Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-368

gg 8Ő&. orsaágos ülés mtJTU 6-ÄH, kedden. ls>W). egész ház kitörő lelkesedéssel, majdnem egyhangúlag fogadta el általánosságban e törvényjavaslatot. Azt hiszem, meggyőződött akkor arról, hogy a ház e törvényjavaslatot egy nagy reform műnek tekinti s hogy őt e törvényjavaslat keresztülvitelében szívvel-lélekkel, jóformán egyhangúlag fogja támogatni. Nos, t. ház, ha ő most, tekintettel ezen előzményekre, a javaslat e kevésbé fontos pontjából elvi kérdést csinál s kiteszi magát annak, hogy e ház bölesesége által, az egyik vagy másik módosítván}' elfogadása esetén, leszavaztassék: akkor ezen kijelentéssel szemben a törvényjavaslat sorsa lenne megingatva, megbuknék, leszavaztatnék. Ennek, azt hiszem, a t. ház bölcsessége a t. igazságügyminister urat kitenni nem fogja. Eeménytelen tehát ügyünk, hogy ha a t. minister ur magát — mint említem — e kérdésben bővebben nem tájékoztatja s azon kijelentést nem teszi, hogy a székhelyek kérdéséből fontos elvi kérdést nem csinál. (Helyeslések.) E kijelentést annál is inkább megtehetné, mert meggyőződött arról a t. minister ur, hogy van az országnak több vidéke, a mely a törvényjavaslatba a kitűzött ezél koczkáztatása nélkül táblával elláthat lett volna és hogy a t. ház minden oly módosítványhoz szívesen hozzájárulna, a mely a törvényjavaslat czéljának érintése nélkül az általános közmegelégedést nagyobb mértékben mozdítaná elő. De ezen merev álláspontját a t. minister ur már előbb sem tartotta fenn; hiszen méltóztatnak tudni, hogy nem rég még azon kérdés előtt állottunk: Debreczennek legyen-e királyi táblája vagy Nagy-Vár adnak ? S hogy ez képezte jóformán az összes érdekeltek előtt a főkérdést. A t. minister ur abban az időben nem csinált a dologból elvi kérdést, sőt ellenkezőleg formailag igyekezett azt megoldani és meg is oldotta oly módon, hogy nem döntött sem egyiknek, sem másiknak javára kizárólagosan, hanem egyszerűen megszaporította a királyi táblák számát és igy mindkettőnek táblát juttatott. Nos, t. ház, ezen kérdés előtt állunk most is és én, a ki Falk Miksa t. képviselőtársam indítványához kívánok hozzászólani, mindenek előtt kiemelni akarom, hogy azon indítványnyal ugyanazon módosítást állítja a t. ház elé ő is, ámbár azt mondja, amit teljes meggyőződésből osztok: hogy ha arról volna szó, hogy Aradon állittassék-e fel tábla vagy Nagy-Váradon: akkor erre nagyon sok körülménynél fogva, de minden más tekintetben is Aradnak előjoga volna. De miután feltételezi azt, hogy az osztó igazság elvénél és azon körülménynél fogya, hogy egy megteremtett helyzetet megbolygatni mindig nehézséggel jár, ő is felvette programmjába azt az eshetőséget, hogy Nagy-Várad mellett Arad is királyi táblát kapjon. Azt hiszem, t. minister ur, ezt a kérdést ép oly I egyszerűen, mint Debreczennél tette, megoldhatja azzal, hogy Aradnak megadja a 12-ik királyi táblát. (Helyeslések.) Ebben én még formai nehézséget sem látok, mert azon ellenvetést, a melyet egy izben már épen tőle hallottam, hogy tudniillik még egy tábla felállításával a törvényszékek területének nagyobb megbolygatása válnék szükségessé, nem tehetem magamévá, mert hiszen azt már hangoztatták itt, ő maga is említette s mindenikünk jól tudja, hogy a. törvényszékek területének, hogy a járásbíróságoknak megbolygatása elkerülhetetlen kérdés s erre ezéloz az ő általa beterjesztett legújabb törvényjavaslat is. Hiszen ha ez nem volna szándékában és nem volna szükséges, nem kellett volna oly törvényjavaslatot benyújtani, a mely őt discretionális hatalommal ruházza fel arra nézve, hogy a törvényszékek területét és a járásbíróságokat belátása szerint megváltoztathassa. (Igaz! Ugy van!) Kérdem tehát, t. ház, miféle nagy formai nehézség volna abban, ha Aradra azokat a törvényszékeket és járásbíróságokat, melyek közforgalmilag, kereskedelmileg, iparilag és köziekedésileg vele ma is a legszorosabb összefüggésben állanak, egy újonnan felállítandó királyi tábla érdekében beosztanók? Miféle sérelmet okozna az, ha például egy már előttem felhozott beosztási terv szerint Hunyadmegyét, továbbá Békésmegyének Aradra eső járásbiróságait, a csanádi járásbíróságokat és az Arad mellett fekvő temesvári járásbíróságokat egyesítenek ? Ez mindenesetre egy kis megbolygatását involválja a jelenlegi állapotnak, de korántsem kivihetetlen dolog, sőt ellenkezőleg szükségszerű követelmény. Igaz, a mint említették, hogy akkor esetleg egyik-másik törvényszék területe túlságos nagy lenne, de hát méltóztatott kézhez kapni Makó városa feliratát. Mi akadályozhatja az igent, igazságügyminister urat, hogy a makói régebben felállított királyi törvényszéket újra létesítse? Hiszen lehetetlen ezt a törekvő, buzgó, tiszta magyar lakossággal biró nagy emporiumot továbbra is kitenni az intelligentia elvonása által azon társadalmi veszélyeknek, a melyeknek nyomai ott ezen okból már is mutatkoznak. (Igaz! Ügy van!) Oly gazdag, oly törekvő vidék ez, hogy ezt törvényszék nélkül hagyni szerintem eddig is menthetetlen hiba volt. A makói törvényszéknek egyszerű visszaállításával rendezve lenne a törvényszéki kérdés s azon terület is, a mely az aradi királyi táblához beosztandó volna. Nagy-Várad természetesen elvesztené a legnagyobb részét azon területnek, a mely ma hozzácsatoltatok. De hát, t. ház, jól tudjuk, hogy itt is vannak combinatiók, a melyekkel ezt a veszteséget igen könnyű pótolni. (Halljuk!) Hiszen a zilahi törvényszék odacsatolása semminemű érdeket nem sértene és vannak járásbíróságok, a melyek által a gyulai