Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-404

214 404. országos ttlég november 11-én, kedden, 1890. e kérdés fölvetésére. De annyira nem mehetek, mint a képviselő ur, a ki azt mondta, hogy mezőgazdaságunk helyzete a coneurrens államok helyzetével szemben az által van nagyban megnehezítve, hogy a közszolgáltatások nálunk sokkal magasabbak, mint azoknál. Higyje el a t. képviselő ur, hogyha a mi közszolgáltatásainkat összehasonlítja más államokéival, a mieink mértéke nem üti meg az ott alkalmazott mérték nagyságát. E közszolgáltatások nálunk azt merném mondani, általában nem magasabbak, mint igen sok más államban. A mi azonban nálunk — megengedem — terhelőbbé teszi őket, azaz, hogy nálunk nincs meg az a fizetésképesség, a mely ott megvan, abból az egyszerű okból, mert a pénzgazdaságra való áttérésnél még nem tettünk oly nagy lépéseket, mint azok az államok. A mi a reform határidejét illeti, bátor voltam erre nézve nyilatkozni akkor, a midőn kijelentettem, hogy az egyenes adók reformjának azonnali kivitelét két körülmény akadályozza. Először egyáltalában nincsen egyenes adóstatistikánk, a mi pedig minden reform kiindulási pontját képezi. Ezen adatokat, hogy tisztán lássunk, most kell gyűjteni. Ha egy reformnál nem azt akarjuk elérni, hogy mindenáron reformáljunk, hanem a reformot a pénzügyi követelmények szem előtt tartása mellett, minden risico nélkül akarjuk keresztül vinni és a reformot minden tekintetben helyesen akarjak előkészíteni, akkor azt rögtön keresztülvinni nem lehet. A másik körülmény, a mely az azonnali keresztülvitelt akadályozza, a pénzügyi administratióban rejlik, jelesül abban, hogy a pénzügyi közegek annyi téren és annyira el vannak foglalva, hogy az egyenes adónak reformját azonnal keresztülvinni én lehetetlennek tartanám. Ez most nemcsak fél ered menyre, hanem határozottan félgzegségekre vezetne. Az adóreform mikori keresztülvitelére nézve tehát, a mennyire a viszonyok engedni fogják, csak annyiban vállalhatok kötelezettséget, hogy egy többé-kevésbé időhatárhoz kötött Ígéretet tettem, abbeli meggyőződésemnek adván kifejezést, hogy mikorra a Ill-ad osztályú kereseti adónak újabb három évi cyclusra leendő kivetéséről lesz szó, mód fog nyilni arra, hogy az új adóreform szerint járjunk el. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Eszterházy Kálmán jegyző: B. Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. ház! Azon igen érdekes két beszéd, melyet a túloldalról hallottam, rövid felszólalásra indít, nevezetesen a minister urnak egy némely megjegyzésével szemben A minister ur György Endre képviselő urnak felelve, azt állította, hogy a magyar mezőgazdaságot versenyképességében termelési költségeinek felszámításánál nem feszélyezi az egyenes adóknak tömege. Én a minister ur ezen felfogását optimisticusnak tartom; mert igaz lehet ugyan, hogy országunk némely áldásos vidékén, mint I Fejér megyében és egyebütt az adóknak a percentje a termelési költségekben nem oly nagy, hogy az a termeivények kiviteli képességére vagy árára tetemesebb befolyással volna; ha azonban az országnak szegényebb és elmaradottabb vidékeit veszszük, a melyek a termelő képesség és a gazdasági viszonyok mostohaságánál fogva is az adók által nehezebben sújtatnak, akkor előáll az, hogy azon vidékeknek mezőgazdasága az egyenes adók által valóban az elviselhetlenségig sujtatik és ez a kereskedelmi képességet nagyon is befolyásolja. A másik, a mire felszólalásom vonatkozik, az, hogy a minister ur nagyon helyesen adta elő, hogy az adóreformjának legnagyobb akadálya az, hogy egyenes adóstatistikánk nincsen. Ez; való Sokszor megütköztem azon, hogy ha ezen adóviszonyokra nézve adatokat kerestem, csak általános összegeket tudtam feltalálni s egyáltalában nem adatott meg a, módja annak, hogy megítéljem, hogy az egyenes adónemek miként hatnak practice a közgazdaságra és az állam fmauciáira. De ha ily statistikát méltóztatik készíteni, a mi okvetlenül szükséges arra, hogy az adóreform alaposan és helyesen keresztülvitessék; kérem az igen t. minister urat, ne feledkezzék meg arról, a mi minden más állam adóstatistikájában feltalálható, de a minek Magyarországon nyoma sincs, hogy összegyűjtesse a községi adóstatistikát is, mert ez adórendszerünk legnagyobb rákfenéje. Az aránytalanságoknak a közadózásban egyik legnagyobb oka az, hogy a községeknél véghetetlen különbözőség van, a dolog természeténél fogva is az egyenes adó által való megterheltetésnéí. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Már kétségtelen, hogy a községi adóztatásnál nem lehet ma az az egyenlőség, mint az állami adóztatásnál; nem lehet azért, mert a szolgáltatások igen különbözők, különböző az adóképesség és a községek vagyonossága; az egyiknek van saját birtoka, a másiknak nincs, szóval itt egyöntetűségről szó sem lehet. De az adófizető polgárokra nézve, illetve a szolgáltatásokra nézve, melyeket az államnak, megyének és községnek együttvéve tesznek, nagyon lényegesnek ismertetett fel minden más államban, hogy mennyiben terheli azokat az állam és mennyiben a község és ha a község teszi tönkre az ő saját polgárait, az nem változtat azon polgárok sorsán és nem változtat azon polgárok adóképességének megrontásán s azért ezen községi adóztatásnak állami ellenőrzés alá való vétele és egy bizonyos maximális ter-