Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-367

867. országos ülés május ft-én, hétfőn. 1880. n Bokáig nem fog jutni oda, hogy magát párhuzamba helyezhesse Győr városával, a mely 1743 óta mint szab. kir. város és önálló törvényhatóság fejlődött. Szombathely házakat gyorsan építhet, de nem oly gyorsan teremthet városias k'zszelleinet, a mely csak hosszas fejlődésnek lassú eredménye lehet. Ismétlem, (Egy hang halfelöl: Ne ismételje! Élénk derültség) Sopronnak városias jellege, társadalmi műveltsége és culturállapota kétségbevonhatlan, de helyrajzi fekvése, a központi forgalom követelményei, végre a nemzeti szempont nem engedik meg, hogy a kir. tábla szétbontásánál Győr városával fel cseréltessék. Győr városa az alkotmányos korszakban sokszor elkedvetlenittetett, sőt elkeserittetett a közérdek hátrányára. (Helyeslések.) Közérdekű követelmény, hogy Győr városának hatalmas cultar- és anyagi ereje, összes culturtényezői moz gásba hozassanak, újabb lendületet nyerjenek, a mint ez örvendetesen már is bekövetkezett, mióta Győr városa tudja, hogy egyik kir. tábla székhelyéül kijelöltetett. Mindezeknél fogva Győr városának egyik kir. tábla székhelyéül való kijelölése a törvényjavaslat vezérelveinek teljesen megfelelő levén, nem a helyi patriotismus, hanem országos érdekek által vezéreltetem, midőn a javasolt győri kir. tábla területbeosztását és székhely-kijelölését helyeslem és azon meggyőződésben, hogy a többi kir. táblák területbeosztásai és székhely-kijelölései szintúgy tárgyilagos alapokon nyugosznak, a törvényjavaslat 1. és 2. §-ait elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon) Polónyi Géza: T. ház! Ha most, midőn a közérdekkel parallel helyi érdekek nemes harczában a mélyen t helyileg érdekelt képviselő urak legnagyobb része már lerótta kötelességet, én kérek szót: első sorban kötelességemnek tartom hangsúlyozni, hogy a magam választókerülete szempontjából nem vagyok azon helyzetben, hogy kir. táblát kérjek. De egy kötelességet le akarok róni, mint Hajdu-Szoboszló képviselője: hogy magam részéről elfogulatlan nyíltsággal köszönetet mondjak a mélyen t. kormánynak, hogy Debreczennel szemben elismerte, hogy országos érdek e várost is felvenni a kir. táblák székhelyeinek sorába. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sajátságos, mondhatnám exeeptionalis helyzetben vagyok, t. ház. E helyzetet az teremtette, a mit tegnapelőtt a mélyen t. igazságügyminister ur mondott az általános vita bezárása után; bizonyára nem azért szólt az általános vita bezárása után, mintha ki akarna térni az arravaló reflexiók elől. Ep azért remélem, a t. ház meg fogja engedni, hogy beszédjére, bár szigorú bírálat mellett e szakasznál nem volna helye, némi részben kitérjek. (Halljuk! Halljuk!) A helyzetet, t. ház, egy nagy múltú államférfiú, kit megnevezni csak azért nem akarok, mert nem hallottam saját szájából és igy nem vagyok azok valóságáról meggyőződve, következőleg jellemezte: mégis csak mulatságos dolog, mikor a képviselőháznak két leggorombább embere az udvariasságról tart egymásnak leczkét. (Hosszantartó nagy derültség.) Nos, t. ház, méltó, sőt saját szempontomból talán kötelesség is, hogy végre valahára ezen kérdés tekintetében a tőlem telhető teljes őszinteséggel tájékozzam a t. házat. Semmi kétség sincs az iránt, ha a mélyen t. többségben egy közelmúltnak reminiseentiái felélednek és engem a t. minister úrral ezen sajátságok tekintetében aequiparálnak. (Mozgás jobbfelöl.) Én a magam részéről azt az elvet vallom, hogy vannak, lehetnek a parlamentben kivételes helyzetek, a melyek különösen a szélső padsorokban ülő képviselőket nemcsak jogosultakká, hanem kötelezettekké teszik arra, hogy a parlamentben megszokott normális tárgyalási modortól eltérve élesebbek legyenek a szokottnál. (Mozgás jobhfelol.) T. ház! Ha arról a múltról van szó, melyet a véderő vita czím alatt szoktunk ismerni, a magam részéről most már szent ágostoni töredelmességgel teszem e confessiót s ezen múltra vonatkozólag elismerem azt, hogy éles voltam, elismerem azt, hogy udvariatlan voltam, elismerem azt, ho:>y goromba yoltam. (Derültség.) Ha ennél vastagabb kifejezés kell, hogy őszinteségemet documentáljam, még azt is elismerem. (Derültség.) S még hozzáteszem: ha hasonló körülmények közé jutnék, a mit nem óhajtok, ha— a mitől a jó Isten óvja meg az országot — az országra nézve végzetesebb helyzetben látnám az állam hajóját, nemcsak leszek olyan, a milyen voltam, de tudnék lenni sokkal elkeseredettebb és ha kell, sokkal önfeláldozóbb. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon ) De, t. ház, a véderővita lezajlása után a parlamenti modor tekintetében szerencsém volt nyilatkozni. Én nemcsak magamra, de mindenkire nézve kötelezőnek ismerem el az udvariasság minden szabályát akkor, hogy ha békés viszonyok közt tárgyalunk, ha az államot, a nemzetet, a nyelvet közveszélynek kitéve nem látjuk. Malmost, t. ház, ha valaki a többség padjaiból feláll és nekem szemrehányást tesz, a mikor, a mint majd bebizonyítom, legkisebb mértékben sem érdemeltem meg és az oly képviselő, kit hasonló bűnök nem terhelnek, attól még a leczkét is PZÍ vesén elfogadom, különösen, ha nálamnál korosabb. A kérdés már most az, ha udvariassági mértéket akarunk alkalmazni, hogy specialiter a régi kormányok, a régi ministerek védelmében joga, van-e a minister urnak ép a recriminatiók terére j lépni? a t. minister urnak, kiről tudjuk, hogy az 10*