Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-367

36í. országos Ülés május 6-én, hétfőn. 1890. ÜG bizottság folyó hó 3-án tartott ülésének jegyzőkönyvét. Elnök: A mentelmi bizottság jelentése Győrffy Gyula, Mikó Árpád, Kapotsfy Jenő, Hentaller Lajos, Szendrey Gerzson és báró Jeszenszky László mentelun ügyében ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és amiak idején napirendre fog tűzetni. A mentelmi bizottság jegyzőkönyve pedig a ház irodájába tétetik megtekinthetés czéljából. Több jelentés nem lévén, következik a napirend : a királyi táblák és főügyészségek szervezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása és pedig először a czíra. JosipOVich Géza jegyző (olvassa a törvényjavadat czímét, mely észrevétel nélkül elfogad tátik. Olvassa az 1-ső §-t). Madarász József jegyző: Falk Miksa! Falk Miksa: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Műit meglehetősen régi tagja ezen t. háznak, jól tudom, mily nehéz az, még a nyilvános tárgyalás alkalmával oly törvényjavaslat módosítását kivívni, mely már a bizottság — a jelen esetben pláne két bizottság — és a pártkörök tanácskozásán keresztülment. Másfelől sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem a t. ház iránt, mintsem annak idejét és türelmét eredmény nélküli puszta hazabeszéléssel igénybe venni merészelném. Ha tehát az ügy jelen stádiumában mégis Arad város érdekében szót emelni bátorkodom . . . (Egy hang szélső balfelől: Komolyan?) Komolyan, mert a mit a t. ház előtt teszek, azt komolyan szoktam tenni. Nem tudom, vájjon illik-e ez mindnyájunkra, (ügyvan! Igaz! jobbfelöl.) Ha tehát Arad város érdekében felszólalok, ez ugy hiszem, legalább annyit bizonyít, hogy én magam mélyen meg vagyok győződve az általam istápolt ügy igazságos voltáról és hogy még épenséggel nem mondtam le azon reményről, miszerint talán sikerülni fog a t. házban is hasonló meggyőződést kelteni. (Halljuk! Halljuk!) Remélem ezt megtehetni a nélkül, hogy hosszadalmasnak kell lennem, mert hiszen Arad városának és megyéjének hivatalos esnem hivatalos testületei többé-kevésbé terjedelmes beadványokkal fordultak hol az egész házhoz, hol annak tisztelt tagjaihoz és teljesen kimerítették azon okokat, melyek a mellett szólnak, hogy a királyi táblák decentralisatiója alkalmával Arad városa is tétessék egyik tábla székhelyévé, ugy, hogy nekem alig marad egyéb teendőm, mint hogy ezen okokat rövid összegezésben állítsam a t. ház elé. A modern államok kormányainak főtörekvése az, a mennyire csak lehet a politikai, közigazgatási, igazságszolgáltatási, pénzügyi, közlekedési, kereskedelmi, közoktatási hatóságokat bizonyos góczpontokon concentrálni, ugy, hogy az állampolgár, a kinek e különböző hatóságoknál dolga van, azokat lehetőleg egy helyen találja, még pedig oly helyen, a hol egyéb teendői következtében is gyakran meg szokott fordulni, ez járván a legkevesebb időveszteséggel, a legkevesebb fáradsággal és a legkevesebb költséggel. Ha már most egész szárazon elősorolom az Aradon levő hivatalok és intézetek csupán csak neveit — engedjék meg, hogy olvassam, mert annyi van, hogy nem tudnám könyv nélkül elmondani — hogy ott van a városi és megyei törvényhatóság, az adó-, vám- és erdészeti, a dohánybeváltó hiva tal, a magyar királyi ällammérnökség, a városi és megyei pénzügyőrség, a magyar királyi csendőrség szárnyparanesnoksága, a magyar királyi jószágigazgatóság, törvényszék és járásbíróság, a magyar államvasutak üzletvezetősége, az aradcsanádi vasút igazgatósága, kereskedelmi és iparkamara, ügyvédi és közjegyzői kamara, az osztrákmagyar bank fiókja 9 más pézintézet mellett, állami főgymnasium, állami tanítóképezde, főreáltanoda, kereskedelmi akadémia, felsőbb állami leánytanoda és még egy rakás más közintézet, melyeknek tetemes része kizárólag a társadalom erejéből létesíttetett, az államiak pedig korántsem valamely kormány szeszélyéből vagy kegyéből, hanem a közszükségleti,ek megfelelőleg lettek oda helyezve; ha, mondom, az ember e hosszú jegyzéken végignéz, ha félig-meddig ismeri e város virágzó kereskedelmét és iparát, ha tudja, mily igazi magyar szellem uralkodik e városban, hogy már eddig is mily meglepő eredményeket tud az felmutatni nemzetiségünk terjesztése körül és mily fontos missió vár reá e tekintetben még a jövőben is: akkor szinte hihetetlennek fogja tartani, hogy midőn egy város mindennel bír, a mi azt politikai, nemzetiségi, közgazdászat! tekintetben nagy terjedelmű és fontosságú terület központjává teszi, mindez meg legyen ott, de másodfokú törvényszék ne legyen. És vájjon miért ne legyen? Azt mondják arra felé ugy is már aránytalanul sok a tábla; mig felső Magyarországon Kassától Pozsonyig nincs tábla, adclig oda lenn egymás hátán van hat: Debreezen, Nagyvárad, Szeged, Temesvár, Kolozsvár és Maros Vásárhely, hát nem lehet még egy hetediket oda tenni. Bocsánatot kérek, odalenn nincs hat tábla, hanem csak egy van: a marosvásárhelyi, a többi öt még csak tervben van, ha pedig ezen öt táblára — Aradot is ide számítva — hat város concurrál és igy egynek ki kellene maradni, valóban nem látuin át, hogy miért kelljen épen azon városnak kimaradnia, melynek arra, hogy táblai székhely legyen, legtöbb igénye vau és nem inkább másnak, mely e tekintetben kevesebb jogosultsággal bir? (Ugy van!) Aztán azt sem szabad figyelmen kivtil hagyni, hogy ha az ország említett részében oly nagy az alkalmas városok száma, ez arra mutat, hogy ott aránytalanul nagy a műveltség, a vagyonosság, a