Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-367
g0 867, országos ülés május 5-én, hétfőn. 1890. két itélő tábla felállítását annyival inkább kimondani, mert még egyszer kimondom — és ebben jogászokra hivatkozom — hogy rövid idő alatt onnan (a jobboldalra mutat) fogom hallani annak hangoztatását, hogy, ha a teljes szóbeliséget fogjuk behozni, lehetetlen, hogy e két város a királyi tábla tekintetében mellőztessék. Ajánlom ezt a t. ház figyelmébe. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon indítványokra nézve, melyek az első és a második szakasz módosításaira nézve beadattak, a vita későbbi folyamán vissza fogok térni. Most — tekintve az idő előhaladott voltát — az előttem szólott képviselő urnak jóformán —nem veszem rossz néven, azt hitte, oka van rá — személyes kérdésben való felszólalására óhajtok a ház engedelmével azonnal válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) És mielőtt arra rátérnék, ezen párt ellen kimondott azon feltételezést, hogy a várad' tábla pártkérdéssé lett kimondva, (Felkiáltások szélső balfelől: Oda is kiterjed!) hogy oda is kiterjed a pártfegyelem, méltóztatik igy elismerni ? (Egy hang szélső balfelől •' Ugy látszik!) Tehát, ha látszik, hogy oda is kiterjed a pártfegyelem, ezt a feltételezést akarom helyreigazítani; méltóztassanak elhinni, hogy optikai csalódásban vannak, ha ez előttük „igy látszik", mert az egész javallatot nem volt szükség, nem is vetettük pártfegyelem alá. (Helyeslés jóbbfelől: Felkiáltások szélső balfelől: Majd meglátjuk!) Engedelmet kérek; én nem tudom, miből akarja ezt a közbeszóló képviselő ur meglátni, mert én remélem, hogy ez a párt meg fogja szavazni a nagyváradi táblát és a székhelyeket, ugy, a mint javasolva vannak, de ha azt méltóztatik képzelni, hogy ez a pártfegyelem kényszere alatt történik, abban nagyon tévednek. (Zaj szélső balfelöl. Élénk helyeslés jobbfelől.) Mert e törvényjavaslatot semmi tekintetben sem tettük a pártfegyelem megkötöttsége alá; de igenis érezzük és tudjuk azt, hogy az ilynemű müveket, mint egészeket kell megítélni. (Helyeslés jobbfelő 1 .) A ki nagy reformokat akar alkotni, ott — pedig ez a párt akar — és a hol, mint e javaslatnál, egész természetszerűleg, helyi érdekek hevesen érvényesülni akarnak, ott a döntő szempontnak mindig a munkálat egészének kell lenni, egészében kell megítélni, hogy helyes-e vagy sem (Élénkhelyeslés jobbfelől) és a kötelességellenesebb és a leghelytelenebb eljárás volna akár a kormány, akár az ország kormányzatát támogató s ennélfogva a kormány felelősségében osztozkodó párt részéről az ilyeu művet egyik vagy másik részéhen megbontani akarni, mikor nem tudja, hogy ezen megbontás által nem jön-e létre ez által egy, sokkal nagyobb bajnak és sokkal több kifogásnak alapot nyújtó változás? (Élénk helyeslés jobbfelől.) A mi már most t. Polónyi képviselőtársam felszólalását illeti, mindenek előtt egy névtelen statusférfiut, a kiről nem tudott többet mondani, minthogy nagy múltú, de hogy milyen múltú, ar ól nem szólt, említett fel, hát mondhatom, hogy a neki tulajdonított megjegyzés után ítélve, sem múltjáról, sem jelenéről nincs valami nagy fogalmam s tekintve ezen élczét, még a jövője iránt is kis véleményt táplálok. (Felkiáltások a szélsőbalon : Tisza Kálmán mondta! Zajos derültség a baloldalon.) Még hozzá kell tennem azt is, hogy én a képviselő urnak azt a törekvését, mely annak előtüntetésére van irányozva, mintha parlamenti modor tekintetében bárki felfogása szerint e házban egy színvonalon állnánk, el nem fogadom. Én tudom, hogy a t. képviselő ur nagyon meg van elégedve a maga modorával s igy én az egyéni sajátság és tulajdon sértetlen megőrzése tekintetében ezt a társaságot sem most el nem fogadom, sem nem hiszem, hogy bárki engem a t. k pviselő úrral parlamenti modor tekintetében akár a múltban, akár a jövőben egy vonalra helyezett volna. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Mindig elismerve a képviselő urnak azon jogát, hogy a magáét tartsa helyesnek és változatlanul kövesse is. (Derültség jobbfelől.) A mi már a képviselő urnak felszólalásait illeti, mindenekelőtt jó lett volna Horvát Boldizsár t. képviselőtársamnak békét hagynia; mert én nem azt mondottam, hogy az ő igazságügyi kormánya követte el a hibát, nem is neveztem meg az ő kormányát, a melynek reformtörekvéseiről — már megbocsásson — bár azokért felelős nem vagyok, de sokkal többet tudok, mint a képviselő ur, többek közt azt is tudom, hogy az elsőbiróságokat nem ő szervezte. (Derültség jobbfelől.) Tehát ne méltóztassék Horvát Boldizsár t. képviselő ur háta mögé bújni, (Ellenmondások a szélsőbalon) ne méltóztassék azt, a ki nem panaszkodott és szavaiinban önmagára czélzást nem látott, kéretlen védelme alá venni, (Tetszés a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbalon) mert ha ő czélzást látott volna szavaimban, bizonyára nem szorul rá a képviselő ur védelmére és azt minden esetre sokkal jobban teljesítette volna, mint a képviselő ur a kéretlen védelmet teljesítette. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt mondottam, hogy a törvényhozási politika volt elhibázva, nem pedig a propositio politikája, melyet egyszer-másszor a kormány tett. És ez a nézetem nem egyéni nézet, de minden magyar jogász előtt kétségbevonhatatlan igazság jellegével bir. (Igaz! Ugy van! a jobb- és balolda'on.) Ez az egyik. De nem sokkal szerencsésebbnek tartom a
