Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-405
256 405. országos ülés november 12-én, szerdán. 185M). után változást fog szenvedni; változást szenved tudniillik a különböző verseny és egyéb conjuncturák befolyása alatt. Már most vagy arra való a törvényhozás intézkedése, hogy azt a szabályt és annak részleteit megerősítse és akkor, t. ház, a kormány ezen díjtételek további alkalmazásában kétségkívül a legnagyobb mértékben korlátozva lenne s ha ez bekövetkeznék, akkor esetleg a legvitalisabb érdekek volnának koczkára téve. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) Vagy nem ezt kívánja a t. képviselő ur elérni, hanem csak formát keres benne. Ugyan, t. képviselőház, miért ezt a formát keresni, miért annak alárendelni esetleg a lényeget, mikor én azt tartom, hogy éjien ezekben a kérdésekben legtanácsosabb a kormány felelősségét teljesen intacte tartani fenn. O kezeli a vasutakat, ő felelős értök és a háznak mindig megvan a kellő módja és alkalma a kormányt felelősségre vonni akkor, midőn költségvetését tárgyalás alá veszi; midőn a jövedelmeket és kiadásokat egyes tételeiben megszavazza. (Helyeslés.) Meg nem foghatom, t. ház, hogy a tarifák parlamenti megállapítása czélhoz vezetne; ép azon álláspontot, melyet a személyi díjszabás alkalmával voltam bátor elfoglalni, most is ajánlom azon legőszintébb és lelkiismeretes kijelentéssel, hogy a díjszabások parlamenti úton nem kezelhetők. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket megjegyezve, r. képviselőház, bátorkodom azt mondani, hogy igenis, a helyi díjszabások átdolgozását szükségesnek tartom és mert már annyi oldalról tétetett hozzám kérdés itt e házban, hogy tulajdonkép mi történik e tekintetben és mert látom, hogy rajtam kivül álló források, hírlapok közlései indították a t. képviselő urakat felszólalásra, engedjék meg, hogy röviden ismertessem, hogy miről van tehát szó. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A magyar királyi államvasutak helyi díjszabása. 1887-ben lőn utoljára megállapítva és közzétéve; 1887. óta, a mint méltóztatnak tudni, sok átalakuláson ment a magyar államvasút keresztül: változott az állag, változott a mennyiség; államosittattak vasutak; kiterjesztetett a hálózat és igy önként érthető, hogy ezen kiterjesztést és megnagyobbítást csak úgy lehetett könnyebben keresztülvinni, hogy a mint a tulaj donképen eontentplálva volt, a díjszabások tekintetében s azok átdolgozására nézve mindig egy későbbi időpont vétetett kilátásba; most azonban, midőn az északkeleti vasút államosittatott és a hálózat, a mint méltóztatnak tudni, 8.000 kilométernél többet tesz ki, utóvégre is múlhatatlan feladattá vált a helyi díjszabást megváltoztatni alaki szempontból ezért, érdemileg azért, mert a jelenlegi díjszabás igen eomplijált, abban eligazodni már senki sem bir, sőt maguk az illetékes körök is a helyi díjszabások során a lehető legnehezebben tudnak ma már eligazodni. Ily körülmények közt, t. képviselőház, érdemileg is indokolt volt ezen nag3' munkát most vállalni fel és én az iránt rendelkeztem is, a mint az északkeleti vasút átvétetett. Ezen munkálat igen nehéz és igen fontos. Kérdés volt tehát, milyen alapokra feki tettessék, mert ha már átalakítjuk, átdolgozzuk és újból közzébocsátjuk a díjszabást, legalább érvényesítenünk kell mindazt a hasznot, melyre Í bennünket a tapasztalás és közgazdasági ezélzaI taink utalnak. E tekintetben a kormány azt i találta, hogy a díjszabásoknak alakilag egy| szénieknek, a díjtételeknek pediij közgazdasági | érdekeinkhez viszonyítva olcsóknak, jutányosaki nak kell lermiök. Á díjszabásoknak egyszerűségét az által lehetett leginkább elérni, hogy az egészen felesleges kilometricus egység megállapítását elejtettem és a miriameter szerint 10 kilométeres egységtételekre határoztam el ' magamat. Ezek szerint mondjuk, hogy 1 300 speeifieus tételből álló díjszabás 130 tételre csökkent alá, a nélkül, hogy ez a közönség legcsekélyebb hátrányával járna. A díjszabás ez által áttekinthetővé válik, még a laicus is könnyen fog azon eligazodni azon segédeszközökkel, melyek e tekintetben rendelkezésére fognak bocsáttatni. Egyszerűsíteni fogja a díjszabást az is, hogy a különleges díjszabások jelentékeny része meg fog szűnni és e tekintetben csak azon kivételes díjszabások maradnak fenn, a melyek speciális hazai, közgazdasági érdekeink szempontjából már előbb alacsonyabb tételekből állottak. Már most, t. képviselőház, az egé^z díjszabásnak felállításához még azonkivtü a személydíjszabásoknál szerzett tapasztalatokat vettem segítségül. Az adatok egészen pontosan cotistatálják, hogy az államvasutak vonalain leginkább fejlesztendő a közeli és távoli forgalom. Közelebb a vasút különféle szekérfuvar és e^yéb versenynek van kitéve; a díjtételek közelben túlságosan magasak. Viszont ugyanazon adatok constatálják azt is, hogy bizonyos távolságon túl a magyar királyi államvasutak forgalma ismét hiányos, így például épen nyerstermelésünkre való tekintettel constatált tény, hogy legfőbb piaczainknál az átlagos távolság, melyet a vasút befut, 124 és 212, a legfontosabb aknái pedig 154 és 180 kilométer közt váltakozik; tehát átlag a forgalom azontúl még jelentékenyen fejleszthető. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak itt még figyelembe venni azt, hogy első sorban nyerstermelő ország vagyunk; hogy tömegáraink vannak; méltóztassanak az ország különböző vidékeit tekinteni,
