Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-400
400. országos ülés november 6-án, csütBrt5k5n. 1800. 125 nem használhatjuk. Ha mi az ő nevét megemlítjük, azt azon hálának tessék tulajdonítani, melyet nemcsak mi, hanem az egész magyar nemzet érez azon férfiú iránt, a ki az 1848-iki törvényeknek főeszközlője volt, a melyeknek alapján mi is állunk. (Helyeslés a szélső haloldalon.) És ha önök nem fogadnák el azon vádat, hogy Deák Ferencz nevét kortes eszközül használják, mikor az 1867-iki kiegyezés alapját védelmezik: akkor kérem, ne említsék ezen vádat mi ellenünk, midőn az 1848-iki elvek hirdetőjét, megteremtőjét dicsőítjük. (Helyeslés a szélső baloldalon) A mi pedig a kufár elnevezést illeti, kufárok közöttünk nincsenek; ha vannak valahol, keressen a képviselő ur máshol! (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) Meszlényi Lajos: A famíliában keressék! (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Irányi!) Elnök: Tisza István képviselő ur kivan szólani. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Mosakodni kivan! Éljen Irányi!) Tisza István: T. képviselőház! (Fölkiáltások: Éljen Irányi!) Én csak azt constatálom .., (Éljen Irányi!) Nagy kár lenne a hazára, ha a képviselő urak be találnának rekedni. (Derültség a jobboldalon.) Csanády Sándor: Kufár! (Zaj a szélső baloldalon.) Tisza István: T. képviselőház! Én egyszeríien constatálom, hogy senkit meg nem neveztem. Igen sajnálom, hogy a t. képviseli) ur.. . Csanády Sándor: Halljuk! ügy tessék beszélni, hogy mi is meghalljuk! (Élénk derültség.) Ne magának beszéljen! Tisza István: . . . hogy a t. képviselő ur magára vette. 0 jobban ismeri önön magát, mint én. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és Helfy képviselő urat, a kinek ellenindítványát tíz képviselő ur irta alá. (Fölkiáltások: Holnap!) Hegedüs Sándor előadó: T. ház! (Felkiáltások: Holnap! Ma! Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy egészen röviden végezhetem feladatomat és ha a t. ház lesz kegyes türelmével megajándékozni, ezt a kérdést legalább általánosságban ma befejezhetem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én tudniillik, minthogy a költségvetés ellen tulaj donképen kevés kifogás történt, azon feladatnak, a melylyel mint a pénzügyi bizottság előadója felruházva vagyok, igen röviden felelhetek meg, mert csak egy-két igen jelentéktelen és a részletekre vonatkozó concrét felvilágosítást kell megadnom s ezzel feladatomat befejeztem. A költségvetés realitása tekintetében minden oldalról csak egy kifogás tétetett, az, hogy az állami jószágok eladásából felvett 3 milliónyi tétel nem rendes bevétel. Erre vonatkozólag különösen Helfy t. képviselő ur mondta, hogy ebből már előirányozni való úgy sem lesz. Bátor vagyok megjegyezni, hogy ezt állandó jövedelmi forrásnak sem a pénzügyminister ur, sem senki közülünk nem tekintette, de sőt mindnyájan és első sorban a pénzügyi bizottság rámutattunk arra, hogy ennek pótlásáról jövedelmeink fejlesztése utján gondoskodni kell. De még sem állunk úgy, hogy ez a jövő évben már hiányoznék, mert a már eladásra kijelölt birtokok 17V S millió értéket képviselnek, tehát abban az arányban, a mint most előirányozva van, még körülbelül 5—6 évig ezt a fedezetet használhatjuk, ha egyáltalában azt igénybe venni akarjuk. Ez az egyik, a mit rectificálnom kellett. A másik vonatkozik arra, a mit épen a kiadásoknak növekedése és felosztása tekintetében Helfy képviselő ur mondott és a melyet Molnár képviselő ur is megerősített, hogy tudniillik 11 millió rendes és összesen 13 milliónyi emelkedésből tulaj donképen csak 3 1 / 3 millió fordittatik belügyi szükségleteink fedezésére, a többi mind meddő kiadás, sőt mint némelyek kifejezik, idegenek zsebébe megy. Idegennek a közösügyi kiadásokat szokták nálunk némelyek nevezni, már pedig a közösügyi kiadások főleg a hadseregre fordíttatnak, a mely a mi hazánkat is védelmezi és én azért az erre fordított összegeket idegen kiadásnak nem tekinthetem. De tulajdonképen a közösügyi és más a hadsereg összes kiadásaira csak 882.000 frt fordittatik, tehát a kiadási többletnek többi része egészen belügyi szükségleteinkre esik. Igaz, hogy nem administrativ kiadásokra, mint inkább a vasutak fölszerelésére, az üzemek berendezésére fordított nagy befektetések, a melyek által azok még jövedelmezőbbekké tétetnek, mint például a vasutak üzemi kiadásaira 5,600.000 frt lett fordítva, azt hiszem, hogy ez által épen az ország anyagi felvirágzását három irányban mozdítottuk elő: először a közszolgálatot teljesítettük, másodszor a szállítási költségeket leszállítottuk, harmadszor fokozzuk a pénzügyi eredményeket, melyek következtében további adóforrások nyitására szükség nem lesz. Azt hiszem, ezek oly dolgok, melyeket hasznos beruházásoknak lehet tekinteni. Ezek ama tényleges tételek, a melyeket rectifmálnom kellett. Még van előttem egy kérdés, melylyel a t. képviselő urak foglalkoztak, tudniillik mindnyájan elismerték, hogy a költségvetés reális, hogy deficit nincs benne, akkor azonban előállottak és azt mondták: jaj, de még mennyi bajunk, menynyi kiadásunk lesz nekünk, kell valuta-rendezés, tisztviselői fizetések javítása, fokozni kell cul-
