Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-401

401. »rsság«i iléí november ?-én, pénteken. 1890. 153 ráua, de az az alárendeltségnek mintegy titkon, csendesen való fentartása és kifejezésre juttatása. Ha örök időktől fogva Austria és Magyarország két külön állam !ett volna, akkor megtörténhetnék, hogy hifatalos nyelvének mellő zése ilyen esetekben nem keltené fel a nemzeti féltékenységet. De mikor tudjuk, hogy ugy a múlt században, mint a jelen században is egész korszakok voltak, a melyekben a nemzet hivatalos nyelve — mely akkor hivatalos volt törvényeink értelmében -— mellőztetett és a német nyelvnek hivatalos nyelvként való használata behozatott, akkor ezen féltékenysége a nemzetnek nem egyéb, mint óvatosság, tanulás a múltból, hogy biztosítékot keressenek a jövőre nézve. (Ugy van! balfelől.) A nemzetek jellemző vonása nemcsak a nemzetnek egyéni tulajdonságai, nemcsak annak vitézsége, nemcsak szellemi magassága, de különösen eulturai kapcsolata és öszszesége. És mi teszi ezen nemzetet, mely Magyarország területén él, magyarrá, ha nem a történelem közös hagyományai, emlékei, ha nem a magyar nyelvnek azon szoros kapcsolata, melyben a magyar eultura kifejlődött, melynek minden egyes szála megőrzendő, fentartandó ? Miben él a nemzet és miben vesztheti el a nemzet első sorban saját nemzeti jellegét, államfentartó hatalmát? Hogyha nyelvében törik meg. Épen azért a magyar nyelv hivatalos használatát saját jogkörében vissza kell állítani; meg kell tiltani, hogy magyar minister német intézvényekefc küldjön akár a közös ministeriiimokkoz, akár az osztrák hatóságokhoz. (Helyeslés a szélső balon.) Az osztrák hatóságokkal szemben ugy állunk, mint idegen állammal szemben, ezt senki kétségbe nem vonhatja. A közös ministeriumok, ha azok a mi pénzünkből tartatnak fenn, a mi nyelvünk használatára ez okból is kötelezhetők. (Helyeslés a szélső balon.) Ha a közös intézmények levelezéseiben mindig csak a másik állam hivatalos nyelve használtatik és a magyar nyelv mindig mellőztetik : akkor az összbirodalomnak hangoztatása, a mely még e képviselőházban is egyesek ajkáról néha elhangzik, nem puszta rém, nem puszta képzelődés; mert akkor a magyar állam saját jogköre szűk korlátok közé van szorítva és van egy állam, a melynek tartalma az összbirodalom, a mely németül exerciroz, németül levelez, németül fejezi ki a maga létét és egyéniségét. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) T. ház! Nemcsak ez a sérelem, a melyet semminemű törvénynyel védelmezni nem lehet és a mely sérelemmel szemben gyenge azon érv, mely az udvartartásnál is felhozatott, hogy mutassuk meg, hol van az a törvényben, hogy a levelezésekben a magyar nyelvet kell használni. Hiszen ez annyira természetes, hogy ezt senki KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIX. KÖTET. kétségbe sem vonhatja, ez máskép nem érthető, fel sem tételezhető. És vájjon csak az a hazafi, csak az a magyar államférfi és csak az tesz a nemzet érdekében, a ki a törvényben világosan fölvett jogokat követeli és a nemzetnek nyelyét nem érvényesíti mindenütt, a hol attól a törvény el nem tiltja? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Én hazafitól azt követelem, hogy a nemzet nyelvét mindenüt érvényesítse, a hol annak tere van és gondolom, azt megkövetelhetem azon férfiaktól, a kik Magyarország hatalmi eszközeit kezökben tartják, hogy azt érvényesítsék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ha nem igy járnak el, előbb csak felindulásomat de később gyűlöletemet fogják felidézni és azon leszek, hogy gyűlöletem egész erejével üldözzem és Sújtsam őket. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Mosolyoghat Tisza Lajos ur ezen a haragon, de mindig igaz marad a régi mese, hogy a hálóba került oroszlánt kimentette egy egér, mely a háló szálait elrágta. ^Lehetek én is az az egér, a mely Magyarországot, ezt az oroszlánt, felszabadítja a hálóból és szabad erejének szabad élvezetéhez juttatja. Akkor bizonyos, hogy az az oroszlán máskép fog eljárni és máskép fogja megalkotni szabadságának biztosítékait. (Tetszés a szélső baloldalon.) De nemcsak a magyar nyelv kérdése, hanem van itt egy csomó más apró kérdés, a melyek elintézésére a mai politikai szélcsend igen alkalmas. Tudjuk, hogy most egy éve Monoron egy letépett zászló ügyéből országos esemény lett és akkor a kormány megtagadta az elégtételt, megtagadta az intézkedést. De most, midőn e kérdés nincs elmérgesedve, midőn az senki egyénisége ellen nincs intézve, vájjon nem látja-e a kormány bekövetkezettnek az időt, hogy Magyarország színei és czímere használatának kérdése tisztáztassék? Hiszen a 23 éves alkotmányos élet alatt már kellett volna arra törekedni ; de a múltban tapasztalt tünetek, az a folytonos összeütközés, az a viszály, a nemzeti felindulásnak ama kitörései nem mind intő példák-e arra, hogy midőn a politikai életnek rendessége és nyugalma megengedi, akkor a magyar állami hatalmat mint ministerelnök, kezelő férfiú arra törekedjék, hogy mindazokat a kérdéseket, a a melyek függőben maradtak, a melyek néha kitörésekre adtak alkalmat, de a melyeknek elintézése előbb-utóbb okvetetlenül kényszerűség, igyekezzék a törvényhozás utján megoldani és az izgalmak elemeit ekként jó előre eltávolítani ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarország czímerének, Magyarország zászlajának mindenütt ott kellene lenni, a hol az önök törvényei értelmében lennie kell, mely törvényeket mi is erőseknek elismerünk s a melyeknek végrehajtását a nemzeti érdek tekin20