Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-367

S«7. orszísiíü:* ölét mAjns 5-ta, tiétföu. 18fW, 81 képviselő urnak azon törekvését, melyet már nem egyszer tapasztaltam, hogy az én régi nyilatkozataimból mindig ki akar oly valamit keresni, a mi az ő általam megtámadott nyilatkozatával párhuzamba tehető, sőt túl tesz azon; ez mindig hiú törekvése volt és az is leend. így például a képviselő ur egy igen éles nyilatkozatot keresett ki, a melyet igenis mondottam (Közbeszólás a szélső baloldalról: Kár, hogy elismeri!) és azt hiszem, nem szándékosság, de érzék hiánya a képviselő ur részéről, hogy valahányszor én őt gyamísításaiért megtámadtam, mindannyiszor azt mondja, hogy én is gyanúsítottam, érzékhiány azért, mert mindig olyan nyilatkozatomat idézi, a melyben semmi morális gyanúsítás nincsen; a mi azt mutatja, hogy a t. képviselő ur nincs a fogalommal tisztában és érzéke nagyon gyenge az iránt. (Élénk helyeslés joVbfélöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Az ablakon bejárni tisztességes ? Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ha Ugron Gábor t. képviselőtársam más nézeten van, szavaimra a vita folyamán — ha tetszik akár ebben a kérdésben is •— visszatérhet. De én fatálisnak tartom azt, hogy midőn a t. képviselő ur oly buzgón igyekszik gyanúsító nyilatkozatot keresni, nem tud részemről erkölcsileg gyanúsító nyilatkozatot találni s azt kell hinnem — ismétlem — hogy érzéke hiányzik megismerni, hogy mi a morális gyanúsítás (Zajos helyeslés jőbbfelől) és mi az éles nyilatkozat; azt kell hinnem, hogy midőn ő morálisan gyanúsít, abban a sajátságos tévedésben van, hogy ő csak élesen, csak olyan odaesatíantó módon beszél. (Élénk derültség jobbfelől Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ez igen fatális olyan részéről., a ki a parlamenti modor tekintetében saját viseletéről és jövendő viseletéről értekezéseket tart. (Zajos derültség jobbfelől) De már most nézzük meg hát, hogy van-e gyanúsítás a képviselő ur nyilatkozatában? Polónyi Géza: Tizenegyszer mondtam, hogy nincs! (Derültség. A képviselő elhagyja a termet.) Szilágyi Dezső igazságügyiminister: Az igazságnak tartozom annak kijelentésével, hogy a képviselő ur beszédében csakugyan azt mondja egy helyen: „En szívesen feltételezem róla — én rólam — a legjobb szándékot". Ezt mondja egy helyen, de a másik helyen azon általam felolvasott passust mondja, mely hogy egyenesen személyemre vonatkozott és erkölcsi gyanúsítást foglal magában, engedje meg a t. ház, hogy a ráépítendő következtetés miatt még egyszer felolvassam. (HalljukJ Bálijuk!) A t. képviselő ur bíbelődik azzal az eszmével, hogy miként lehessen azt megmagyarázni, hogy én a birák nyugdíjazását is javaslom szóral-szóra igy szólván: „Vájjon mi lehet mégis elfogadható ISPYH. NAPLÓ. 1887—m. XVUI. KÖTIT. indoka annak, hogy at. minister ur épen egy ilyen javaslat benyújtásához fogott és hogy azon feléje támasztott hő vágyakodásnak ilyen módon felel meg. Félek tőle, hogy az az argumentum fog találni, mely mint egy szembeötlő, mintegy feltolakodik, hogy az ember annak igazságát elismerje : az emberi gyöngeség." Most megmagyarázza, miben áll rz az emberi gyöngeség. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Olvassa): „Az emberi gyöngeség a t. minister úrban az, hogy a ki egy hosszú élet vágyakodásának nehéz terhétől megkönnyülten került a ministeri székbe, annak a ministernek emberi gyarlósága tör ki ebben a javaslatban, mert ez a javaslat alkalmas arra, (Élénk felkiédtásolc a szélső balon: Alkalmas!) hogy Szilágyi Dezső nagyméltóságú igazságügyininister ur bőven jutalmazza és büntesse azokat, a kiket büntetni és jutalmazni akar". Hát kérem, t. ház, midőn azt mondják, hogy az emberi gyarlóság törtkibennem.midőnpsychologice az én egyéniségemből magyarázza ezt, nem volt e jogom azt mondani, hogy motivurnáimban gyanúsított, (Igaz! Ugy van! jobbfelől) a melyek ezen javaslat benyújtásakor vezettek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Á képviselő ur, megengedem, jóhíszemííleg hivatkozik arra, hogy máshol meg azt mondta, hogy én rólam feltételezi a legjobb szándékot. De akkor kérem, én sajátságos helyzetben vagyok : melyiket higyjem a két ellenmondó nyilatkozat közül ? (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) Tudom, van egy ravasz, mondhatnám alattomos neme a gyanúsításnak, a midőn gyanusítunk egy helyen, azután máshol beiktatunk egy enyhítő passust, hogy ha megtámadnak a gyanúsításért, az enyhítő passusra hivatkozzunk, ha pedig meg nem támadnak, fenmarad a gyanúsítás. (Igaz ! Ugy van! jobbfelől) Azt mondjam, hogy a képviselő ur ezzel a methodnssal akart élni ellenem? Azt akarja elfogadni, hogy ravaszul gyanúsított? Vagy ha nem, akkor olyan ellenmondásban van nyilatkozata, hogy bármennyire érzékeny a képviseli) ur az iránt, hogy én minden felszólalásában ellenmondást találok és bármennyire készségesen akarja kimutatni, hogy nincs benne ellenmondás: akkor ez a legfatalisabb ellenmondás, mert akkor egyik nyilatkozatát sem lehet komolyan venni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől) Tehát vagy egyiket sem lehet komolyan venni, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől) vagy egy ravasz neme ez a gyanúsításnak, melyet annál inkább vissza kell utasítani. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) A mi azt illeti — mert röviden akarok a személyeskérdéssel végezni —hogy a t. képviselő ur ugy tünteti elő a dolgot, hogy én a régi fegyvertársat és szövetségest akarván desavouálni, hogy ennek a pártnak, melyhez tartozom, bizalmát megll