Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-400

116 400. oraságos ülés november 6-4n, estttSrtökfln. 1890, maga személyére legyen 600.000 forintja s azután még beteget sem megy gyógyítani. (Derültség.) A szegény káplánnak pedig el kell menni térdig érő sárban is, még kolerás emberhez is, meg is kaphatja a kolerát és bele is halhat és azért ez csak ugy élősködik, mint a Toldy Miklós lova (Derültség) s alig van elegendő pénze, hogy megéljen. Pedig jó dolog yolna, ha esetleg bekövetkeznék az az állapot, hogy mi katholicusok is mint protestáns atyánkfiai bele szólhatnánk a magunk egyház és hitfelekezeti ügyeibe, de nem hiszem, hogy Csáky minister ur képes lesz ezt keresztülvinni, mert ő alulról felfelé tesz, felülről lefelé pedig semmit; akkor bizony azt a nyolczvan millió forint vallásalapítványt is azok vennék kezükbe, a kiket illett 8 nem hagynók ott a minister urak kezében, hogy dusálkodjnnak abban iskolának, tanítónak, harangozónak. (Élénk derültség.) De hát ép e rettentő nagy vagyont a kormány nem akarja kezéből kiadni, pociig előbb utóbb kényszerítve lesz erre és tekintettel arra, hogy az 1848. évi törvényezen vallásministeri tárczát jóformán a katholicusok érdekében állította fel, miért nem intézkedik ugy, a mint a katholicusok közérdeke, közhite, jóléte és egymás iránt tartozó kötelessége megkívánj;'. Miért gördít kibontakozása elé akadályokat, miért nem akarja, hogy legyen igazság; csak azért, hogy egyes pártfogolt embereket a mi vagyonúnkból meggazdagítson. Azt hiszem, hogy az sem ezen alapítványok jól felfogott érdekével, sem természetével össze nem fér, sem pedig a ministeri omnipotentiával, pedig ez úgy van, uraim, hiába nem hallgat engem a vallásminister ur, úgy bánik a katholicus alapítványi vagyonnal, mint a Csáky szalmájával. (Derültség.) Hiszen kérem rettentő nagy hiba az, ha a t. képviselő urak ismerik ezen fehérmegyei birtokokat, hogy mily roppant vagyont képeznek azok s mily potom áron vannak azok bérbeadva, hiszen az yérboszúért kiált. Ha kell a vallás czéljára, ha kell a nevelés czéljára 50—60 forint, akkor kell irkálni Pontiustól Pilátusig, minden követ meg kell mozgatni, a végeredmény mégis az, hogy nem adnak, hanem a pajtásoknak, a kortesképviselőknek százezreket ajándékoznak, a mennyiben a vallási alapítványi jószágokat olcsóbban adják bérbe nekik, mint más embernek. Ertem, t. ház, hogy a „Nemzet" újságban miért duzzognak oly végtelenül a katholicus önkormányzat ellen, hogy azok a lesipuskások, a kik a más vagyonának titkos utón való elszedésével gazdagodnak, tovább is a husosfazekakból kiszedhessék a zsíros falatokat. De uraim, ez sokáig nem mehet igy, mert a 9 millió katholicus népben felébred a közszellem és hogyha a főpapok továbbra is gyámkodni akarnak a katholicus önkormányzat fölött, találni fogunk módot, hogy megtörjük ezen akaratot a hogy mi világi katholicusok oly befolyást gyakoroljunk vallási dolgainkra, mint a protestánsok, mert azt nem tűrjük, hogy a mi népünk egyébre sem való már ma, mint arra, hogy vagy mesterember, vagy paraszt legyen, mert más hivatalt ugy sem kap. (Derültség és dlenmondások a jobboldalon.)' Én, t. ház, szeretem a magyar református népet, köztük születtem, velük élek, szokásaikat sok tekintetben elsajátítottam. Higyjék meg, hogy a mit moet mondok, épen abból merítem, mert az ő szokásaikat elsajátítottam, mert a mi a mi református becsületes embeieinknek a szivén, az a szájában is van. Sokszor megadja az árát az igaz szájának, de a végeredmény mégis az : hej! megmondtam az igazat, megnyugtat ez engem. De épen azért, mert szeretem a jó reformátusokat, óhajtom, hogy ügyük felvirágozzék, mert ők a magyar állam eszméjének kidomborításával nagy szolgátokat tettek, a közművelődést emelték és vallási missióikat betöltötték. De a mint őket szeretem, épen úgy óhajtom, hogy velők, mint testvéreinkkel jó egyetértésben, békében, szeretetben éljünk 8 ne csináljunk magunknak több bajt, úgy is van elég: megküzdeni a nemzetiségekkel. Végezzünk ezekkel. Mi pedig három magyar keresztény felekezet, testvérekként szeressük egymást. Ha tehát a kormányban van akarat és törekvés a közszellemet megnyugtatni s a polgárok békéjét biztosítani, ne késsék oda hatni, hogy mindezen nehézségek, ferdeségek, félszegségek s mondhatni féltékenységek, a melyek ma a felekezetek közt léteznek s a melyeknek az ide, a házhoz bejött kérvények, oly nagy mértékben kifejezést adtak. Találjon nioduä vivendit, hogy ez az elkeresztelésí rendelet valóban oldassék meg: kimondom, mint a magyar ember mondja, hogy a káposzta is megmaradjon, a kecske is jóllakjék, de hogy közülünk a békétlenség ördöge eltávozzék. Mert nagy baj, ha ezen három elem hajba kapna, nagy baj, nagy szerencsétlenség lenne, ha az a kapocs, a mely minket a legközelebb évtizedek alatt összeforrasztott, szétválnék. Annak áldástalan következménye hamar beállana, de az bizonyos, hogy sem az egyikre, sem a másikra áldást nem hozna. Ezen alapból indulva ki és bírálva meg a költségvetést, bocsássa meg a képviselőház, de tekintettel ezekre a visszásságokra és arra, hogy még németizálnak is, arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem fogadom el a költségvetést, hanem csatlakozom a Helfy Ignácz t. képviselő ur határozati javaslatához. Josipovich Géza jegyző: Tisza István! Tisza István: T. ház! Mint a költségvetés mellett szólásra jelentkező képviselőnek,