Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-405
405. országos filés noremtoer 12-én, szerdán. 1890. §4g t Általában az évtizedekig elhanyagolt postai szállítások ügye végre-valahára kereskedelmi szempontok alá vonatott és kísérlet tétetik, mert többnek még nem mondhatom, a postánál is behozni azt a fegyelmet és kötelességtudást, mely a közönségnek nemcsak a fővárosban, hol ez megvan, de a vidéki postáknál is rendes kiszolgálásában áll. A fővárosban a minister ur a posták dolgában igen sok és nevezetes újítást tett; úgy a pályaudvar melletti központi épülettel, mint a postai küldeményeknek, pénzes utalványoknak éa leveleknek gyorsabb és könynyebb kézbesítésével. Egy kérésemet azonban ismételnem kell, azt, hogy fordítsa figyelmét a fővárosban nemcsak a központi postakezelésre, de a kerületenkinti postákra is, hol igen sok baj van. Ez is lényeges a budapesti postaforgalomra. Egy hasonló kérdésem van a telephonra nézve. Talán sehol a világon a telephonnak oly magas árai nincsenek, mint Budapesten. Debreczenben hat forintot fizetnek a telephonért és van gondolom 90 előfizetője. Budapesten van 2.000 előfizető és fizetnek havonként 12 forintot. A díjleszállításoknak az az előnye, hogy ha nem drágák, többet jövedelmeznek, a telephonnál is meg fog valósulni. Még egyre bátorkodom a minister ur figyelmét felhívni. (Halljuk!) Az administratio reformja előtt állunk s mindenütt, a mennyire csak lehet, szóbeliséget és könnyű érintkezést iparkódunk behozni. Nem a hivatalos ügyeknek formális elintézéséről szólok, hanem arról, hogy beszélni és hallani minden ember tud. Mig a távirót csak a magasabb intelligentia használhatja, addig a telephont használhatja mindenki. A távolra való érintkezésnek legegyszerűbb eszköze a telephon. (Egy hang: A zóna!) Nem zóna-telephont kérek, azt nem mondom. (Derültség.) Ha a ministerium a, szolgabírói hivatalokban, illetve azon centrumokban,hol a szolgabirák, járásbirák és adóhivatalok együttesen székelnek, telephon-centrumokat állít fel és ezeket a községházakkal köti össze, ez által oly könnyűvé fogja tenni az administratiót, oly gyorssá, olcsóvá s egyszersmind a közönségnek — hogy úgy mondjam — távirati szomszédforgalmat nyit : hogy ha ez keresztülvitetnék, a mint valamikor meg is lesz, azt hiszem, egyik leglényegesebb újítása és javítása lenne az administratiónak. Minthogy pedig az ily helyeken mindenütt táviró-hivatalok léteznek, egy telephon központ felállítása ugyanazon kézben semmiféle nehéz- j seggel nem járna. Természetesen nem értem j ez alatt, hogy az egész országot egyszerre kell behálózni, mert ez sokba kerül, hanem tessék valamely fejlettebb vármegyében kísérletet tenni és ha beválik, akkor azt fokozatosan országossá tenni. (Helyeslés túlfelől.) Legyen szabad még két sérelmet felhoznom. (Halljuk! Halljuk!) Budapesten a legutóbbi években egy visszaélés kapott lábra, a mely miatt tel szólítottak engem budapesti kereskedők, nevezetesen kalaposok, férfi- és női divatárusok, készruha-kereskedők és elpanaszolták, hogy bécsi czégek lejönnek Budapestre, egy hotelben megszállnak, kivesznek egy szobát és a magukkal hozott árúkat lapokban hirdetik és mindenféle recíamokat és árjegyzékeket küldenek szét a budapesti közönségnek s ott szolgálják ki a hotelban bécsi árúkkal. Ez a budapesti kereskedőkre nézve nagyon sérelmes, mert a divatczikkeknek egy esztendőben csak kétszer, tavaszszal és őszszel van kelendőségük néhány hétig. Ha tehát a budapesti kereskedőknek ezen időben az üzletet elveszik, ez rájuk nézve nagy kárral jár. Ezek a bécsi kereskedők pedig itt sem bolthelyiséget nem bírnak, sem adót nem fizetnek, szóval semmiféle regiejök nincs, mert ezek csak a bécsi üzleteknek — hogy úgy mondjam — itteni expositurái. De nem is házalnak s igy a házalási törvény alá sem esnek. Tudom én azt, hogy a szabadkereskedést meggátolni nehéz, de azt, hogy itt valaki kereskedjék s a pénzt innen elvigye, a nélkül, hogy adó alá vettessék, helyes nem lehet. A budapesti hatóság minden jövő-menő színész és énekcsapatot, sőt menageriákat is sokszor drákói szigorral szokott megadóztatni. Hogy tehát ez alól a bécsi kereskedők kibújhassanak és itt szabad vásárt csapjanak, azt hiszem, ez ellen az államnak módot kell találni, hogy ezen visszaéléseket saját polgárai érdekében megszüntethesse. (Helyeslés balfelöl.) Egy másik dolog, a mely inkább a pénzügyminister úrhoz tartoznék, a kőbányai sörnek palaczkokban keletre való vitele. A kőbányai sörből igen nagy mennyiségek mennek palaczkokban és ládákban ki és onnan, ha elfogyasztottak, a ládákban az üres palatzkok visszakiildetnek. Múlt júniusban megjelent egy rendelet, mely nehogy csempészet űzessék ezen palaczkok behozatalánál, ezekre nézve egy új regulativat állít fel, hogy azok miként vettessenek alá a vámeljárásnak. És ebből mi következik? Először itten egy igen complicált eljárás, azután, midőn az üres palaczkok visszaküldetnek, akkor az itteni bemondásnak az onnan érkező jegyzékkel való nagyon complicált összevetése, összeszámítása. Azután a kőbányai sörkereskedők kénytelenek letenni százakr.i menő biztosítéki összegeket üres palaczkjaik azonosságának bebizonyításáig s e pénz hónapokig fekszik s csak nagy nehezen képesek visszakapni az üres palaczkokat és letett pénzüket. Ez bár csekély dolognak látszik, mégis olyan hiba, hogy mivel az aldunai vevők is szenvednek ez által, mert igen sok bajuk % 81*
