Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-404

220 MA. országos ülés november 11-én, kedden. 1898. mány az osztrák kormánynyal tárgyalásokba a söradótörvény megváltoztatása iránt, ha a szakértők részéről kellő felvilágosításban, kellő oktatásban és ki tanításban nem részesült? Én nem követelhetem azt, hogy a pénzügyminister ur szintén sör- vagy szeszfőzési technikai szak értő legyen, de azt a gondosságot, azt az előrelátást, azt a figyelmet és óvatosságot elvárom tőle, hogy a. szaktörvényjavaslatokat a szakértők előleges meghallgatása és a szakértői vélemények figyelembevétele után vigye tárgyalásra az osztrák kormányhoz. És vájjon mily' értéke van a magyar és az osztrák kormány közt létrejött megállapodásoknak azon közös elvek szerint elintézendő törvényjavaslatokra nézve, melyeket a vám és kereskedelmi szerződés ilyeneknek jelöl ki, hogyha a mi kormányunk a közös megegyezés alapján készült törvényjavaslatot a törvényhozás mindkét házában keresztülvi«zi, de Lajthán túl a ministerek az első szakasz tárgyalásánál megállapodnak ? (Halljuk! Halljuk!) Ha ily kérdés felderittetik, mit mutat ez ? Azt, hogy a magyar törvényhozás elé e tárgy könnyelműen és meggondolás uélkül vitetett; (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon) hogy a magyar törvényhozás nem a kellő gondossággal tárgyalta e kérdést, hanem hogy a lelkiismeretesség, a technikai szakértelem és az óvatosság az osztrák parlamenti tanácskozásban nyilvánult. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én hazámnak és hazám törvényhozásán ik az ily leczkék megszerzését nem tartom szükségesnek (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és azért kérnem kell a t. minister urat, hegy ne rejtegessék tovább fiókjaikban a söradóról szóló törvényjavaslatot, hanem lépjenek azzal arra az útra, a melyet Magyarország törvényhozásának tekintélye és a közjogi rend megtartása érdekében követni kell. Lépjenek úgy a képviselőház, mint a főrendiház elé rendszeres jelentéssel; adják elő azokat az okokat, a melyek a kormányt gátolják abban, hogy a törvényjavaslatot szentesítés alá terjeszsze. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vonják vissza ezen törvényjavaslatot és ezen visszavonásról értesítsék a törvényhozást. Nem akarok a felvetett kérdésnek részleteire kiterjeszkedni, de egyet mégis kérdeznem kell a t. pénzügyminister úrtól. (Halljuk! Halljuk !) A vámszövetség ugyanis nemcsak arra kötelez bennünket, hogy egységes elvek szerint járjunk el a sör- és szeszadónál, hanem arra is ad jogot úgy az osztrák, mint a magyar kormánynak, hogy az egységes elvek szerint megállapított fogyasztási vagy gyártási adótörvényeknek végrehajtása osztrák területen a magyar kormány által, magyar területen az osztrák kormány által ellenőrizhető legyen. És mindőn én azt tapasztalom, hogy a Magyarországgal határos osztrák provinciákból a szesz oly árakon kináltatik és adatik el a magyar fogyasztóknak, a melyeken mi itt Magyarországon szeszt előállítani képesek nem vagyunk, kérnem kell a t. minister urat, hogy a vámszerződés által adott jogát érvényesíteni és a Gralicziában és a határon levő osztrák szeszgyárakban az ellenőrzés hatékonyságát felülvizsgálni méltóztassék, mert nekem az a gyanúm, sőt erről tudomásom is van, a galicziai szeszgyárakban megfordult kereskedők nyilatkozatai alapján, hogy ott a földalatti helyiségekben élnem helyezhető edények ma is a föld alatt vannak elhelyezve s viszont oly edények, melyeknek befalazva kellene leimiök, nincsenek befalazva. (Mozgás jobbfelől.) így tehát azon határozmányok, melyek az óra behozatala mellett a termelés mennyiségének s az ellenőrző készülékek kijátszását kivánják gátolni, kellő szigorral végrehajtva nincsenek, miért is könnyen előfordulhat, hogy ott a szesz a szeszadó kikerülésével gyártatik, mi áltál az még versenyképesebbé válik Magyarország területén, a hol a szesztörvény egész szigorral hajtatik végre és a szeszgyárak e részben minden ellenőrzési készüléknek felállítására kötelezve vannak. Kérem a t. pénzügyminister urat, méltóztassék felszólalásomat figyelembe venni (Helyeslés a szélső balon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ugy látom a t. képviselő urnak előadásából, hogy igen nagy igazságokat hangoztat, a melyeket soha senki sem vont kétségbe. Mert ki vonta kétségbe a kormány részéről azt, hogy ha egy törvényjavaslatot a törvényhozás mindkét háza elfogadta és az azután szentesítés alá nem terjesztetik, ha nem is szoros kötelesség, de legalább is a politikai illem (Elénk felkiáltások a szélső baloldalon : Igenis kötelesség!) hozza magával, hogy arról a kormány előterjesztést tegyen. Méltóztassék akár kötelességnek is nevezni, mert a politikai életben a politikai illem szabályait is a kötelességek közé sorozzuk; én csak azért nem használtam e kifejezést, mert törvényeink positive ez iránt nem intézkednek. Különben a teendők lényegére nézve e tekintetben differentia köztünk nincs. Mert hát ki vonta ezt kétségbe? Nem azt mondottam-e, hogy ha oly törvényjavaslatról lett volna sző, mely azért nem lépett törvényerőre, mert a korona nem akarja szentesíteni, azonnal előterjesztést tettem volna ? Itt azonban nem az az eset forog fenn, hanem más körülmény miatt nem szentesittetik a törvényjavaslat és ennek daczára is kötelességemnek tartom előterjesztést tenni, de előadtam egyúttal az okot is, a miért nem lehetett eddig az előterjesztést megtenni