Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-401
134 401. országos illés novemlier 7-én, pénteken. 1890. legyen az alkotmány keretébe beillesztett intézmény ; a nemzetnek a maga jogaira kellő féltékenységgel és óvatossággal kell figyelnie és meg kell akadályoznia azt, hogy ottan oly irányzatok kapjanak lábra, a melyek a nemzet irányzatával, a nemzet alkotmányos életével és törekvéseivel ellenkeznek. Hiszen ha a főherczeírek nevelése az udvarban történik és ha ez az udvar nem alkotmányos érzületű, a nemzet mindig ki van téve annak a veszélynek és eshetőségnek, hogy a maga alkotmányos törekvéseiben a küzdelmet nem pártok és pártok között kell megvívnia, hanem az egyik párthoz oda szegődnek protectorokul azok, kikben az alkotmányos érzés nem kevesebb, hanem egészen hiányzik. Egy nemzet, meiy a maga alkotmányát intézmények által akarja biztosítani, mely alkotmányát nem akarja csak engedménynek tekinteni, nem akarja csak a jó kedvnek, a szeszélynek kitenni, a messze jövőbe tekint. Az a nemzet, mely biztosítani akarja magának a jövőt, arra törekszik, hogy azon intézmények, melyek legmagasabban állanak, mint a. trón és a trónnak környezete, a nemzettel mindig identieusok legyenek, identieusok szellemben, identicusok törekvésben és irányzatban. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egy kérdést dobok csak ide, a mely ezzel is összefüggésben áll. Tudjuk, hogy Magyar ország trónjának örököse meghalt; azt is tudjuk, hogy az örökösödési törvény szerint kit illet a trónon a következés rendje. De azt is tudjuk jól, hogy azon férfin idős s hogy utána fiatalabbnak kell következni. Hol látjuk vagy tapasztaljuk, hogy ennek a nemzetnek áliamférfiai és kormányférfiai megtették volna már a szükséges lépéseket arra, hogy Magyarország trónjának, szent István koronájának leendő örököse akként neveltessék, akként képeztessék s oly környezetbe vonassék, a mely nevelés biztosítékot nyújt arrói. hogy azon alkotmányos érzület, mely jelenleg uralkodó királyunkban él, ő benne is tovább fog élni és hogy a közdolgokról való felfogás és az alkotmányosságnak és a nemzet jogainak elismerése benne szintén akkora mértékben és oly arányokban meglesz, sőt meglesz a munkaszeretet is, mint jelenleg dicsőségesen uralkodó királyunkban. (Iqaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Őseink, a kiket lehet vádolni sok mindennek de az előrelátás hiányával nem, csak az erély kifejtésének hiányával, hogy szavakkal engedték magukat kifizetni, melyek ha a Corpus Jurisba is beiktattak, nekik már elegendő volt, de nem akarták azon jogokat intézmények által biztosítani ; őseink — mondom — mindig azt akarták és követelték, hogy a ki trónörökös lesz, az jöjjön legalább az országba s itt ismerje meg a magyar nemzetet s itt tanulja meg szeretni a törvényt, a szabadságot s az alkotmányt. (Igazi ügy van! a szélső baloldalon.) És most, mikor a közlekedés oly könnyű és a csere nemcsak az anyagi világban, de a szellemi világban is oly könnyen valósítható meg, mit tapasztalunk? (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy itt él egy nemzet, mely kérkedik alkotmányosságával, melynek vannak kormányférfiai, kik államférfiaknak hiszik magukat és elhanyagolják azon első és kezdetleges, de azért igen fontos tényezőt, hogy az uralkodóházat nemzetivé tenni igyekeznének s a nemzet törekvéseihez mind közelebb hozni iparkodnának. S ha est tekintjük, mit tapasztalunk? Az udvar egy-két tagjának kivételével, a kik kezdenek valami keveset közeledni hozzánk, ugyanazon régi viszonyok vannak, mint azelőtt és hogyha a helyőrségi szolgálat vagy a vadászati időtöltés nem hozza őket ide, intézményeink tanulmányozása, szellemünk, lelki irányzatunk, hűségünk megismerése czéljából közénk ugyan nem jönnek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy egyszer már szükséges volna a nemzetnek és különösen önöknek, a kik örök időkig akarnak a 67-es alapon kormányozni, oda törekedni, hogy a mi legalább a 67-es alapon elérhető, az el is éressék, hogy a nemset aztán a törekvés és fejlődés utján ezen szíík keretből kibontakozzék s tovább haladhasson. De önök azt sem teszik meg, a mire a 67-iki törvény jogot nyújt. S hogy ha már a 67-iki kiegyezés férfiai politikai tájékozatlanság, az erők gyengesége s az államférfiak akkori tapasztalatlansága következtében nem voltak képesek, azt, a mi a nemzetet illeti, birtokukba venni, önök legalább azt, a mihez a 67-iki törvény alapján jogunk és a mit birtokba vehetnénk, önök még azt sem akarják elérni, birtokba venni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen a magyar király udvartartása, melyhez a magyar nemzetnek joga van. Mert a törvényben ki van mondva, hogy az udvartartág magyar, hogy az nem kozösügy, hogy az nem tartozik közös minister alá, nem szavaztatik meg a quota szerint és nem állapítják meg a delegatiók. Megvan ebben a törvényben, hogy a magyar trónnak fénye és méltósága., érdekében szükséges ezen költség külön megszavazása. Már pedig a magyar trónnak és koronának fényét és méltóságát legkevésbé sem emeli a külön megszavazás, hogyha az azután együttesen és úgy költetik el, a mint elköltetett az absolut kormányrendszer alatt. Epén azért csatlakozom Meszlényi Lajos t. barátom felszólalásához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Balogh Géza jegyző: Helfy Ignácz!