Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-401

154 Wl. országos ülés noTenrter ?-én, péuteken. 1890. tétéből követelnünk kell. Elismerik azt, hogy Magyarország a paritás és a dualismus alapján szövetkezett Austriával 1867-ben és hogy közös intézmények intézik bizonyos ügyeit. Ha vannak közösügyek; ha azok az ügyek csakugyan közösek, ha megvan a paritás: akkor meg kell, hogy legyen mindkét félnek az egyenlőség elve alapján való elismertetése; és ha megvan a dualismus, tudniillik, ha megvan mindkét félnek az egyenlő elvek alapján való felfogása, akkor kérdem a t. ministerelnök urat, halaszthatónak tartja-e még azt, hogy a külföldi követségek és consulatusok palotáinak ezímerében Magyarország ezímere az ő helyét és pedig méltó helyét ne foglalhassa el

V (Ugy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) Mert Magyarországnak mint államnak a dualismus és a paritás elvei szerint csak ép akkora ezímere lehet, mint Austriának, csak ép oly magasságban helyezhető el, mint Áustriáé és nem elégséges az, hogy a kétfejű sas gyomrában legyen eltemetve. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azon czímer egyenlő nagyságban kell, hogy ott legyen az osztrák czímer mellet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miért t, ház ? Azért, mert Magyaroszág a dnalisnmsba a paritás elvének alapján ment he és az osztrák lobogó mellett ott kell, hogy álljon a magyar nemzeti lobogó, hadd lássa minden ember, hogy itt egy uralkodó ház alatt két állam van, két lobogó, két nemzetnek szinei alatt két nemzet egyesül s e két nemzet törekvései mindkét nemzet vitéz fiai által kell, hogy megvédelmeztessenk. (Élénk helyeslés a szélső balon.) De, t. ház, egy magyar ministerelnök kell, hogy figyelmét kitérjeszsze azokra is, a melyek hozzá közel vannak, a melyek könnyen kell, hogy neki szemébe tűnjenek, a melyekről észre kell, hogy vegye, hogy azok a magyar nemzetnek sértik a szemét, bántják a gondolkozását. Az idő azért engedte ezeket a sebeket behegedni, hogy azok ne tépessenek fel többször, nem pe dig, hogy azok a sebek mé^g mindig sajogjanak. (Ugy van! a szélső balon.) És ha a ministerelnök ur palotájából lenéz, ott lát egy szobrot, a melyet ép most a királyi palota kihővítése alkalmával igen szépen át lehetne vinni a budai katonai temetőbe. Csatár Zsigmond: Épen oda valós Ugron Gábor: Ott lát fenn egy más hegyen egy kőhalmazt, a melynek semmi oly értelme sincs, a mely Magyarországot bármire bátoríthatná, vagy bármi tekintetben megnyugtathatná, de mindennemű oly értelme van, mely bizalmatlanságot árul el és a mely a nemzet rétegeit nyugtalaníthatja. Hát nem látja-e a ministerelnök ur elkövetkezettnek azt az időt, hogy ne csak a hírlapokban legyen hirdetve, hogy a Gellért-hegyi citadella onnan elhordatik, hanem hogy az igazában el is távolittassék ? Ha ő neki is az a feladata, a mit én tűztem ki magamnak feladatatul, hogy nemzetemet és az uralkodóházat mind közelebb és közelebb hozzam egymáshoz, a félreértések minden anyagát eltávolíígam, a nemzeti missio teljesítésének az uraíkodóházat megnyerjem és annak erejét és hatalmát és politikai összeköttetését érvényesíteni kívánja: akkor kérdem én a t. ministerelnök urat, nem érzi-e kötelezve magát, hogy ezeket az apró szálkákat, a melyek itt a nemzeti élet testében benn vannak és az időről-időre való genyedést idézik elő, eltávolítsa 1 (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) T. ház! Egy magyar ministerelnöknek nagy feladatai vannak; azokat a nagy feladatokat lehet nagy tehetséggel érvényesíteni; de lehet annak, a kinek a nagy tehetségek nem adattak meg, jóakarattal és jó indulattal érvényesíteni s a ki a, magyar nemzethez közeledni kivan, a magyar nemzet szivére teszi kezét, onnan hamis tanácsot soha sem kap; de a kinek minden cselekvése és minden nyilatkozata eddigelé mind egy makacs szembeszállásnak, a magyar nemzeti közérzület kicsinylésének tűnik fel: félek, hogy azon férfiúban nincs meg sem az a lelki erő, sem az a szellemi tehetség, hogy ennek a feladatnak meg tudna felelni. Azért én kérdés alakjában szólaltam fel; a választ nem én adom meg rája, a választ a ministerelnök urnak kell megadni; a miként válaszol, akként fog a nemzet a ministerelnök ur felett ítélni. (Elénk helye dés és tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: Gróf Tisza Lnjos képviselő ur kivan felszólalni. Gróf Tisza Lajos: T. képviselőház! Személyes kérdésben nagyon röviden csak annyit akarok megjegyezni, hogy én nem törődöm vele, ha Ugron Gábor képviselő urnak kedve jön haragudni ; én tehát itt a t. ház előtt arra kérem Ugron Gábor képviselő urat, ne törődjék azzal, ha nekem kedvem jön mosolyogni, mert ez nem zavarja a tanácskozást, s nem ütközik a házszabályokba; kérem tehát a jövőben hagyja épen ugy tekinteten kívül az én mosolygásomat, mint én tekinteten kívül hagyom az ő haragját. (Helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábori Igen röviden válaszolhatok a t. előttem szólott képviselő urnak. Ha a t. előttem szólott a tükörbe nézett volna és akkor mosolygott volna ily kicsinylően, ezt teljesen érthettem volna; (Zajos derültség a szélsőbalon) de azt a kicsinylő mosolygást mindig vissza szoktam utasítani az olyantól, a ki magát olyan nagynak szokta képzelni, hogy másokat lenézni óhajt. (Elénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) c