Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-406
270 * oe- OMíágos Bléa november 18-án, csiitortSkön. 1890. tályból igen sokan ezekkel teljes mértékben megelégedve nincsenek, mert magam is látom, elismerem, sőt hangsúlyozom azt, hogy Magyarország kiválóan földmívelési állam és hogy a földmívelési érdekek istápolása és előmozdítása legbiztosabb alapját képezi összes közgazdasági fejlődésünknek és hogy ezen a téren még sok a teendő, az tagadhatatlan. De nem az a kérdés, hogy mennyit használ fel a t. minister ur, hanem az, hogy pénzügyi helyzetünk által korlátolt határok között rendelkezésére álló eszközöket miként használja fel és ha ezt teszszük bírálatunk tárgyává, el kell ismernünk, hogy ezen ministerium tárczájának vezetője teljes tudatában van azon nagy feladatoknak, melyeknek teljesítését az ország tőle várja és intézkedéseivel czélirányosan és öntudatosan követi azt a czélt, mely a földmívelési érdekek fejlesztésében és emelésében áll. Ezen szempontból kiindulva, van szerencsém a pénzügyi bizottság nevében ezen költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobbfelöl.) Balogh Géza jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) Őszintén megvallva igen nehéz helyzetben vagyok akkor, midőn ezen tárczánál az általános vitát megkezdem. Nehéz helyzetben pedig azért, mert a nem régen kinevezett földmívelésügyi minister ur, a kinek tehetségeit és jóakaratát szívesen elismerem, még oly rövid idő óta vezeti e tárezát, hogy nagyobb alkotásokat legfölebb csak elvileg hozhatott elő s működésének legfölebb csak irányát jelölhette meg, bevégzett tényekkel azonban még nem áll előttünk. Mindennek daczára, t. ház, részint mint képviselő, részint mint ellenzéki ember, kinek feladata megbírálni azon dolgokat, melyek ezen táreza keretébe vágnak, kötelességemnek tartom megjegyzéseimet megtenni és ha ezen megjegyzéseim talán hosszabbak volnának rendes felszólalásaimnál, kérem az ügy fontosságánál fogva at.képviselőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A legelső, a mi ezen felszólalásomnál eszembe ötlik, a mi ellen már nagyon régen, mint képviselő küzdök, de eddig még eredménytelenül és ez az, hogy a földmivelésügyi ministeriumban általánosságban beszélve — egyes kivételeket maja később említek — nagyon nélkülözik a szakértelmet, pedig nincs egyetlenegy táreza sem, mely atmyi szakértelmet igényelne, mint épen a földmívelésügyi táreza. Honnan van ez, t. képviselőház? Ott mindjárt a qualifieationalis törvény, a mely azt kívánja, hogy a ki valamely ministeriumban szolgálatot vállal, az jogvégzett legyen. Azt nem követeli meg, hogy a gazdasági eursust valamelyik akadémiában végezte, hanem követeli kizárólag a jogi vizsgát. Bocsánatot kérek, t. ház, én megengedem azt, tudok is rá példákat, hogy azok, a kik jogvégzett emberek voltak, de a földmívelésügyi ministeriumban bizonyos resort irányt képviseltek, mindannyink megelédését vívhatták ki, mert ők kiképezték magukat valóságos szakemberekké, De ez csak elenyésző csekély kivétel a többihez képest. Hát hiszen én azok közé tartozom, a ki mindig meg fogok hajolni egy Kozma, egy Bedő Albert ministeri tisztviselő előtt, a kik nagyokat és szépeket alkottak és a kik hazájuknak sok hasznot és nagy szolgálatokat teltek. De mit mutat ez, t. ház? Azt mutatja, hogy azok, a kik ugyanazon szakmában voltak, ott hosszú időt töltöttek és ez által annyira azonosították magukat resortjukka 1 , hogy valóságos szakembereknek tekintethettek, a nélkül, hogy kizárólag gazdasági intézetet végzett volna az egyik, vagy a másik. Mert, t. ház,, hogy példákat idézzek arra nézve, hogy mi az, hogy ha nem szakértő vezet bizonyos ügyeket, én csak most a legújabb időben kiadott két rendeletet vagyok bátor felhozni, két szabályrendeletet, melyből kitűnik, hogy a földmívelésügyi ministeriumban minden egyebek vannak, csak nem szakemberek, de bureaucraták. a kiknek abban áll összes gyönyörűségük, hogy actát actára halmoznak 8 azt meg nem emésztik és legfőbb vágyuk mentől több dolgozatot adni be, a nélkül, hogy a gyakorlati élet követelményeivel számot vetnének. Ott van példának okáért a vesszőforgalmat szabályozó rendelet. Bocsánatot kérek, t. ház, egész életemben vesződtem a szőlőszettel és borászattal, ha nekem valakit talál a t. minister ur, a ki velem megértesse azt, bárki közegei közül, akkor szívesen azt fogom mondani, hogy tévedtem. Hogyha épen kíváncsi rá a t. minister ur . . . Csanády Sándor: Elengedjük! (Derültség.) Szalay Imre: Itt van nálam a rendelet, részletezhetem. Itt van mindjárt egy másik, a mely eclatans bizonyítéka annak, hogy a ki ezen rendeletet fogalmazta, lehet igen jó tisztviselő, lehet igen lelkiismeretes ember, de hogy azon themához, a melyet megfogalmazott absolute mit sem ért: azt egész bizonyossággal mondhatom. Mert méltóztassék csak meghallgatni, hogy mit mond: mire van szükség a homok megvizsgálásánál, midőn annak immunitásáról van szó. Azt mondja — mikor már a képlékenységen túlment — tegyünk a csészébe homokot és öntsünk rá sósavat s ha pezseg — lehet a quarcz tartalma 90—95 —már nem immunus többé. Gratulálok annak a vegykisérleti állomásnak, de még inkább gratulálok annak a ministeri tisztviselőnek, a ki ezt a rendeletet kiadta; mert én nem tudok olyan •
