Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-400
{18 400- országos filés november 6-&D, csütörtökön 1890. kor, t. ház, bátran következtethetjük azt, hogy oly tényezőknél, mint a szeszadó, a czukoradó, a hol az új törvényes állapot behozatala óta az éveknek oly lánczolatára még nem hivatkozhatunk, melyek statistice igazolhatnák ezt az állítást, a jövedelmi ágak még jelentékeny fejlődésre képesek. És valóban, t. ház, nagy sze renese rám nézve, hogy én ebben megnyugtatást találok; mert ha ebben nem találnék megnyugvást, Horánszky Kondor t. képviselőtársam beszéde bizonyára nem nyugtatott volna meg. A t. képviselő úrtól megszoktuk azt és gondolom, elvárja nemcsak a saját pártja, de az egész ház is, hogy eszméket dob a vitába, utakat mutat a kibontakozásra ott, a hol bajt lát y a hol a kormány által e'őadottakat elegendőnek nem találja. Hiszen azon bizonyos programúinak is, a melynek ezen eredményeket köszönhetjük, apasága iránt keresetet indított a t. képviselő ur. Mondhatom, hogy igen nagy érdekkel, igen nagy kíváncsisággal vártam a t. képviselő ur beszédének továbbfejlődését. (Halljuk! Halljuk!) A t. képvise ő ur előadta beszédében, hogy ő, mint jeleztem, a bevételek természetes fejlődését elegendőknek a reform kiadások fedezésére nem találja s azután ezt mondja: „Nagyobb és erősebb alkotás nélkül, erősebb közgazdasági politika nélkül, ezen bevételi többlet elérhető, a pénzügyi egyensúly fen tartható nem lesz." Még nagyobb kíváncsisággal vártam tovább, hogy mik lesznek tehát ezen erősebb alkotások, mi lesz ezen új erősebb közgazdasági politika s ha szemeim nem csalnak, az igen t. pénzügyminister urnak már csillogott a szeme arra a várható programúira, a melyre ismét rá tehesse sóvár kezeit. (Élénk derültség jóbbfelől.) Ez a programm a t. képviselő ur előadása szerint úgy szól, hogy a közgazdasági politika terén, valamint általában az ország teherviselési képességének emelése érdekében továbbmenő intézkedéseket lesz szükséges tenni. Már most én azt gondolom, mert hiszen haladnak az idők, hogy merülnek fel új feladatok, a melyek új intézkedéseket fognak szükségessé tenni, hogy valahányszor új továbbmenő intézkedés fog tör tenni, mindig azt fogja mondani a t. mérsékelt ellenzék, hogy „ez a mi programmunknak elsa játítása, mert hiszen mi mondottuk azt, hogy továbbmenő intézkedéseket kell tenni", (Derültség jóbbfelől.) De, t. képviselőház, azt hiszem, ez nem a test, a mi egy programúiba való; ez, engedelmet kérek, csak ph mely testet csak akkor ölt, ha concrete rámutatnak az intézkedésekre Horánszky Nándor: Megtörténhetik még az is! Tisza István: Nem szándékozom a t. képviselőházat untatni sem a költségvetésre vonatkozólag oly megjegyzések tételével, a melyek a vita mai stádiumában aeut kérdést nem képeznek ; sem azon nagy reformeszmék megbeszélésével, a melyek most általában a politikai közfigyelmet magukra vonják. Nem szándékozom különösen a belügyi reformkérdésről beszélni, egy megjegyzésen kívül, a melynek megtételét későbbre tartom fenn magamnak, különösen azért, mert hiszen e kérdések beható, eredményes és positiv megvitatásának ideje ugy is mielőbb megjön. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad csakis egy dologra terjeszkednem ki lehető rövidséggel, főleg azon szempontból itt, mert ez első sorban közgazdasági és pénzügyi kérdés: ez a valutarendezés. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt csak sajnálatomat fejezhetem ki a felett, hogy épen ez a kérdés, a melynek fontosságát — reményiem — mindnyájan elismerjük s a mely a pénzügyi kérdésekkel oly szoros kapcsolatban áll, a t. ház s főleg az igen t, ellenzéki szónokok részéről oly csekély figyelemben részesül. Nem szemrehányásképen mondom ezt; egyáltalán nem szándékozom ezen a téren szemrehányást tenni és én fájlalnám a legjobban, ha ez a kérdés, a melynek a pártokat elválasztó elvekhez semmiféle köze nincsen, pártkérdéssé tétetnék és elme rgesittetnék. Ha valaki, én óhajtom azt, hogy ezen a téren, a mint érdeke is kívánja, Magyarországon a közvélemény egységesen nyilatkozzék. Épen ezért fájlalom, hogy a közvélemény e téren oly kevéssé van mozgásba hozva és hogy e tekintetben a legnagyobb nehézség az, hogy küzdenünk kell a közönynek azon vís inertül e-j ével, a mely ezen kérdéssel szemben ma is még meg van. Tisztelt ház! Nem szándékozom hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni azt illetőleg, hogy maga a valuta-rendezés kérdése minden államban, minden körülmények közt mennyire fontos, mennyire életbevágó kérdés; legyen elég egész röviden utalnom arra az átkos hatásra, melyet a pénzértéknek folytonos hullámzása a közgazdaság egész terére, annak mindenfviszonyaira gyakorol és legyen elég röviden utalnom azon, a mi viszonyaink közt különösen súlyos körülményre, hogy a valuta rendezetlensége a külföldi tőke beözönlésének és ennek következtében a tőkebőség és olcsó kamat előállásának egyik legnagyobb akadályát képezi. (Ugy van! jobbról.) Épen a mi viszonyaink közt, a hol mezőgazdaságunk csak akkor birkozhatik meg sikerrel a mai súlyos gazdasági viszonyokkal, hogyhajelentékeny befektetéseket tehet, ha jelentékenyen felemelheti termelési képességét, aminek ismét az olcsó tőke főfeltétele; a hol másfelől az ipari kérdések mind nagyobb súlylyal lépnek előtérbe, az ipari alkotások szüksége mind erősebben és erősebben mutatja magát, ott ai-ánylag
