Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-405
250 405. orszásros illés norember 12-éu, szerdán. IS!)0. dekei nemcsak különbözők, de teljesen ellen- j tétesek, közös vámterület mellett nem boldogulhat. | (Helyeslés a szélső halon.) Csodálkozom én ÍB, hogy a nemzet még mindig nem látta be, hogy a mi mostani helyzetünk gyarmati viszony, de egyúttal remélem én is, hogy nincsen már messze az idő, a mikor ezt belátva, elienálhatatlan erővel | fogja követelni az önálló vámterület létesítését, i (Helyeslés a szélső baloldalon.) A Németországgal! vámtárgyalások felvétele j küszöbön áll. Én is kötelességemnek tartom ezúttal fölhívni a t. kereskedelmi minister urat, hogy kövessen el minden lehetőt, hogy a mit elvesztünk a franezia piaczokon, a helyett Németországban nyerjünk legalább némi előnyöket; yagy a mint az előttem szólott t. képviselőtársam mondotta, hogy ha elveszett Franeziaországban a fejsze, legalább a nyelét kapjuk meg Németországban. (Helyeslés a szélsőbalon.) A nemzet sokat vár e tekintetben a t. minister ur ismert erélyétől és már tapasztalt szívós kitartásától. De fölhívom nemcsak a t. kereskedelmi minister urat, de a kormány összes tagjait, hogy vessék latba ezúttal túl a Lajthán minden tekintélyüket. Lépjenek fel már egyszer Bécsben erélyesen és követelőén, annyival inkább, mert ebben a kérdésben nemcsak a t. túloldal, de az egész nemzet támogatására pártkülönbség nélkül számíthatnak és — a mint Tors Kálmán t. barátom már kifejezte — a mi támogatásunkra is. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Balogh Géza jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! Valóban vártam és reméltem is, hogy legelőször a mérsékelt ellenzék részéről Kaas Ivor t. képviselőtársam, utóbb itt Tors Kálmán t. barátom és őt támogató képviselőtársaim után, kifejeztetvén részünkről az, hogy mi ugyan önálló vámterületet óhajtunk Magyarország számára és nem hiszszük, hogy Magyarország érdekei e nélkül teljesen megóvathassanak, de kifejezték t. képviselőtársaim, hogy a Németországgal kötendő és legközelebb tanácskozás alá kerülenaő kereskedelmi szerződés tárgyalása alkalmával Magyarország érdekeinek megóvása tekintetében bizton számíthat a képviselőházra minden pártkülönbség nélkül a t. minister ur és a kormány: mondom, vártam és reméltem, hogy felszólalásom előtt, a ki most a harmadiknak szólalok fel ez oldalról, valaki legalább a kormányt támogató párt köréből is Magyarország' érdekeinek az ellentétes osztrák érdekkel szemben való megóvása tekintetében ép oly határozottságra hívja fel a t. minister urat, mint a minőre mi felhívtuk és támo-. gátasunkat Ígérjük s onnan is az ország közgazdasági érdekében legalább egy felszólalást hallunk. Daczára annak, hogy ez nem történt, mégis kötelességemnek tartom én is kinyilat' koztatni, hogy én azon dicséreteket, me-yeket a t. minister ur működése irányában ma is kifejezésre juttatni hallottam, fentartom azon időre, midőn megérendjük azt, hogy a t. minister ur ama szerződés legközelebbi tárgyalása alkalmával a magyar kormány többi tagjaival is megérteti azt s azután ott, a hol szavazatuknak érvényt szerezni iparkodnak, sikeresen fognak oda működni, hogy Magyarország érdekei megóvassanak ; ha pedig meg nem óvathatnának, ezen körülmény önöket is meg fogja győzni arról, hogy Magyarország érdekei az osztrák örökös tartományok érdekei ellenében nem lévén keresztülvihetők: önöknek is kötelességük a nemzet nagy részével erre az egyetlen térre, az önálló vámterület, terére visszatérni. En ekkorra tartom fenn azon dicséretet, melyet, elismerem, a t. minister urnak ezen mostani korlátolt téren sikerült kivívnia; de e mellett kötelességemnek tartom én is felhívni a t. minister urat arra, a mire Tors Kálmán t. barátom figyelmeztette, hogyha csak lehetséges, még ezen legközelebb tanácskozás alá veendő szerződésekben! részvéte előtt hívjon össze az ipari és kereskedői körökből szakértőket tanácskozásra, a kikkel együtt megállapíthassa az ipari és kereskedelmi tárgyakban és egyáltalában Magyarország közgazdasági viszonyaira nézve, mik azok, a miket Magyarország érdekei szerint ott elérni a t. minister urnak szüksége van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Óhajtom ezenkívül, hogy a t. minister ur — a mint látom is iparkodásából — törekedjék oda, hogy Magyarországban Budapestnek, a mely már a Duna melletti fekvésénél fogva kíválólag hívatva van arra, hogy központja, góczpontja legyen Magyarország összes közgazdasága és kereskedelmének, közlekedési eszközeit is ugy alkalmazza, hogy ez által is a főváros emelkedhessek és az összes ipar és kereskedelem itt összpontosittassék. Ezenkivül azonban óhajtanám, hogy Budapest után Fiúménak is megadassék mindazon kedvezmény, a mely Budapestet ez által is emelhetné, hogy nem egyedül nyugatra, hanem kelet felé is megnyitná Magyarország terményeinek a világ különböző államainak piaczait. (Helyeslés a széUB baloldalon.) Ezeket az ipar és kereskedelemre nézve előadva, a vasutakra nézve is felhívom a t. minister ur figyelmét némelyekre ugy mint előttem szólott képviselőtársaim tették. Jol tudom, hogy a magyar vasút hivatalnokait és összes közegeit a magyar nemzeti szellem kell, hogy lengje át. Tudom, hogy a t. minister ur is megtesz e részben mindent, de
