Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-404

404. országos ülés november 11-én, kedden. 1890. £j}{g alapján teszi számítását, valóban keserű helyzetbe jut. Én nem akarom ezt az állapotot túlságos erősen színezni, azt azonban nyugodtan és határozottan a túlzásnak minden vádja nélkül merem állítani, hogy a magyar gazda helyzetét a concurrentiák szempontjából lényegesen alterálja e nagy adóteher, mert nálunk a productionalis költségek, melyekhez a köztartozások is hozzá, számítandók,lényegesen magasabbak, mint másutt, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Átlátom, hogy a mai pénzügyi viszonyok közt nem érkezett el még annak az ideje, hogy az egyenes adók általános leszállításának kérdésébe belemenjünk; kötelességemnek tartom azon ban eonstatálni, hogy az egyenes adófizetők nevében követelhetünk nagyobb figyelembe vételt és én ezennel tisztelettel bejelentem az igényt a nagyobb fölöslegek esetén az egyenes adófizetők terhének megkönnyítésére Beőthy Ákos: Az soha sem lesz meg! György Endre: A mi már ma megtehető, az én nézetem szerint az, hogy azon kirívó viszásságok, melyek adórendszerünkben már most orvosolhatók, (Halljuk! Halljuk!) sőt szerintem a pénzügyi helyzet követelményeivel összeegyeztetve is orvosolhatók, megszüntettessenek. Én azt hiszem, hogy egy tágabb értelemben vett adórendszer egész conceptiója mind az egyenes adók folyományaképen jelentkező helyi adók rendszerének gyökeres átváltozását kell hogy maga előtt tartsa eszményképül; a mostani állapotok között azonban azon kirívó igazságtalanságok és az adótörvényeinkben rejlő hiányok megszüntetése kell, hogy már most képezze a pénzügyi administratio gondját. Különösen áll ez a kereseti adóra nézve. A III. osztályú kereseti adó 10°/» megadóztatása oly dolog, a mely tényleg nem éretett el soha sem s miután a törvény betűiben fennáll: vagy az illető tisztviselőnek és pénzügyi közegeknek elnézésében, vagy az illető adókötelezetteknek erejök és az igazságot túlhaladó megadóztatásában nyilvánul. Én azt hiszem, hogy e kérdésnek rendezése csakugyan megért s keresztülvihető. Köztudomású, t. ház, hogy ezen adónemnél országszerte az eltitkolások, a demoraíisatio leghatalmasabb fegyverével lépnek fel s a kincstárnak kijátszása egy lényegében lehetetlen adótétel keresztülvitelének lehetetlensége folytán a legnagyobb mértéket öltötte. S midőn a pénzügyi közegek és a pénügyminister ur — elismerem hivatalos, kötelessége szerint — az adóközegeket intette és szorította, az ezen adónak az igazság határán belül való kihasználására, akkor országszerte mindenütt — természetesen kívülről megítélni képtelenek vagyunk — jogosan vagyjogtalanul-e, de minden oldalról a legnagyobb jajkiáltások hallatszottak az érdekeltek között. Már most, t. ház, kétségen kivül áll az, hogy az adókivető közegeknek — és itt a törvény értelmében veendő adókivetési közegek egész rendszerét értem, tehát az utolsó forumot is — a dolog természete szerint nagy latitude van hagyva eljárásukban az által, mert a törvényben oly magas adótétel állapíttatik meg, a melynek határán belül a legnagyobb kíméletet és kíméletlenséget egyaránt lehet gyakorolni. Azt hiszem, hogy ez az állapot fenn nem tartható, orvoslásának meg jött az ideje a mostani pénzügyi helyzet mellett is, sőt a mai pénzügvi eredmények minden koczkáztatása nélkül. Ln tehát bátorkodom arra kérni a t. minister urat, méltóztassék egyenes adórendszerünk egész keretét, hozzá véve ezen helyhatósági költségeket is, melyek az egyenes adók consequentiáit képezik, fontolóra venni, hogy addig is, a mig a pénzügyi helyzet ezeknek gyökeres reorganisatióját megengedi, legalább a pénzügyileg már keresztülvihető reformok léptethessenek életbe a kereseti adónál. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Wekerle Sándor pónzügyminister: T. ház! Azok, a miket György Endre képviselő ur az egyenes adókról szíves volt előadni, nagyrészt olyanok, miket a t. ház előtt már többször hangsiílyoztam. Már exposémban utaltam arra, hogy az egyenes adók reformját nemcsak szükségesnek tartom, hanem a pénzügyi bizottságban részletesen meg is jelöltem azon irányelveket, melyek szerint a reformokat viszonyaink között keresztülvihetőknek tartom, még pedig ugy a harmad, mind a másodosztályú kereseti adónál, sőt részben más egyenes adóknál is. Sőt többet is mondtam: azt, hogy nézetem szerint nem elég az állami szolgáltatások határánál megállni, hanem az állam tevékenységét ki kell terjeszteni a helyhatósági szolgáltatásokra, szóval a közszolgáltatások egészére is. Ez volt programmom és azt hiszem, hogy sikerülni is fog ezt valósítanom, ha nem is oly értelemben, mint a t. képviselő ur előadta. Mert akkor is egészen őszintén elmondtam, ma is ismétlem, hogy oly egyenes adóreformot, a mely általában és nagyjában véve a közterhek könnyítésével járna, a mai pénzügyi viszonyok között még sokára nem tartok lehetőnek. Az egyenes adók reformjainak a szolgáltatások nagyságát tekintve csak az lehet a jelentősége, hogy igyekezzünk az adóterhet igazságosabban, egyenletesebben megosztani. (Helyeslés.) Ezt, mint az egyenes adók reformjának egyik sarkalatos elvét, a jövőre nézve is kénytelen vagyok föntartani. Megengedem, hogy a terheltetés nálunk igen nagy; hiszen nem kis részben épen a terheltetés túlságos nagysága indított