedig nincs egyetlenegy táreza sem, mely atmyi szakértelmet igényelne, mint épen a földmívelésügyi táreza. Honnan van ez, t. képviselőház? Ott mindjárt a qualifieatio­nalis törvény, a mely azt kívánja, hogy a ki valamely ministeriumban szolgálatot vállal, az jogvégzett legyen. Azt nem követeli meg, hogy a gazdasági eursust valamelyik akadémiában végezte, hanem követeli kizárólag a jogi vizsgát. Bocsánatot kérek, t. ház, én megengedem azt, tudok is rá példákat, hogy azok, a kik jogvég­zett emberek voltak, de a földmívelésügyi minis­teriumban bizonyos resort irányt képviseltek, mindannyink megelédését vívhatták ki, mert ők kiképezték magukat valóságos szakemberekké, De ez csak elenyésző csekély kivétel a többihez képest. Hát hiszen én azok közé tartozom, a ki mindig meg fogok hajolni egy Kozma, egy Bedő Albert ministeri tisztviselő előtt, a kik nagyokat és szépeket alkottak és a kik hazájuknak sok hasznot és nagy szolgálatokat teltek. De mit mutat ez, t. ház? Azt mutatja, hogy azok, a kik ugyanazon szakmában voltak, ott hosszú időt töltöttek és ez által annyira azonosították ma­gukat resortjukka 1 , hogy valóságos szakembe­reknek tekintethettek, a nélkül, hogy kizárólag gazdasági intézetet végzett volna az egyik, vagy a másik. Mert, t. ház,, hogy példákat idézzek arra nézve, hogy mi az, hogy ha nem szakértő vezet bizonyos ügyeket, én csak most a legújabb időben kiadott két rendeletet vagyok bátor felhozni, két szabályrendeletet, melyből kitűnik, hogy a föld­mívelésügyi ministeriumban minden egyebek van­nak, csak nem szakemberek, de bureaucraták. a kiknek abban áll összes gyönyörűségük, hogy actát actára halmoznak 8 azt meg nem emésztik és legfőbb vágyuk mentől több dolgozatot adni be, a nélkül, hogy a gyakorlati élet követel­ményeivel számot vetnének. Ott van példának okáért a vesszőforgalmat szabályozó rendelet. Bocsánatot kérek, t. ház, egész életemben vesződtem a szőlőszettel és borászattal, ha nekem valakit talál a t. minister ur, a ki velem megértesse azt, bárki közegei közül, akkor szívesen azt fogom mondani, hogy téved­tem. Hogyha épen kíváncsi rá a t. minister ur . . . Csanády Sándor: Elengedjük! (Derültség.) Szalay Imre: Itt van nálam a rendelet, részletezhetem. Itt van mindjárt egy másik, a mely eclatans bizonyítéka annak, hogy a ki ezen rendeletet fogalmazta, lehet igen jó tisztviselő, lehet igen lelkiismeretes ember, de hogy azon themához, a melyet megfogalmazott absolute mit sem ért: azt egész bizonyossággal mondhatom. Mert méltóz­tassék csak meghallgatni, hogy mit mond: mire van szükség a homok megvizsgálásánál, midőn annak immunitásáról van szó. Azt mondja — mi­kor már a képlékenységen túlment — tegyünk a csészébe homokot és öntsünk rá sósavat s ha pezseg — lehet a quarcz tartalma 90—95 —­már nem immunus többé. Gratulálok annak a vegykisérleti állomásnak, de még inkább gratu­lálok annak a ministeri tisztviselőnek, a ki ezt a rendeletet kiadta; mert én nem tudok olyan •

Next

/
Thumbnails
Contents