Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-405

405. országos Ölés november 12-én, szerdán. 1890. 255 ur, súlyt fektetünk arra, hogy az érdekeltséggel állandó contaetnsban legyünk. (Élénk helyeslés.) Egy másik, t nem kevésbé fontos kérdést érintett Vállyi Árpád t. képviselő ur, a ki igen súlyos vádat emelt, talán akarata ellen is, nemcsak a kormány, de úgyszólván Magyarország közvéleménye ellen is. Azt méltóztatott mondani, hogy mig a külföld a lehető legkegyetlenebb csapásokat méri Magyarország közgazdaságára, addig nálunk a hivatott tényezők összetett kézzel nézik azt és a képviselő ur sehol sem szemléli azt a mozgalmat, a mely reményt kelthetne benne, hogy a hivatott tényezők a kormánynyal közre fognának hatni ezen csapások következményednek elhárítására. Én, t. képviselőház, legalább annyira, a mennyire a kormány részéről e tekintetben nyilatkoznom lehet, nyíltan bevallhatom, hogy ezen csapások, a mennyiben azok Magj'arország közgazdaságát érintik, bennünket mindig a legélénkebben foglalkoztatnak. És ez másként nem is lehet, mert hiszen a nemzet jövőjének megérősödése függ össze ezen érdekkel. (Helyeslés.) A kérdés csak az, hogy az ellenactio alatt mit ért a t. képviselő ur ? Hiszen azt önmaga is elismerte, hogy a közgazdasági téren sok tekintetben haladás észlelhető. Nemcsak a vámpolitika érinti a közgazdasági életet és érdekeket, van a közgazdasági politikának számtalan más ága, mely ba nem is azonos fontosságú, de sok részben talán amannál alább nem helyezhető. A képviselő ur készségesen elismerte, hogy a kormány a közgazdaság minden terén igyekszik megtenni annyit, a mennyi a nemzet egészen jogos és méltányos igényeinek megfelel. Ott van a belső rendezkedés azon a nagy téren, melyet közgazdasági térnek nevezünk; ott van a különböző gazdasági ágak eultiválása, fejlesztése s ott van e mellett a kormány forgalmi politikája, mely ép annyit fog nyerni fontosságban, mint a mennyit nyernek idővel és már a jelenben is a vámügyek. A kormány mindezen téren előrevetett tekintettel igyekszik megelőzni azon visszahatást, melyet a különböző forgalmi s vámpolitikai viszonyok Magyarországra hátrányosat teremteni képesek. Ugy veszem észre, hogy a közvélemény maga is foglalkozik ezen kérdéssel és igen elismerésre méltó haladásnak tartom, hogy azon kérdéseket, melyeknek irányítása és megindítása diplomatiai feladat és melynek részleteit épen azért kiemelni nem lehet a nélkül, hogy a jövőben követendő eljárást koczkáztassuk, {Helyeslés) mondom, hogy azon kérdéseket csak általánosságban érinti, a részletek tekintetében pedig a további teendőket a kormányra bizza, És ezt helyesen teszi; mert ha valahol, épen a közgazdaság terén lehetőleg arra kell törekedni: keveset beszélni, de annál többet tenni. (Általános helyeslés.) Mert minden tervszerű eljárás sikere koczkára van téve, ha annak bármely része idő előtt jut tudomásra. (Helyeslés.) Tehát a közszellem is óvakodva figyel a nemzet közgazdasági érdekeire s nem kétkedem, hogy meg fog történni minden, a mi a viszonyok közt lehetséges. (Általános helyeslés.) Méltóztatott továbbá felemlíteni, hogy nyers termelésünk tekintetében a kereskedelmi viszo| nyok aggasztóan alakulnak, különösen a franczia tarifa javaslatában foglalt rendelkezések következtében. Ez kétséget nem szenved; de ha a t, képviselő már oly nagy erélyt méltóztatik a kormányról feltételezni, méltóztatott volna legalább megközelítőleg jelezni azon módozatot, a melyen ezen kétségkívül fennálló nagy nehézségekkel a kormány a maga részéről boldogulni tudjon. Utóvégre minden kereskedelmi megállapodás nemzetek közt kétoldalú, minden nemzet igyekszik a maga érdekeit saját belátása szerint megvédeni. Ne méltóztassék azt hinni, hogy | a magyar kormánytól függ minden; igenis függ I a magyar kormánytól is, de igen sok függ a | conjuncturáktól és azon országok kormányaitól, I a melyek között ezen ügyeinket rendezni fogjak. Óvni kívánom a t. képviselő urakat, hogy e re| menyeiket és várakozásaikat egyfelől a közgazI dasági általános szempontok tekintetéből, másfelől '• a kétségkívül fennálló nehéz viszonyok szem| pontjából mérlegelni és restringálni méltóztassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem kevésbé fontos tárgy, melyet a képI viselő ur felemlített, a helyi díjszabás ügye. MegI vallom, igen méltón sorakozik a kormány ez ! iránti intézkedése azok mellé, a melyeket a | közgazdaság szempontjából szükségesnek tartott, ! És itt egy alaki kérdést vagyok bátor felemlí| teni. (Halljuk! Halljuk! jdbbfelöl.) Tors Kálmán képviselő ur azon igénynyel ! lépett fel, hogy a magyar államvasutak helyi j díjszabásának javaslatát a törvényhozás elé ter1 jeszszem. Azt hiszem, a t. képviselő ur talán I nem egészei; megfelelően áhította, hogy ezzel í egy alkotmányjogi kérdés függ össze. Ezzel ! alkotmányjogi kérdés nincs kapcsolatban. És a kérdés csak az: vájjon a tormát esetleg többre tartsuk-e a lényegnél? Nem kétlem, hogy a t. ház a lényegnek fogja az elsőséget adni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi a lényeg? A lényeg a díjszabás tekintetében a szabad mozgás, melylyel a díjszabás felállíttatik és módosittatik. A helyi díjszabás, t. ház, általános szabály, melyhez normális viszonyok és körülmények közt az intézmény alkalmazkodni fog, de a mely helyi díjszabásnak bármely tétele esetleg már holnap, vagy holnap-