Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-404

404. orsjsftgos ülés november 11-én, kedden. 1890. 221 Kern lehetett azért, mert fölmerült aggályokkal, időközi viszonylatokkal szemben még nem állapodhattunk meg arra nézve, hogy micsoda álláspontot foglaljunk el e kérdésben. Akkor, t. ház, midőn egy szentesítés alá terjesztendő törvényjavaslatra nézve még azt sem tudom, hogy az első szakasz fentartásához ragaszkodni fogok-e vagy sem és mikor azt sem tudom, hogy az első szakasz nélkül a második szakaszt fentartandónak fogom e javasolhatni, én köny nyelmű előterjesztéseket nem tehetek, ugy hiszem tehát indokoltam, hogy a kormány miért nem tett eddigelé előterjesztést. (Helyeslés jobbfelöl.) Továbbá azt az ellenvetést hozta fel a képviselő ur, hogy nagyon könnyelműen járt el a kormány e törvényjavaslat előterjesztésénél. Erre nézve, t. ház, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a mikor az a javaslat elkészült, meghallgattattak szakértők ugy nálunk, mint Austriában, a kiknek a javasolt dispositiók ellen kifogásuk nem volt. Mikor nálunk elfogadtatott a javaslat, csak akkor merültek fel az ellenvetések a javaslatnak az iparra vonatkozzó hátrányos visszahatása szempontjából. Ily körülmények közt tehát a kormányt könnyű vérüséggel vádolni nem lehet, de kérem a képviselő urat, hogy a mikor egy kormánynak lelkiismeretes működését kötelességszerű bírálat tárgyává teszi, ne járjon el ítéletében oly könynyelmüen. (Helyeslés jobbfelől.) A mi a második kérdést: a szeszvizsgálatokat illeti, erre nézve vagyok bátor megjegyezni, hogy mikor azt láttam, hogy Galicziából csakugyan oly olcsó áron hoznak szeszt forgalomba, kötelességemnek ismertem az ottani szesztermelési viszonyok iránt magamat informálni és pedig először magán utón, később hivatalos kiküldés utján Nem kereskedőket, hanem ahhoz értő szakembereket küldtem ki és a vám és kereskedelmi szerződésben gyökeredző jogunk alapjaii az ottani szeszgyárakat vizsgálat tárgyává "tétettem. De ott oly nagyobb mérvű helytelenségek, melyekből azt lehetett volna következtetni, hogy az ottani kormány és közegei a fennálló szesztörvény és végrehajtási utasítást nem a leglelkiismeretesebben igyekeznek végrehajtani, nem mutatkoztak, sőt számtalan büntetési példával igazoltatott az, hogy ott, a hol a szabályokat meg nem tartották, a legnagyobb rigorozitással, némely esetekben az illetők vagyoni bukását okozó nagy bírságösszegekkel szereztetett érvény a szesztörvény dispositióinak és az utasítás határozmányainak. Ily körülmények közt nem tehettem kifogást. Mert kifogásokat tenni és bizalmatlannak lenni más kormány eljárása iránt csak akkor lehet, ha erre tapasztalati tényekre állapított adatokból jogot nyer az ember. (Helyeslés jobbfelől.)Ily jogot azonban nem nyertem. Voltak kisebb helytelenségek, melyek a legszigorúbb eljárás mellett is előfordulnak, de ezekre is figyelmessé tettem az osztrák kormányt és kértem, hogy a szeszadótörvény határozmányainak megfelelőleg e kisebb helytelenségeket, melyek — ismétlem — mindig elő fognak fordulni, orvosolja, Kérem, méltóztassék e válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Minthogy a szóban forgó kérdés a pénzügyi bizottságban is felmerült, az itt elmondott észrevételekkel szemben kötelességemnek tartom a pénzügyi bizottságban történteket is röviden előadni. Az a törvényjavaslat, melyet 1886-ban mindkét ház elfogadott, két intézkedést tartalmaz. Téved kérem Ugron képviselő ur, midőn azt mondja, hogy azon intézkedések egyike, mely egy sörmérő készülék behozataláról szól, fölületesen és könnyelműen lett volna megállapítva. Én akkor előadója voltam e javaslatnak és constatálhatom, hogy sem a törvényjavaslat tárgyalása előtt, sem annak folyamában a szakkörökben tüzetesebb felszólalások erre nézve nem történtek, sőt e szakkörök közlönye, a >Gambrinus< a kérdést, a törvényjavaslat tárgyalását meg sem vitatta. Egy kifogás volt akkor, de ennek mi Magyarországon nem nagy fontosságot tulajdonítottunk s ez az volt, hogy a készülék költséges és nagy terhet ró a kisebb gyárakra. Midőn a törvényjavaslatot az osztrák alsóházban tárgyalni kezdték s midőn egyes képviselők külön tanácskozásokat folytattak a szakkörökkel: bizonyult be az, a minek nagy fontosságot tulajdonítottunk, hogy a sörnek a készüléken való átbocsátása megváltoztatja annak qualitását és színét. Már pedig ennek a kivitelre nézve igen nagy fontossága van. És épen mert ezen fordul meg a dolog, természetesnek tartotta a pénzügyi bizottság és ugy látom a t. ház is, hogy a dolgot pihentessük, illetőleg a kormányra bízzuk a tárgyalások további folytatását. Hogy e tekintetben nem a kormány a hibás, hanem a szakkörök későn való ébredése, azt legszembetűnőbben magának az osztrák képviselőháznak tárgyalásai mutatták meg; mert azt senki föltételezni nem fogja, hogy ha Austriában a sörgyárosok érdekeiket sértve látták volna: ott, a hol a sörgyártás terén oly nagy tőke van befektetve és annyi a szakértelem, a maga idejében ne szólaltak volna fel. És ha ezt nem tették idejekorán, ez az ő hibájuk, nem pedig a magyar kormány könnyelműsége. (Ugy van! jobbfelöl.) A hibát tehát nem Magyarországon kell keresni. De e kérdés tisztázása különben nem én reám tartozik. Én csak azért szólaltam fel, mert e kérdésben a pénzügyi bizottság conelusióra is