Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-368

8ä& országos ölés május 6-án, kedden. 1800. mt Elnök: Ezen két rendbeli módosítvány a 2. §-ra vonatkozik és ezen szakasznak az igazságügyi bizottsághoz visszautasítását kívánja. Ezen módosítvány ok tehát a 2. §. tárgyalásának befejeztével előzetes kérdésképen fognak szavazásra bocsáttatni. (Helyeslés.) Báró Roszner Ervin: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, liogy azon indítványokra, melyek a tervezetnek, nevezetesen azon része ellen irányultak, mely egyik kir. táblának székhelyéül Nagyváradot jelöli meg, megjegyzéseimet megtegyem. (Halljuk!) Mielőtt a beadott indítványokat részletezném, még különösen azt kell kiemelnem, hogy előttem szólt t. képviselőtársam azt kifogásolta, a mi szerintem a javaslatnak legfőbb érdeme, hogy a székhelyek meghatározása tisztán és kizárólag csak elvi szempontból történt. Épen azt tartom a föérdemnek, hogy minden rokonszenvtől és vonzalomtól eltekintve, melyet egyik vagy másik város iránt érezhetett az igazságyi kormányzat, állapította meg a főelveket és ezután kutatta, hogy mely városok azok, melyekre tárgyilagos bírálat mellett ezen főelvek állanak. Ekként készült a területi beosztás s ép ezért képez ez egy összefüggő nagy egészet, melyből egyes pontozatokat kiragadni annyit tesz, mint az egész tervezet sikerét és hasznát koezkára tenni. Legjobban látjuk ezt, ha figyelembe veszszük, hogy példának okáért azon beosztással, melyet Boros Béni t. képviselőtársam előbb említett s melynek értelmében az Aradon felállítandó kir. táblához Hunyadmegye, Békésmegyének egy része,némely csanádi járásbíróság s néhány temesmegyei járásbíróság volna csatolandó, nem kevesebb, mint 4 kir. táblai terület bolygattaínék meg. A mi az indítványok elsejét illeti, mely Arad városának érdemes képviselője részéről adatott be, mindjárt az indokolásnak kezdete, melylyel t. képviselőtársam indítványát kisérte, némi aggályt ébresztett bennem az iránt, hogy az indítvány valóban feltétlen igazságon alapszik-e, kételyeket ébresztett nevezetesen az, hogy védte magát azon feltevés ellen, mintha hazabeszélne ő, kiről ilyet feltételezni mindenki méltatlanságnak tartaná; ő, ki más alkalommal, nehezebb körülmények között, a véderővita napjaiban midőn meggyőződése ellentétben állt választói véleményével, elég bátorsággal birt, hogy választóival szemben is érvényesítse meggyőződését: bizonynyal most is érvényesítette volna azt, ha más meggyőződése lett volna. De mégis miért hozta fel, hogy nem a kerületére való tekintetből szólt? Talán mert érezte, hogy e javaslat bírálatánál nem kizárólag az igazságügyi érdekek és az állampolitikai szempontok rideg mérlegelése volt nála irányadó, hanem megszólalt nála olyas valami is, a mire KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVHI. KÖTET. velünk szemben is apellál: a sziv, az a termesze • tes vonzalom, melylyel Arad iránt viseltetik. E lélektani processus útján keletkezett meggyőződése mégis bizonyos aggályt ébreszt: vájjon csakugyan kizárólag a közérdeket nézte-e ? T. képviselőtársam indítványának egyfelől halasztó czélzata van. Azt hiszem, e részben nem számíthat támogatásra, mert hisz tudjuk, hogy e javaslat mily hosszú és beható tanulmányok eredménye ; tudjuk, hogy a minister ar nemcsak saját tanulmányaiból, hanem az Arad és területe részéről hozzáintézett felterjesztésekből is bőven megismerte az Arad mellett felhozható érveket. A bizottságban is ékesen elmondta ezen érveket annak két kiváló tagja. így tehát visszautasítani a javaslatot a bizottsághoz, hogy az az igazságügy ministerrel egyetértőieg újra átdolgozza, nem vezetne más eredményre, mint a mely előttünk van: véleményüket bizonyára nem módosítanák. De ép azért hozzá teszi a képviselő ur: utasítani kell a bizottságot, hogy méltassa figyelmére Arad város érdekeit. Ezt még kevésbé lehet elfogadni, mert csak nem lehet abba belemenni, hogy egy nagy országos reform egyedül egy vidéki város szempontjából állapittaswék meg, hogy ne tekintsük a főelvet, ne adjunk e tekintetben semmiféle más utasítást, hanem azt mondjuk: csak ezt a várost nézd, se a többiekkel, se a fővárossal ne törődjél. De elismeréssel kell kiemelnem, hogy a képviselő ur ugy indítványában, mint beszédében gondosan mellőzött mindent, a mi a szomszéd városok közti rivalitást előidézhette volna. Egészen más (xaál Jenő t. képviselőtársam indítványa, mely egyenesen azt kívánja, hogy a nagyváradi tábla székhelye a terület meghagyása mellett Aradra tétessék át. Ez indítványt legjobban megezáfolta Arad város t. képviselője, midőn arra utalt, hogy ily kérdést nem elszigetelten, hnnem c-ak combinative lehet megoldani, e feladatot pedig csak a jogügyi bizottság oldhatja meg a minister úrral együtt, mert ezek rendelkeznek nemcsak a kellő szakismerettel, hanem egyszersmind a kérdésre vonatkozó összes adatokkal. De menjünk bele a kérdés latolgatásába. Előre kell bocsátanom, hogy valamint Nagyvárad jogosultságát elvontan véve senki sem vonta kétségbe, a magam részéről Arad városának fejlődését sem akarom legkevésbé sem kétségbe vonni, sőt a legnagyobb elismeréssel viseltetem ezen nagytörekvésü polgárság, ezen kiváló gazdasági és culturalis emporium iránt. De azért, mivel elvontan véve mindazon kellékekkel rendelkezik, melyek alkalmassá teszik ezen helyetarra, hogy egy királyi tábla székhelyéül kijelöltessék, azért országos érdekből még sem lehet oda királyi táblát helyezni, mihelyt az egész területet, mint egészet tekintjük, mihelyt figyelembe veszszük, hogy Arad helyzete olyan, hogy akármikép álla12