Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-367

70 86?- országos ülés májns 5-én, hétfőn. 1890 kívánnunk, a melyeket tőlük jogos m meg nem kívánhatunk. Említettem, hogy igenis bizom Szombathely városának fejlődésében, de méltóztassék meg­engedni, hogy azt is kijelentsem, hogy ha erős iparban,életerős kereskedésben s helyes közgazda­sági viszonyokban biztos alapját látom is egy város fejlődésének, mindezt azonban egy kir. tábla elhelyezésére nézve biztos alapnak magában nem tekinthetem. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert ha na­gyobb fizetéssel ellátott 18vagy20biró és ugyan­annyi kisebb hivatalnok helyeztetnék is ott el és ha eoneedálom is, hogy az ügyvédi kar a tábla felállítása folytán ott növekednék, kérdés, hogy ezen előnyök képesek-e a város anyagi gyarapo­dását biztosítani. Igazat adok t. képviselőtársam­n k abban, hogy a,y. állami és nemzetpolitikai szempontok nagyon sokat döntenek egy kir. táb­lának valamely városban elhelyezése mellett s ha általában ily értelemben akartam volna Sopron városa mellett lándzsát törni, nagyon is felemlí­tettem volna azt, hogy egy, az ország nyugati h tár szélén fekvő várost, mely különben a gya­rapodás minden feltételével bír, erősíteni kell már csak azért is, hogy culturpolitikai missióját köny­nyebben teljesíthesse. De én, t. ház, nem desperá­lok Sopron miatt, a mely a nélkül is meg fog tenni mindent, a mi a városnak nemzeti szellem­ben való fejlesztésére szükséges. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Sőt talán még merésznek is látszó ki­jelentésre is vállalkozhatott! (Halljuk! Halljuk!) és kijelentain, hogy a jövőben bizom épen Sopron érdekében. T. ház! A közigazgatás nagy reformjának indítása után lehetetlen, hogy a törvényhatósági székhelyekre, a törvényhatóság beosztására nézve, változás ne történjék, Hogy az állami administra­tio székhelyei a bíróságok székhelyeivel azono­sítandók lesznek: ez, azt hbzem, szintín olyan állítás, a mely senki által sem fog megtámadtatni. Vájjon nem lehetséges-e, hogy oly változások fog­nak ezen területi beosztások folytán felmerülni, hogy a táblai javaslat — ha törvény lesz belőle — bizonyos idő múlva revisio, illetőleg módosításnak lesz alávetve? És igy, t. ház, én mint erős érvre magam mellett merek hivatkozni az igazságügy­minister urnak tegnapelőtti nagy beszédében foglalt azon kijelentésére, melyben a reformmunkálatok junctimát hozta szóba és ott határozottan és meg­győződésemnek teljesen megfelelőleg mondotta azt, hogy a javaslat beterjesztése a perjog szem­pontjából semmiféle positiv adatra e tekintetben . nem támaszkodhatik, hogy a tábhik felosztását a mostani tervezetnél czélszerííbUen lehessen eszkö­zölni. És én ebben osztozva, levonom belőle azon következtetést, hogy ha a szóbeliség életbe lesz léptetve, az annak alapján szerzendő adatok fog­ják leginkább bizonyítani, hogy szükséges e még több tábla, esetleg hogy a táblák székhelyei meg­változtatásának szükségessége fenforog-e vagy sem ? És akkor a tapasztalatok alapján fog a tör­vényhozás elindulni; mert a közvetlenségnél fogva a nép köztudatában fog élni azon hely, mely leg­inkább lesz alkalmas egy ily tábla elhelyezésére. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! A midőn a jövőre fektetem a fősúlyt, egyúttal azt is hozzáteszem, hogy alig tartom lehetségesnek, hogy Horvátországtól fel Poszonyig, az ország nyugati részében kir. tábla ne legyen. Azonban a mint ma nem merném indítványozni, mint más részről történt, hogy esetleg a táblák száma szaporittassék: viszont azt hiszem, bogy abban az időben, a midőn megállapodott judicaturánk, mi dőn remélhetőleg perjogunk lesz, sőt talán a*z anyagi jog egyes részeiből is törvény lesz, sok­kal kisebb lesz a veszély a táblák szaporítása tekintetében, mint a milyen veszélyesnek azt mai nap tekinteném. Mert itt ismét teljesen egyetértek a t. igazságügyminister úrral abban, hogy miként túlságos nagy területű táblákat épen a decentra­lisatio eszméjéből folyólag felállítani nem lehet, ugy másrészről apró táblák csekély birói karral a szakbiráskodásnak bizonyára nagy kárára len­nének. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, t. ház, kifejtettem álláspontomat, mely abban áll, hogy én egészében elfogadom az igazságügyminister ur javaslatát, mert azt helye­sen átgondolt, teljes tárgyilagossággal készített miinek tartom s mert meggyőződésem, hogy ha egyes vidékek javára változtatnánk, az csak más, legalább hasonló igényekkel biró városok sérel­mével történhetnék; (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) s mert az a nyugtalanság, a mely most is fenforog, sokkal nagyobb mértékben forogna fenn, ha a dolgot az előkészítés stádiumába tereinők vissza. Én tehát szavazatomat az elfogadásra adom. (Helyeslés jobbfelöl.) Mivel azonban Győrrel szemben más módo­sítvány adatott be s miután beszédemben teljesen igazoltam Sopron jelentőségét, helyzetét és fek­vését, a mennyiben igaz ugyan, hogy a központ­hoz 60 kilométerrel közelebb esik Szombathely, mint Sopron, ez azonban a mai vasúti összekötte­tés mellett számba sem jöhet, másrészről pedig nyilatkozatomban kifejtettem, hogy Sopronnak minden tekintetben fölénye van és igy, azt hiszem, hogy Sopront illeti az elsőség. Ennélfogva bátor vagyok egy módosít ványt benyújtani, a mely azt ezélozza, hogy Győr helyett Sopron ruháztassék fel kir. táblai székhelylyel. (Helyeslések.) Elnök: A módosítvány annyiból áll, hogy „Győr" helyett „Sopron" teendő. Josipovich Géza jegyző: Ziskay Antal! Ziskay Antal: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Felszólalásomnak indoka egyedül azon észrevéte­lek, a melyeket több igen tisztelt képviselőtársam

Next

/
Thumbnails
Contents