Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-404

226 404. erwigos ülés novemlber 11-étt, kedden. 1S90. kénytelen voltam az összeget bírói kézbe letenni, ha ez a hiány utólagosan pótoltatott, visszakértem az összeget a bíróságtól és közigazgatási úton osztattam szét. A mi a kártalanítás menetét illeti, azt mondom, hogy az befejezettnek tekinthető, a mennyiben egy ily nagy kártalanítási műveletnél alig számba jöhető kis hányad az, mely eddig feldolgozva nincs; mintegy 300-ra tehetem azon községek számát, melyekkel póttárgyalások folynak, vagy a tárgyalások még befejezve nincsenek és remélem, hogy e hó végéig az expeditio is megtörténik olyformún, hogy 300 községnél több nem marad hátra, ezek közt a városok is vannak, melyeknek kártalanítási összege végleg nem lett megállapítva., Á t. képviselő ur még az italmérési jövedék hasznosítására vonatkozólag intézett hozzám kérdést. Hiszen már exposemban voltam bátor jelezni, hogy azt a jelentékeny összeget, mely ma van biztosítva, maradandóan fen tarthatónak én sem vélem s ugy indokoltául, hogy épen azért irányzók elő kevesebbet, mint a mennyi a mai biztosítási alapon előirányozható lenne, mert nem szeretném, ha oly összegeket vennénk fel a rendes előirányzat keretébe, melyek maradandóan megtarthatók nem lesznek, különösen ha nem kizárólagos jog alapján leszek jogosítva az italmérési jövedéket hasznosítani. Mindazáltal mondhatom a t. képviselő urnak, hogy tudomásomra oly esetek, melyekben az illető bérlő nem tudott volna fizetési kötelezettségének eleget tenni, legalább nagyobb számban nem jutottak, felmondások nagyobb mértékben nem eszközöltettek s oly esetekben, midőn felmondások történtek — természetesen itt egy-két kivételre ne méltóztassék adni, mert az mindenütt előfordul — hanem nagyban és egészben sikerült az italmérési jövedéket a jövőre nézve ugy hasznosítani, a mint eddig volt hasznosítva. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az italmérési jövedék czímén előirányzott 1,848.000 írt kiadás nem támadtatván meg, megszavaztatok. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző (olvassa) : Bevétel. Italmérési illeték és adó 15,000.000 forint. Elnök : Megszavaztatik. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző (olvassa): Arany agio nyeremény. Rendes bevételek: V. fejezet, 26. ezím. Bevétel 850.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző (olvassa): Határvám. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 16. ezím. Rendes bevételek; V. fejezet. 27. ezím. Kezelés. Kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások 337.851 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző (olvassa): Bevétel 456.200 frt. Elnöki Megszavaztatik. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző (ohassa): Bélyeg. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 17. ezím. Rendes bevételek: V. fejezet, 28. ezím. Kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások 277.092 frt. Balogh Géza jegyző: B. Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. ház ! A kereskedés inegmagyarosítása érdekében tavaly a kereskedelmi hudget tárgyalásánál szót emelni bátorkodtam s akkor többek közt felhoztam azt is, hogy a váltó-ürlapok magyar és német nyelven adatván ki, a tapasztalás azt mutatja, hogy a német nyelvű űrlapok nagy számmal adatnak el, tnig ellenkezőleg a magyar nyelvű űrlapok nemcsak aránytalanul csekélv számban kerülnek a közönség elé, de sőt a tőzsdékben nem is kaphatók. Felhoztam akkor azt, hogy e kérdés, bár jelentéktelennek látszik, egyáltalán nem nélkülözi a fontosságot, mert kereskedelmünk németsége lényegesen függ attól, hogy a váltó Magyarországban a belső forgalomban magyar nyelven használtatik-e, vagy sem? Hozzászoktatbatjuk-e a magyar kereskedőket ahhoz, hogy ezen üzleti eszköznél a magyar nyelvet használják; igen, vagy nem ? És itt köszönetet mondok a t. pénzügyminister urnak azért, hogy ő saját jószántából és azon nemzeti érzületnél fogva, mely őt jellemzi, azon kérdést intézte a kereskedelmi ministerium által a kereskedelmi kamarákhoz, hogy nem lehetne e a német váltó űrlapokat kiküszöbölni ? Ezen kérdésre különböző válaszok érkeztek, melyek — sajnálom — nem voltak a magyar felfogásnak kedvezők, nem voltak pedig a következő okból: A vidéki kereskedelmi kamarák, melyeknek magyar nemzeti felfogásához kétség alig fér, azon ellenvetést tették, hogyha a váltók magyar nyelven állítandók ki, akkor azon váltók, melyek idegen nyelven állíttatnak ki, lebélyegzés végett a pénzügyigazgatósághoz levén utalva, ez rendkívül megnehezítené a forgalmat, a váltóknak könnyű kezelését a kereskedésben. És én, t. ház, ezen ellenvetés alaposságát elismerem. Valóban nem lehet követelni attól a kereskedőtől, hogyha egy váltót akar kibocsátani, ő azt előbb elvigye a pénzügyi hivatalhoz és órákig, sőt napokig várjon, míg lebélyegzik vagy esetleg kitegye magát a bírságolásnak. Mondom, ezen argumentumot méltánylom. De igen sajnálom, hogy a budapesti kereske-