Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-400

jgg 400. országos ülés november 6-án, «sfit5rt,Clí5n. 1890turalis kiadásainkat, a minthogy csakugyan nem is elégségesek azok és igy tovább. Hát ez, t. ház, mind tökéletesen igaz, de ennek a költségvetésnek és ennek a pénzügyi politikának jóságát egyáltalán nem alterálja, megfordítva, ha ebben volnának a bajok, a melyeket orvosolni kell és a hiányok, a melyekre rá lehet mutatni, akkor volna alapjuk arra, hogy ezt a költségvetést visszautasítsák. (Helyeslés jobhfelől.) De azt mondani, hogy reális a költségvetés, felesleget mutat, a pénzügyi politika elérte a czélját, de azért ez a politika mégis szerencsétlen és a jelen költségvetést meg nem szavazzuk ; ez már legalább ebből a szempontból egyáltatán nem érthető. (Helyeslés jobhfelől.) Igaz, hogy Mndrony képviselő ur még tovább ment, midőn azt mondta, hogy igen, de majd jön ám a catastropha, lesz háború, vagy egy esetleges technicai fölfedezés halomra, döntheti össze költségvetésünket. Helfy t. képviselő ur pláne a delegatiók meglepetésétől fél. Ez mind tökéletesen igaz. De hát, t. ház, egy államháztartás rendezése nem Magyarországon, de sehol a világon nem történhetik ugy, hogy annak a költségvetésnek egyensúlya háború esetén is föltétlenül fen tartható legyen. Ez még a világon sehol nem történt. Hogy tehát meglepetéseknek ki vagyunk téve, az határozottan áll. De bocsássanak meo- a t. képviselő urak, nem ezt, hanem egyedid a pénzügyi politikának rendes viszonyok közti feladatait kell tekintetbe venni és ha a kormány azoknak megfelel, azt helyeselni kell. Rendkívüli körülmények közt rendkívüli eszközökhöz lehet folyamodni; de az volt a hiba, hogy eddig rendes körülmények közt folyamodtunk mindig rendkívüli eszközökhöz és hogy most ezeket nélkülözhetjük, az, azt hiszem, bebizonyítottnak tekinthető. (Helyeslés jobhfelől.) De itt megint Mudrony képviselő ur egy genialis fordulattal ujabb bajt tesz föl. Igen, azt mondja, igénybe vettük a fogyasztási adókat, sanáltuk a rossz vasutakat, de hogyha majd háború lesz és rendkívüli jövedelmekre lesz szükségünk, miután ezeket elhasználtuk, honnan veszszük a forrást 1 De, t. ház, vájjon erősebbek leszünk-e, e rendkívüli körül menyekkel szemben, ha nem sanáljuk a rossz vasutakat és ha a fogyasztási adójövedéi mi forrásokat fel nem tárjuk? (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Hiszen ama sanált vasutak és ama felnyílt jövedelmi források nem egy esztendőre szólnak, nem egy évben emésztetnek föl, hanem minden évben fokozott mértékben szolgáltatják az eszközöket az államháztartás számára, és akkor keresni a rossz vasutak sanálását és a, jövedelmi forrásokat, midőn a, baj már nyakunkba szakadt, hren helytelen politika lenne. (Élénk helyeslés jobhfelől.) Ellenkezőleg: ép azért vagyunk erősebbek, aránytalanul erősebbek rendkívüli viszonyok között "is mert vasutaink sanálva és jövedelmi forrásaink szaporítva vannak s államháztartásunk szélesebb alapra van fektetve. (Élénk helyeslés jobhfelől.) Azt hiszem, t. ház, pénzügyi szempontból én többet nem mondhatok. És csak egy momentumot érintenék még, a melyre a t. ház kegyességéből régebben mindig igénybe vettem a figyelmet s ez nem más, (Halljuk! Halljuk!) mint a politikai momentum; azt hiszem azonban, hogy erre a jelen alkalommal nem terjeszkedhetem ki és megmondom, hogy miért. (Halljuk!) Azért, t. ház, mert Horánszky képviselő ur igen szép beszédéhen azt mondta: vessünk fátyolt a multakra. Nekem mint előadónak ezt a fátyolt fellebbentenem nem szabad. Másfelől annyira óvatosak voltak ő és barátai, hogy a jelen helyzetről ama fátyolt fellebbentem az ő részükről nem tartották szükségesnek. Ennek következtében tehát én ebből a politikai helyzetet megítélni nem tudom és igy politikai szempontból egy utolsó szóra vagyok kénytelen szorítkozni és ez abban áll: sokat vitatták itt a különböző reformeszméknek eredetét és az úgynevezett atyasági kérdést. Én azt hiszem, t. ház, hogy ez a kérdés most már meglehetősen tisztában van. Ama pártról is tanúsítottak annyi önzetlenséget, hogy elismerték azt, hogy a fődolog ezek megoldása és nem kell kérdezni honnan ered az eszme. Ennélfogva csak arra veszek bátorságot magamnak, hogy Ábrányi t. képviselő ur beszédének egy momentumára figyelmeztessem a t. házat; nem azért, mintha avval vádolnám, hogy felszerelve és instruálva volt erre; de mindenesetre figyelemre méltó momentum ez, melynek talán a jövőben hasznát veszszük. A t. képviselő ur ugyanis elmondotta, hogy ő a mérsékelt ellenzéknek még mennyi hivatását látja. Nem vonom kétségbe az elősorolt minden lehető aspiratiót, minden lehető eszmét, a mely hírlapokban és hírlapokon kívül bármikor megpendítve, vagy pedig megvitatva volt. A többi közt oda concludált, hogy mindaddig, a mig a nemzeti aspiratióknak épülete felépítve nincsen, addig nekik mindig lesz missiójuk ugy is, mint gouvernementalis ellenzék, sőt tovább ment s azt mondotta, hogy az ő zászlójukon kivül még a szivükben is vannak programmok, csakhogy ők nem ugy tesznek, mint a szélső bal, hogy a mi a sziveiken van, mindjárt a zászlójukra irják; lobogtatnak a zászlójukon bizonyos jelszavakat, de a sziveikben hordoznak többeket. Figyelmeztetem a szélsőbalt, nem tudom mikor, jöhet oly idő, hogy megtörténhetik önökkel is, a mi az utóbbi időben megtörtént velünk, hogy majd atyasági keresetet fognak indítani ellenök is. (Derültség jóbbfelöl és a szélső balolda-