Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-400

400. országos ülés november 6-án, esütörtSkSn. 1890. \ jy annyiban valóban igen nehéz helyzetem van, bogy maga a költségvetés megtámadás tárgyát alig képezte és hogy a mi az ellenzők részéről a költségvetést illetőleg elmondatott, arra vonatkozólag csaknem minden pontban egyetértek és ahhoz hozzájárulok. A költségvetésnek realitását nem vonta kétségbe senki; azt a tényt, hogy a költségvetés felesleggel záródik, elismerte mindenki. Én részemről szintén elismerem azt, hogy ez a felesleg magában véve egészen lényegtelen, csekély összegre rug és hogy ezen felesleg előidézésében még mindig része van, bár kisebb összeg erejéig, az államjavak eladásának, a mi szorosan véve bevételnek nem tekinthető. Hogy tehát a helyzet nem valami rózsás, optimisticus, azt teljes mértékben elismerem én is. De egy másik tényre vagyok bátor a t házat figyelmeztetni, a mely valamivel, sőt mondhatom lényegesen kedvezőbb világításban tünteti fel a mai pénzügyi helyzetet. A költségvetéssel együtt lett beterjesztve az 1889-ik év zárszámadása. Azt hiszem, hogy nekünk, midőn a költségvetést bíráljuk, azt kapcsolatban a zárszámadási eredményekkel kell tennünk és semmi esetre sem kerülheti ki figyelmünket az az örvendetes tény, hogy már az 1889-iki zárszámadás öt milliót meghaladó többletet mutat fel. A pénzügyi egyensúly tehát nem a most tárgyalás alatt lévő költségvetésben van helyreállítva, hanem helyre lett az állítva az 1889-ik évi tényleges kezelésben. És ha ezen örvendetes tényt látjuk szemünk előtt, hogy már 1887-től fogva — és talán a legfontosabb s legnagyobb horderővel biró javulás ebben fekszik a pénzügyi politikát illetőleg —a zárszáraadási eredmények a költségvetést nemcsak igazolták, de évről-évre lényegesen kedvezőbb volt az eredmény a költségvetési előirányzatnál: úgy e tekintetben annál nagyobb megnyugvással nézhetjük a mostani költségvetést, mert hiszen, hogy többet ne említsek, csak az egyenes adók, a fogyasztási adók, az államvasutak és kincstári bányák czímén az 1889-iki tényleges eredmény közel 8 millióval nagyobb bevételeket mutat fel, mint a minő bevételek a jövő évre elő vannak irányozva. (Halljuk! Halljuk!) Nem azért hozom én ezt fel, t. képviselőház, mintha akár magam elbíznám a jövőt illetőleg, akár pedig azt óhajtanám, hogy bárki is kevesebb gonddal, kevesebb előrelátással tekintsen a jövő pénzügyi helyzetre és kevesebb szigorral gyakorolja e tekintetben a bírálatot. Ellenkezőleg, t. ház, magam is át vagyok hatva annak tudatától, hogy nagy, fontos és igen tetemes költségeket igénylő feladatok állanak aránylag a közel jövőben előttünk és hogy ezeket, a pénzügyi egyensúly megzavarása nélkül, csakis abban az esetben oldhatjuk meg, ezeknek fedezetét csakis abban az esetben találhatjuk meg, ha minden egyéb téren, úgy, a mint eddig is.,történt, legscrupulosusabb, a legszigorúbb takarékoskodással járunk el a kiadások tekintetében. (Ugy van! jobbfelöl.) És e szempontból meg kell vallanom, t. ház, hogy a legnagyobb meglepetéssel hallottam Helfy t, képviselőtársam beszédének erre vonatkozó részét. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam t. i. azon jelentékeny kiadási többlettel szemben, mely csak a rendes kezelésben 11,750.000 frtra rug, kifogásolja azt, hogy ezen kiadási többletnek legnagyobb része oly természetű kiadásokra esik, melyeknél növekvő bevételek ezen kiadási többletet fedezik, sőt a pénzügyi mérleg javítására hatnak közre. Én, t. ház, homlokegyenest ellenkező szempontból indulunk ki. Engem valósággal megdöbbentene az a 11 millió frtnyi kiadási többlet, ha abban nem találnék megnyugvást, hogy ennek körülbelül háromnegyede, vagy még ennél is valamivel nagyobb része oly kiadás, mely gyümölcsöző befektetésnek tekinthető, (Élénk helyeslés jobbfelől) mert növekedő bevételeknek felel meg. A helyzet felfogásában való eltérés abban fekszik, hogy mig az igen t. pénziigyminister ur azon álláspontra helyezkedik, hogy kellő szigor és következetesen takarékos eljárás mellett meglevő bevételi forrásaink következetes fejlesztése meg fogja adni azt a többletet, melyre bizonyos állami czélok elérése végett szükségünk van: addig Horánszky t. képviselő ur, ezt a feltevést kétségbe vonja. (Ugy van! jobbfelől.) Azt hiszem, ez a főkülönbség, melyet a helyzet megítélése szempontjából constatálhatunk. Horánszky t. képviselőtársam kétségbe vonta, hogy mi reményeket táplálhassunk a jövedelmek természetes gyarapodását, növekedését illetőleg. Tgaz, hogy igen bajos dolog az összehasonlítás, miután egy oly gyorsan fejlődő pénzügyi politika eredményeivel állunk szemben, hol a legtöbb bevételi ágnál voltak közbeeső törvények^ közbeeső intézkedések, melyek magára az adózási alapra, magára a jövedelmet nyújtó alapra birtak befolyással. De ha figyelembe veszszük azt az emelkedést, mely az államvasutaknál, a dohányjövedéknél mutatkozik, a mely még 1873-ban 13 millió frtot, 1885-ben pedig már 19 millió 750 ezer frtot tett és 1887-ben 21 milliót ért el s a mely közbejővén a dohány megdrágulása, az ár megdrágulását követő esztendőkben ismét rapid emelkedést mutat; mondom, ha figyelembe veszszük, hogy csupán a bélyeg és illeték együttes jövedelme 1886-ban 2» millió frtot, 1889 ben pedig 29 millió frtot meghaladó összeget ért el: ak-