Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-368

368. oriiégos ülés május 6-á.n, kedden. 1890. 87 törvényszék, a melyek által a nagyváradi törvényszék területe oly módon volna kiegészíthető és felszaporítható, hogy Nagy-Várad a maga részéről szintén jogosan egy királyi tábla székhelye maradhatna, különösen ha méltóztatnak meggondolni, hogy mindezen combinatiók mellett — bár nem tagadom, hogy jobbak is lehetnek — ugy Aradnak, mint Nagy-Váradnak kereken 900.000 lakosságú királyi táblája volna. Már most, ha méltóztatnak meggondolni azt, hogy a törvényjavaslatnak nézetem szerint egy nagy hibája az, hogy nem a statistika szerint igyekezett lehetőleg egyforma mértékkel, egyforma chablon szerint a táblákat felállítani, azt egyáltalában nem eszközölte, hanem három 8 — 9 százezer lakosságú tábla mellett kétszer oly nagyszámú és területű táblákat is hozott javaslatba, a mi felfogásom szerint mindenesetre igen nagy hiba volt, akkor csak javul a helyzet, ha a táblákat szaporítjuk. Ha mi összehasonlításokat teszünk a külfölddel és tekintetbe veszszük, hogy Magyarországnak a közlekedési viszonyai azzal szemben még igen hiányosak, akkor mindenekelőtt azt az elvet kellett volna felállítani, hogy Magyarországon egy milliónál nagyobb számú lakossal királyi táblákat létesíteni nem tanácsos, nem czélszerü és ez csak a legnagyobb szükség esetében lett volna megengedhető. Hisz ha Bajorországban egy királyi tábla egy millió lakosságot foglal magában, micsoda arányban áll hozzá akkor Magyarországnak egy táblája 1,600.000 vagy egy millió lakossal. Tudjuk továbbá azt is — és ez már ismételve lett — hogy a királyi táblák nagyságának és az ahhoz tartozó lakosság számának egyformasága sokszor kivihetetlen azért, mert minden országnak bizonyos részei bizonyos önállóbb forgalmi központot képeznek, a mely körülményt ilyen állami institutiónál, mint a királyi tábla, negligálni egyáltalában nem volna szabad. Azt mondják, hogy zugtáblákat felállítani nem kell. Hát zugtáblák volnának azok, melyek oly központon állíttatnának fel, a hol 8—9 százezer lakos sűrűen összpontosítva, egy pontra utalva van? Azt is állítják, roppant szépség hiba volna, hogy mig az országnak egyéb nagy vidékei csak ritka, nagy távolságban juthatnak el királyi táblákhoz, addig az alföld délkeleti részén egymás mellett négy vagy öt táblát állítanánk fel. Megengedem, t. ház, hogy az szépség hiba, de ki tehet róla, Iiogy a természet örök törvénye ilyen szépség hibának elkerülését lehetetlenné teszi; ki tehet róla, hogy a nemzetek fejlődésében ilyesmik okvetlenül beállanak? Tudják jól, hogy ugy a történelmi viszonyoknál, mint különösen az egyes vidékek közgazdasági állapota és lakossága számánál fogva s azon lakosság töiekvései és buzg-alma következtében egyes vidékeken kiválóbb helyek sűrűbben keletkeznek. És ha ez megtörténik s az életben igy van, ha ily szépség hibák léteznek, de ezen szépség hibák által az ország semmiféle kárt nem szenved, sőt ellenkezőleg, a mint a történelemből tudni méltóztatik, ezen a délvidéken egymás mellett fekvő nagy központok az országnak nehéz napokban igen nagy szolgálatokat tudtak tenni ; ha ez igy áll, akkor miért méltóztatnának ezen önerejükből és a viszonyok hatalmánál fogva felemelkedett központok egyikétmásikát jogtalanul, méltánytalanul sújtani és létfeltételeiben megkárosítani és meggyengíteni és egy, azt jogosan megillető állami intézmény felállításának jótékony hatásától megfosztani. Falk Miksa t. képviselőtársam arra kéri a t. házat és a t. minister urat — és én csatlakozom ezen kéréséhez — hogy méltóztassanak ezen körülményeket tekintetbe véve, azon elvet követni, melyet Nagyvárad és Debreczennél is érvényesítettek, t. i. a táblák számát megszaporítani. Ez által elesnék azon, meggyőződésem szerint, méltán kifogásolt körülmény is, a melyet Fabiny Teofil képviselő ur is kiemelt, hogy t. i. a Dunántúl Horvátországtól Pozsonyig nem lesz kir. tábla, elesnék azon sokak által felhozott kifogás is, hogy felső Magyarországon hasonló viszonyok közt óriási távolságban szintén nem állíttatik fel kir. tábla. Ha méltóztatnak azon fontos, a dolog practicumát magában foglaló elvet szem előtt tartani, a melyre Fabiny Teofil t. képviselő ur is oly nagy súlyt helyezett, hogy t. i. majd a közvetlenség és szóbeliség behozatala alkalmával a kir. táblák számát okvetlenül szaporítani kell, akkor a t. ház már most sem zárkózhatik el ezen kérésünk elől. Ha Falk Miksa t. képviselőtársam indítványa elfogadtatnék, a mely Arad jogos érdekeit tartja szem előtt, elfogadható lenne és elfogadnám én is, bárki részéről tétetnék is az indítvány, hogy más vidékeken is és pedig úgy a Dunántúl, mint FelsőMagyarországon egy-egy kir. tábla létesíttessék. A t. minister ur ezt lehetővé tenné, ha azon kérésemet, melyet beszédem kezdetén hozzá intéztem, szíves lesz tekintetbe venni és ez az, hogy most az utolsó perczben, midőn döntés előtt állunk, legyen szives kijelenteni, hogy a táblák székhelyéből megdönthetetlen elvi kérdést nem csinál és ha az igazságügyi bizottság egy jobb és sokak által itt hangoztatott elvnek megfelelő beosztást hozván javaslatba, ahhoz a minister ur most az utolsó perczben hozzájárulni méltóztatnék. Higyje meg az igen t. minister ur, hogy én is értem azt a kormányzati bölcsességet, a melyre egyszer hivatkozott, hogy az engedékenység lehetetlenné tenné az erős, kiható kormányzatot, hogy engedni ebben a kérdésben annyi volna, mint az egész törvényjavaslat sorsát kérdésessé tenni. Ertem én ennek az érvnek a jelentőségét, de engedje meg ismételnem azt is, hogy a kir. táblák székhelyének