Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-401
401. országos ülés november 7-éa, pénteken. 1890. \ gg Felszólalni azért vagyok kénytelen, mert az igen t. pénzügyminister ur néhány oly tételt állított fel, a melyeket — nézetem szerint — megjegyzés nélkül hagyni nem lehet. A t. pénzügyminister ur azt mondta, hogy egyáltalában nem ismeri el egy pártnak sem azon jogát, hogy a másik pártnak tagjait felszólalásra kötelezze. Tökéletesen igaza van a pénzügyminister urnak, ez áll a pártokra nézve, de egyáltalán nem áll a ministerre nézve. Neki mindannyiszor kötelessége felszólalni, mikor annak az illető költségvetési tételnek, vagy tárcza kérdésének érdeke megkívánja, vagy az egyáltalán a vita tárgyát képezi. Á t. minister urak méltóztattak arra is hivatkozni, hogy a tétel folytonosan igy szavaztatott meg és hogy önálló magyar udvartartás ez ideig nem instituáltátott. Ezt tudom, de ebből egyáltalán nem következik, hogy az önálló magyar királyi udvartartásnak szüksége fenn nem forogna. Én ezt okvetlenül szükségesnek tartom (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) alkotmányos és közjogi szempontból, de szükségesnek tartom nemzeti és közgazdasági szempontból is; (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert okvetlenül az ország érdekében látom azt, hogy a királyi udvar minden nemzeti és culturalis mozgalom élén álljon és abban részt vegyen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez ellen a t. pénzügyminister ur nem tudott egyetlen egy argumentumot sem felhozni. Egyebek közt arra méltóztatott hivatkozni, hogy Deák Ferencz maga coneedálta azt, hogy a királyi palotán a fekete-sárga zászló lobogjon, azt mondván, hogy az a királynak a háza. Ezt a magam részéről el nem fogadhatom; mert ez nem a király privát tulajdona, ez az államnak a háza. (Zajos helyeslés a szélső báloldalon.) Ugron Gábor: A király maga is az államé! (ügy van! a szélső baloldalon.) Beőthy Ákos: Hivatkozott a t. minister ur arra is, hogy Angliában a civillista esetről-esetre szavaztatik meg. Ha jól emlékezem, a t. minister urnak ebben sincs igaza; mert az a consolidált költségek közé tartozik, mely egyszer és mindenkorra szokott megszavaztatni. Még arra is hivatkozott a t. minister ur, hogy mily nagy különbség van az angol koronának és a magyar koronának helyzete között. Engedelmet kérek, önállóság és souverainitás szempontjából semmi különbség nincs, mert a magyar király és a magyar korona ép oly souverain, mint az angol (Zajos helyeslés a bal- ésszélső baloldalon) és hogy ha ebből azt következteti, hogy a magyar korona közjogi helyzete és az angol korona közjogi helyzete között különbség van, ebből azt látom, hogy vagy a magyar korona az osztrák koronának alárendeltetik, vagy pedig összeforrasztatni szándékoltatik és ebben én nagy veszélyt látok. (Hosszantartó zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért tartottam kötelességemnek a t. minister ur felfogása ellen tiltakozni és azt megczáfolnk teljes mértékben osztozván t. szomszédaim felfogásában. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: Szavaim félremagyarázása, vagy ha ugy tetszik, meg nem értése czímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Először is tagadom, t. ház, mintha én azt állítottam volna, hogy a budai palota a királynak magánháza. Megmondottam, hogy az említett felszólalásnak nem azon részéből, vájjon a királynak magánháza-e vagy sem, akarom a következtetést levonni, hanem abból a tendentiából, mely azon alkalommal nyilvánult, hogy az a király magán- vagy belügyeinek nyilváníttatott. Másodszor még leghatározottabban kell tiltakoznom az ellen, mintha én az angol és a magvar korona souverainitása közt vontam volna párhuzamot. En a souverainitást, az államjogi alapot egy szóval sem érintettem. (Ugy van! jobbfelöl.) Én még csak nem is utaltam arra. Tisztán azt mondtam, hogy mások a viszonyok ott és mások a viszonyok itt nálunk; ott ugyanazon souverainitás mellett czélszerű és okszerű lehet valamit ugy berendezni, mint ott van, a mi viszonyaink közt ugyanazon souverainitás mellett ugy vagy hasonló módon berendezni nemcsak czélszerű, de okszerű sem volna. Ez volt az én argumentatióm értelme, a melynek, ha valaki beszédemet higgadtan át fogja olvasni, más értelmet nem is fog tulajdoníthatni. (Helyeslés. Ugy van! jőbufelőL) Horánszky Nándor: T. ház! Engem egy rövid kijelentésre, mert a vitába belebocsátkozni nem akarok, csakis az a felszólalás késztet, melyet az imént a t. pénzügyminister úrtól hallottam. A t. pénzügyminister ur ugyanis kijelentette, hogy a magyar kir. udvartartás nem közjogi intézmény. Distinguáljunk. t. ház. Ha ez alatt a t. minister ur azt értette, vagy azt akarta értetni, hogy ő Felségének életmódja és szoros értelemben vett háztartása miként legyen berendezve, ebben az értelemben elfogadom az argumentatiót; de midőn mi e házban a legfelsőbb udvarról, mint háztartásról beszélünk . . . Wekerle Sándor pénzügyminister: Berendezéséről ! Horánszky Nándor: ... nem ez a szempont lebeg szemeink előtt. (Ugy van! a bal- és szélső balfélől.) Mi közülünk senki sem akar bele avatkozni az általam felemlített két dologba, mely ő Felségének, a magyar királynak, szoros érte18*