Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-404

iüL országos Illés no ember 11-én kedden. 1890. 217 nem lehet szándékom, hogy bővebben szóljak róla — hogy szerintem például szintén erre a körülményre vezethető vissza az, hogy nálunk a szeszadónál a contingens nem vált be, mig a monarchia másik államában bevált, mert ott az egész contingens praeliminálva van még a zárszámadásokat 1889-ről ugyan nem láttam, tehát nem mondhatom, hogy valóban bevált-e, de az előirányzat realitására támaszkodva állíthatom, hogy ott a contingens meglehetősen bevált, holott nálunk 24—25°/o-el maradt vissza, mondom, erre a körülményre lényeges befolyással van bizonyára az is, hogy nálunk egyfelől a termelési viszonyok a monarchia másik államával szemben, a mezőgazdasági gyártásnál kedvezőtlenebbek, másfelől, hogy a szeszt egy újabb adónemmel terheltük, tudniillik az italmérési adóval, mely a fogyasztásnak nagy percenttel való apadását vonja maga után. (Ugy van! Ugy vem! bal felöl.) Már pedig magánál azon kezelési módozatnál fogva, mely az italmérósre vonatkozólag érvénybe van léptetve, természetes az, hogy a szesz rendkívül diluáltatik, sőt megrontatik, csakhogy a haszon mentől nagyobb legyen, mert a haszonbérek, melyeket a bérlők fizetnek, szintén igen nagyok, körülbelül itt is áll tehát azon körülmény, hogy a sörtermelés hanyatlásának egyik oka nálunk az adóknak súlyosabb, terhesebb és ennek folytán zaklatóbb voltában is rejlik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, talán egy újabb oknak lehetne azt a körülményt is felhozni, hogy a hazai termelésnek sem itt, sem a másik államban szellentytí nem nyittatik, a mennyiben az exportra vonatkozólag csakugyan nagyon súlyos a helyzet. A t. minister ur ép oly jól tudja, a mit nekem módomban van tudni, hogy tehát az adóvisszatérítések a söradónál nagyon igazságtalanok. A kiviteli sörnek sokkal nehezebbnek kell lenni, mint a belfogyasztásra szánt sörnek, következőleg az sokkal nagyobb Zacharométer-fokkal bir és igy sokkal nagyobb adóval van terhelve, mint a könnyebb sür és mégis az adóvisszatérítés minimalis átlaga a kivitt sörtől i frt 50 krajezár, vagy a foktartalom szerint 1 frt 67 krajezár hektoliterenkint. Már most ezen baj sanálására, mely ránk nézve gazdasági fontossággal is bir, mert nekünk, mint mezőgazdasági államnak, nagy érdekünk az, hogy a sörtermelés Magyarországon emelkedjék, minthogy itt nagy gazdasági ág az, hogy az árpatermelés prosperáljon, mondom, e baj sanálására, már ezelőtt harmadfél évvel egy törvényjavaslat nyújtatott be, melyet a ház itt le is tárgyalt, de mely mintegy harmadfél éve van szentesítés alatt. Erre nézve mindenekelőtt közjogi szempontból bátorkodom megjegyezni, hogy én nagyon óhaj tandónak tartom azt, hogy ha egy törvény KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIX. KÖTET. szentesítése hosszabb időre nyúlik s a szentesítés útjába akadály gördül, arról ne csak a ház tisztelt elnökének évi jelentéséhői értesüljünk, hanem erre vonatkozólag a t. kormány vagy külön jelentést tegyen, vagy pedig ezt a házzal tudassa. (Helyeslés balfelöl.) Mert, t. ház, nagy közjogi érdekek fűződnek azon kérdésnek állandó evidentiában tartásához, hogy a törvényhozástól elfogadott törvények szentesittessenek, vagy ha a szentesítésnek akadály áll útjában, ez a háznak tudomására hozassék. (Helyeslés balfelől.) Mondom, t. ház, ez a törvényjavaslat már mintegy harmadfél éve van szentesítés alatt és eddig még szentesítve nincs. Oka ennek valószínűleg az, hogy ugyanezen törvényjavaslatot a monarchia másik államában nem fogadták el, mert a mint tudjuk, e javaslatnak első szakaszát ott elejtették, mint olyat, mely az ottani szakéitők nyilatkozata szerint sem adótechnikai szem pontból, sem pedig gyártási szempontból nem válik be, sőt káros. Már most, ha az ember annak az okait kutatja, hogy miként lehetett olyan törvényjavaslatot beterjeszteni, a mely daczára annak, hogy nagy gazdasági érdeket foglal magában, mégis itt vagy ott keresztül nem megy, az ember alig hihet mást, mint azt, hogy e törvényjavaslatnál már megszületésének egyik gondolata az volt, hogy az törvénynyé ne válhassak, vagyis hogy az zsákutezába jusson s ez által ezen fontos gazdasági érdek, ezen termelési ág továbbra is azon mostoha viszonyok között maradjon, melyek közt van; mert azt nem tehetem föl, hogy az a csekély összeg, a melylyel mi e téren a monarchia másik államának tributariusai vagyunk, a mennyiben a fogyasztási adók visszatérítéséből nagyobb öszszeget viselünk, mint a mennyit a mi tényleges exportunk után viselni kénytelenittetnénk, mert tudjuk, hogy e tekintetben terhiink, a mint a bizottsági jelentés is tartalmazza, körülbelül 20 ezer egynéhány forintot tesz, mig a mi kivitelünk 4—5000 hektolitert tévén, ezek után az adóvisszatérítés a mai törvény szerint alig menne 8.000 írtra : ismétlem, nem tehetem fel azt, hogy ezen 12 ezer forint szülte azt, hogy a monarchia másik államában ezért óhajtottak ugy eljárni, hogy abból a javaslatból törvény ne legyen; de szülte és szülhette talán az, hogy egy okkal több forogjon fenn arra nézve, hogy mi nálunk a sörtermelés, melynek minden képzelhető feltótelei megvannak, ne fejlődhessék. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) En tehát, t. képviselőház, ezeket csak megjegyezve, azon kérdést vagyok bátor intézni a t, pénzügyminister úrhoz, miként vélekedik arra nézve, hogy az általam említett törvénynek ezen megfenekléséből valami kibontakozás történjék, nevezetesen szándékozik-e ebben a tekintetben