Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-405
242 405. ersaágos ülés november 12-én, srerűán. 1890. létezett is, ujoncz volt és feladatának megfelelni képtelen. Ma, viszonylag rövid idő alatt, oly vasúti tisztikarunk van, a mely — merem állítani — fegyelmezettség, szorgalom, képzettség, iskolázottság és lelkiismeretesség tekintetében Magyarország hivatalnoki testületei között első helyen áll. (Helyeslés.) S a midőn ezt kijelentem, azt hiszem, hogy ez a dicséretem, mely ezreknek szól, szói egyszersmind a minister ur nak is, mert ő a lelke eme tisztikarnak, ő öntötte beléjük a kötelességérzet tudatát. (Élénk helyeslés. Egy hang a szélső balon : Magyarnak kell lennie!) Magyar az, t. képviselő ur és nemcsak magyar, hanem olyan vidékeken, a hol a magyarság gyenge lábon áll, a magyarosodásnak egyik legfőbb terjesztője és támoszlopa, (Élénk helyeslés,) E tisztikar oly mérvű szaporítását kell, hogy kérjük a minister úrtól, hogy élne cmészszemagát munkával, mert a minister urnak construetiójával nem minden ember birhat. A vasutakra nézve hasonlóképen megilleti a minister urat azon elismerés, hogy mindent, a mi a vasutakra szükséges és idehaza előállítható, itthon termeltet s ez által a magyar iparnak nagy szolgálatokat tesz. A múlt évben is, ugy a személyforgalomban magyar gyártmányú kitűnő kocsikat hozott forgalomba, mint az árúforgalom kocsiparkját is ezer darab hazai gyártmányú vaggonnal gyarapította. Mindazonáltal az ő politikája és az ország fejlődése következtében annyira megszaporodott a szükséglet a kocsiállomány tekintetében, hogy fel kell kérnünk arra, hogy ha reformokat létesít, melyek a szállításnak tömegét akár személyekben, akár árúkban oly rendkívüli mérvben szaporítják, méltóztassék gondoskodni eszközökről is, melyek az utasokat s az árúkat a kereskedők által megszokott határidőn belül elszállítsák. (Helyeslés balfelől.) Ugyancsak a vasutaknál hivom fel a t. minister ur figyelmét egy igen fontos körülményre és ez az osztrák-magyar államvasutak viszonya a magyar államhoz (Halljuk! Halljuk!) E viszony egy szerződésben szabályoztatott, némileg a magyar állam javára, de távolról sem elégséges módon és mi még most is nehezen küzködünk azon érdekekkel, melyek e jelenleg közös vasutat az osztrák résznek, vagy saját magának, de nem a köznek javára befolyásolják. 1895-ben elérkezik azon terminus, a mikor ezen ^osztrákmagyar vasutak magyar vonalai megválthatók lesznek és én kérem a t. minister urat, hogy ha még akkor, mint remélem, minister lesz, e vasútnak magyar vonalait minden esetre államosítsa, mert csak ez által (Halljuk! Halljuk!) nyerhet az ő vasúti politikai rendszere kisugárzó és diagonalis ágazataival complemeiitumot. A nélkül 8 és Magyarország soha sem válik urává saját tariffirozásának, mert mindig lesz egy hatalmas idegen elem, a mely a legfőbb vonalat saját kezében tartja és azt saját intézkedései szerint használja, a magyar állam befolyásának nem kizárásával ugyan, de minden esetre nem nekünk, hanem magának fogja tarifáit megállapítani. S nem tudom, hogy a t. minister ur, a ki az osztrák-magyar állam vasúttársasággal a brassói és temesi bányabirtok és uradalomra nézve már ismételten sikertelenül alkudozott, volt-e figyelemmel arra, hogy az osztrák-magyar államvasút ama terményeket vagy árúkat, melyeket ez uradalmakból és bányákból szállít, nem szállítja-e mint saját vasúti tulajdonát, vagyis nem vo»ja,-e el azokat a magyar szállítási adó alól? Igen tetemes összeg az, melyről itt szó van és én azt tartom, hogy nem lehet összetéveszteni az osztrák-magyar államvasutat mint vasutat, az osztrák-magyar államvasutat, mint földbirtokossal és bányatulajdonossal. És ha az osztrákmagyar államvasút mint bányatulajdonos és termesztő nem fizeti meg azt a szállítási adót, melyet minden más bányatulajdonos és földmívelő megfizet, ezzel nemcsak a magyar államot károsítja, hanem egyszersmind igen méltánytalan dolgot követ el másokkal szemben. Ily privilegizált helyzeteket megengedhetőnek nem tartok és a minister ur erélyétől s igazságszeretetétől remélem, hogy ha e visszaélés megtörténik, annak jövőre elejét fogja venni. Az osztrák-magyar államvasút szükséges államosításával párhuzamos a Duna emancipálása az osztrák Duna-gőzhajózási társaság alól, anynyival inkább, mert mint itt már kiemeltetett, a Vaskapu megnyitása nem találhatja Magyarországot gőzhajókkal való felszerelés nélkül. Nem terjeszkedem most ki a Duna-gőzhajózás kérdésére. Csak kérem a minister urat, hogy a hajó-park szaporítását ne kímélje és üdvözlöm egyúttal azért, hogy egy másik hajózási társaságtól, az osztrák Lloydtól Magyarországot valahára megszabadította. (Helyeslés balfelől.) Mert mi e padokon évek hosszú során át küzdtünk az ellen, hogy az osztrák, később osztrákmagyarnak nevezett trieszti Lloyd, magyar subventiója daczára, ne hanyagolja el, ne nyomja el a magyar tengeri külforgalom érdekeit. Végre valahára kedveztek a viszonyok abban, hogy a ministernek sikerülni fog az országot e béklyótői fölszabadítani és hazánknak a tenger felé való kivitelét magyar gőzhajó-társaság kezébe tenni. Kérem azonban, hogy vigyázzon arra a társaságra és annak a társaságnak vezetésére, mert a miuisterek, nem lévén érkezésük mindenről tudomást szerezni, gyakran kiaknáztatásnak vannak kitéve. Csak mellékesen említem a postai reformokat, melyek az idén igeu lényegesek voltak.
