Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-368

308. országos Illés május 6-án, kedtleu. 18H0. :"• kedelme. T. ház! Én egy volt igazságügyminister szájából mindenesetre meglepőnek találom e kifejezést, mert azt hiszem — s ezt eddig jogászoktól is minduntalan hallottam — hogy kereskedelem, ipar, jólét, vagyonosodás, pénzügy, egyszóval minden, a mi a társadalmat nagygyá, erőssé és boldoggá teszi, a legszorosabb kapcsolatban van az igazságszolgáltatással (Igás ! Ugyvan l jobbfelöl) és a közvetlen és a jó igazságszolgáltatás az, a mely egyes vidékeknek lehetővé teszi, hogy iparukat, kereskedelmüket, vagyonosodásukat azzal összeköttetésben lehetőleg előmozdítsák. Az igen t. képviselő ur egy oly tárgyhoz szólott hozzá — s most azért foglalkozom beszédével — a mely felszólalásomnak is tárgyát képezi, tudniillik az Aradon felállítandó kir. táblához. O egyszerűen elutasítandónak véli Arad kívánságát. Miután pedig ő volt az első s eddig az egyetlen, a ki Arad ellen felszólalt, jónak Játom mindenekelőtt ezen felszólalására refleetálni. 0 egyszerűen azért véli elutasítandónak Arad igényét, mert ha Temesvárt Aradhoz csatolják, akkor a Temesváron alul fekvő bíróságok Temesváron keresztül lennének kénytelenek Áraddal közlekedni. Igaz, hogy ez igy van, de ugy látszik, t. képviselőtársain szem elől téveszti azt, hogy ilyen viszonyok majd minden kir. táblánál fordulnak elő és _ ugyanilyen eset állhatott volna elő, ha Arad Temesvárhoz esatoltatott volna, vagy a mint most történik, midőn egy másik táblához csatoltatik. Ez, azt hiszem, döntő indok nem lehet. O találhatott volna mindenesetre — a milyen mély belátása és érvekben gazdag felfogású képviselő — más indokokat Arad ellen, de meg vagyok róla győződve, hogy találhatott volna Arad mellett is sokkal erősebb érveket, mint a minőket ellene felhozott. Feledni látszott azonban azt is, hogy mily anomáliák állanak fenn még a kir. táblák székhelyeinek kérdésétől függetlenül is. így például csak egyet hozok fel: a temesvári kir. törvényszéknek egyik legnagyobb járásbírósága, Lippa, Aradon keresztül közlekedik Temesvárral. Egy másik, igen nagy járásbíróság az új-aradi, mely Araddal geographiailag, társadalmilag és közgazdaságilag egy várost képez, ma is Temesváron keresi az igazságot. Ezek oly anomáliák, melyeket előbb-utóbb meg kell szüntetni, de a melyek nem szolgáltatnak okot arra, hogy ha egyik vagy másik kir. táblai beosztásnál előfordulnának, azt a beosztást a lehetetlenség színében tüntessék fel. Az igen t. képviselő ur különb en.mint említettem, igen röviden bánt el Araddal, a mi más alkalommal is megtörtént, csak az a különös ebben a mi esetünkben, hogy akkor is, midőn azon régebbi mellékes kérdés fordult elő, tudniillik az aradi börtönökről volt szó, többször hangoztatta a volt minister ur, hogy Aradnak : igazsága van,- de azért nem adott semmit. Most, midőn a kir. táblákról van szó, szintén mindig azt hallom, hogy nekünk igazságunk van és most sem kapunk semmit. Ez bizonyára nagyobb szerencsétlenség, mint az, a mit a képviselő ur felemlített, hogy Sopronnak az a malheurje, hogy nem ismerik. Azonban legyen szabad még egy vonatkozással élnem a L képviselő ur tegnapi beszédéré s ezt már sokkal fontosabbnak és sokkal nagyobb elvi jelentőségűnek tartom. (Halljuk!) A t. képviselő ur egyik állítása ugyanis az voít, hogy téves intézkedésnek tartja azt, miszerint Horvátországtól egész Pozsonyig kir. táblai székhely nem terveztetik. Ez mindenesetre foatos kijelentés az ő részéről. A második még fontosabb kijelentése pedig az volt, hogy ő egyáltalában azon véleményben van, miszerint a kir. táblák jelenlegi száma azon esetre, ha a szóbeliség és közvetlenség behozatik, elegendő nem lesz, azt szaporítani kell. Ezt először halljuk, t. ház és halljuk oly képviselő szájából, a ki mint volt igazságügyi uiíaister éveken keresztül foglalkozott, mint leghatározottabb tényező, a kir. táblák szétosztásának kérdésével. A t. képviselő urnak ezen két elvi jelentőségű állítására később még bátor leszek visszatérni; most azonban legyen nekem megengedve a volt igazságügyministértől búcsút venni és a jelenlegi t. igazságiigyminister úrhoz egy kérést intézni, sajnálatomnak adva kifejezést, hogy becses személyéhez nincsen szerencsénk. (Halljuk!) E kérés pedig ebből áll: ne csináljon a t, igazságiigyminister ur a kir. táblák székhelyeinek kérdéséből elvi jelentőségű kérdést; engedje magát ez ügyben capacitáltatni. Több izben régebben, más alkalommal, sőt még a bizottsági tárgyalások alkalmával is szives volt a t. igazságügyminister ur kijelenteni, hogy művét nem tartja absolut tökéletességű műnek — a mint hogy ilyen az emberi életben nem is létezik — és azt mondotta, hogy a székhelyek kiosztására vonatkozó javaslatára nézve jobb javaslat elöl elzárkózni nem fog* Ezt a t. minister ur ismételve hangoztatta s remélnünk engedte, hogy ő ezen kérdésben, mely tényleg nem elvi jelentőségű kérdés, hanem inkább a törvényjavaslattal összefőírp-5'ineehanieai kérdés, magát capacitálni engedi. És én erre őt ismételve is kérem, mert ha azon később tett kijelentéséhez ragaszkodik, miszerint a székhelyek jelenlegi szétosztását noli me tangeré-nek tekinti és annak módosítását semmikép el nem fogadhatja, szóval ezen kérdésből elvi jelentőségű kérdést csinál: akkor, t. ház, hiába vitatkozunk itt e házban, mert nem lehet többé remélni, hogy e kérdésben bármely jogosult igény érvényesülhessen. A t. igazságügyminister ur szombaton egyikét ünnepelte legzajosabb, legszebb győzelmeinek. Az