Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-405
405. országos ülés november 12-én, szerdán. 1800. 251 hiszen ez ismeretes előttem régen, mert emléke- i zeni arra, hogy a ház jelenlegi t, elnöke, mint egykor közlekedési minister, a képviselőház teljes egyetértésével és el kell ismernünk, hogy j utána a többi közlekedési ministerek is iparkodtak lassan lassan oda jutni, hogy a vasúti hiva- j talnoki karban a magyar nemzeti szellemet léte- I aítsék. Hogy ez továbbra is igy fejlődjék és ] továbbra is igy maradjon, arra kérem én is a t. minister urat, de lehetetlen, hogy egyúttal ne figyelmeztessem én is arra, a mire Vállyi Árpád I t. képviselőtársam figyelmeztette. Ha azt óhajt- ] juk, hogy a forgalmi biztonság teljes és töké- I letes legyen, lehetetlen, hogy a t. minister ur még inkább, mint eddig, ugy a szeméh zetre nézve a hol szükséges lesz, mint pedig a szükséges eszközökre nézve a kellő intézkedéseket ' ezentúlra is megtegye. Lehetetlen kívánni tisz- j tességes, becsületes és kitartó szolgálatot oly | egyénektől, a kiknek, mint értésemre esett, | 16 —18, sőt néhol 20 órán át egyfolytában szolgálatot kell teljesíteni. Meg van az emberi természetből határozva az idő, a mely elegendő i egy ember napi munkájára és ha azt a 8 órát j legfeljebb egy órával megszaporítjuk, még nem j mondunk túlságosat, ha azt mondjuk, hogy az emberi erőt megkísérteni nem szabad. A hivatalnokok szaporítása mellett okvet- | lenül szükséges még a közönségnek érdekére és ! kényelmére is tekinteni. E tekintetben arra j vagyok bátor figyelmeztetni a t. minister urat, ! hogy a mint a tapasztalás bebizonyította, minél több alkalom adatik a kényelmesebb utazásra, annál több jövedelmet fog a vasút nyújtani. Legalább én, midőn körülbelül ezelőtt 3U évvel Amerikába utaztam, azt tapasztaltam, hogy ott, a mely község mellett a vasút elment, a vonat feltétleuül mindenütt megállott, megálló helyet tartott. Mert nemcsak tisztán a jövedelemre, hanem a közönség érdekére is tekintettel kell I lenni. | Nálunk, tudom, segítve van ezen, habár I csak némi tekintetben, bizonyos föl tételes meg- j állásokkal, de én azt ajánlom a t. minister ur j figyelmébe, méltóztassék azon lenni, hogy lehe- \ tőleg minden községnél létesüljön ily megálló- j hely, mert ez által az állam részére is több jövedelem biztosíttatik. Habár kevés reménynyel, mégis felemlítem még azt is, a mit Tors Kálmán t. barátommal 10—12 éve hangoztatunk, de a minek részemről — meglehet, jól nem látásom az oka — sajnos, eddig semmi sikerét nem láttam. Óhajtottuk mi az előbbi közlekedési és földmívelésügyi minister urakat ig arra birni, hogy iparkodjanak az országutak és a vasutak mentében, a hol a talaj erre alkalmas, az országot gyümölcsfával ellátni. Hiszen ha az egész vonal mentén nem tennék is, noha Magyarországnak igen nagyrészében, sőt majdnem mindenütt teljesíthető volna, legalább nem igen nagy távolságokra — különösen a megálló helyeken és az őrházaknál volna az szükséges, hogy a kormány e tekintetben a ránk következő 10 évet ne ugy használja fel, mint az elmúlt 10 évet felhasználta. Iparkodjék a közlekedésügyi minister ur a földmívelésügyi minister úrral együtt a gyümölcsfa termelés érdekeit felkarolni, legkivált azon helyeken, a hol a vasútvonaluk mentén községek vannak a közelben. Kettős nagy jelentősége volna ennek; először az, hogy az őrházaknál a gyümölcsfák oltalom és őrizet alatt volnának tarthatók, másodszor az, hogy a közeiben levő községek maguk is késztetve és serkentve lennének ez által a gyümölcsfa-termelésre. Jól tudom, mondottam, hogy kevés reményem van a sikerre, mert eddig is hiába beszéltünk, de ez nem tartóztathat vissza attól, hogy miként az az előtti években sokszor, ugy most is erre a t. minister ur figyelmét felhívjam. (Helyeslés a szélső huh Maion) Balogh Géza jegyző: Szendrey G-erzson! Szendrey Gerzson: T. képviselőház! Hogy e tárczánál én is felszólalok, annak egyedüli oka az, hogy egy téren sem találtam annyi visszaélést, egy téren sem tettem annyi keseríí tapasztalatot, mint a kereskedelmi téren. Mindenekelőtt azokat vagyok bátor a mélyen t. minister ur becses figyelmébe ajánlani, a melyek a c-őddel kapcsolatosak. A esődbe jutott kereskedők tönkreteszik a solid kereskedőket, tönkreteszik a nagy- és kisipart. Talán eléggé elérkezettnek láthatná a t. minister ur az időt arra nézve, hogy legalább a bejegyzett kereskedőkre nézve egy bizonyos cautionalis rendszer hozatnék be, hogy igy legalább némileg pótoltassanak azok a veszteségek, a melyek a jóhiszemű hitelezőket anyagilag érik, mert büntető úton üldözni az ilyen kereskedőt, t. képviselőház, nagyon bajos; számtalan esetben be van bizonyítva, hogy a bukott már évekkel előbb készült a bukásra. Nem egyszer megtörtént, hojrv a kereskedő kiraboltatta magát és félrevezette a rendőrséget és a büntető bíróságot, csakhogy jóhiszeműnek tüntessék fel az eljárásukat, még a lapokban is üttette a nagy dobot pénzért. A nagyközönségnek a 9 /äo-ed részben zsidó kézben levő lapok nagy dobbal hirdetik, hogy N. N. kereskedőt kirabolták, 50.000 frt értékű portékáját és a pénzszekrényben levő arany-, ezüst- és bankópénzeit és értékpapírjait—?!—elvitték, vége van neki, megbukott. S ha rajta kapják a kereskedőt a csaláson, akkor uramfia, kezd őrültté lenni és talál hivatalos közegeket és a legilletékesebb közegészségügyi 32*
