Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-367

56 86?. országos ülés május 5-éu, hétfon. 1890. szellemi és anyagi fejlődöttség, mely nélkül ezen városok nem keletkezhettek volna és a mely e városok mindegyikét bizonyos terület szellemi és anyagi érdekeinek központjává tette. És ha a királyi táblák szétosztása alkalmával ezen körülményt tekintetbe lehet venni hat városnál, miért ne lehetne ugyanezt tenni a hetediknél is? Ez még akkor sem volna helyes, ha az a I l-es szám, mely a királyi táblákra nézve proponáltatik, valami mathematieailag szabatos calculuson nyugodnék. De azt hiszem, eztsenkisem fogja állíthatni ; majd itt csak a tapasztalás fog dönthetni, a mi most állíttatik, az mind csak valószínűségi calculus. Hivatkoznak ugyan a statistikai adatokra, melyeknek alapján ama 1 l-es szám megállapittatott. Tudjuk, hogy ezen statiskai adatokat nem a minister maga állítja össze, a kinek részrehajlatlansága és tárgyilagossága iránt, ugy hiszem^ mindnyájan feltétlen bizalommal viseltetünk. 0 ugy veszi ezen adatokat, a mint eléje terjesztetnek; ha pedig azok, a kik összeállítják, megengedem, teljesen bona-fide bizonyos előszeretet vagy előzetes vélemény által vezéreltetnek, az adatok megfelelő csoportosítása mellett azok rendesen az előre kívánt eredményt fogják szolgáltatni. De még el is tekintve ezen mesterségtől, melyhez sokszor igen hires statisticusok is nagyon jól értenek: azt kérdem, miféle statistikai adatokról van itt szó ? Nyilván olyanokról — mások nem is lehetnek — melyek a jelenlegi állapotra vonatkoznak, de mi nem a jelen állapot, hanem főleg a jövő kedveért decentralisáljuk a királyi táblákat, hogy pedig a szóbeliség behozatala nagyon lényegesen meg fogja változtatni a viszonyokat és hogy akkor a jelenlegi statistikai adatok teljesen értéktelenek lesznek, azt senki sem fogja tagadhatni. Már most, miképen lehet ma azt állítani, hogy ha majd a szóbeliség behozatik, épen csak 11 tábla fog kelleni, sem nem egygyel több, sem nem egygyel kevesebb, azt én nem értem. Sőt még azon esetre is, hogy a tapasztalás ki fogná mutatni, miszerint II tábla elegendő, a 12. pedig felesleges, ugyan kérem, mondják meg őszintén, hiszik-e, hogy az a tábla, mely feleslegesnek fog bizonyulni, az aradi lenne és nem valamelyik más? Mindezekkel, miként a mondottakból látni méltóztatik, nem azt akarom bizonyítani, hogy a 11 szám nem helyes, a 12 pedig helyes, sőt ellenkezőleg ugy vélem, hogy az egyiknek helyességét vagy helytelenségét a jelen pillanatban épe:i oly kevéssé lehet szabatosan kimutatni, mint a másikét, de ha a beosztást, mely egy előbbi stádiumban csak 10 táblát vett szemügyre, utóbb — igen helyesen — ugy lehetett módosítani, hogy a 11. is felállítható, nem tartom lehetetlennek, hogy megfelelő combinatio által a 12-nek is jutna elégséges terület. Ezen experimentum — mert hiszen e téren most minden csak többé-kevésbé experimentum — annyival kevesebb koczkázattal járna, mert azt, hogy Arad város érdemes és alkalmas is arra, hogy egy tábla székhelye legyen, senki sem tagadja és a költség is a város és a megye részéről felajánlott tetemes áldozatok által egy minimumra szállíttatnék alá. És itt legyen szabad egy perczig megállnom, sok telől hallottam azon állítást, hogy Aradra nézve az egész csak hiúság vagy — a kik enyhébben fejezik ki magukat — ambitio dolga, mert az anyagi előny, melyet a város a királyi táblától várhat, távolról sem lenne arányban azon majdnem fél millióra menő áldozattal, melyet a város és a megye felajánl. Hát, t. ház, ez igaz vagy legalább nagyon valószínű, én is ebben a- nézetben vagyok. De ez sokkal inkább Arad mellett szól, mint ellene. Mikor tettek már valakinek szemrehányást azért, hogy még nagy áldozatok árán is egy nemes czél felé törekedett önzetlenül és anyagi haszonra való kilátás nélkül ? És vájjon elsőbbséget érdemelnek-e Araddal szemben azok, a kik csekély vagy épen semmi áldozatot nem hoznak, de igenis anyagi hasznot várnak a tábla felállításától? A magánembertől senki sem fogja rossz néven venni, ha — miután tehetsége, szorgalma, becsületessége által bizonyos tekintélyes állást vívott ki magának — azt kívánja, hogy ezen állása minden alkalommal elismertessék és hogy ahasonrangúaknál hátrább ne tétessék. És vájjon ez nem alkalmazható-e egy városra is és hiba-e, ha ez a nemes ambitio benne is megvan, ha azt kívánja, hogy hasonrangúakkal szemben meg nem érdemelt mellőzésben ne részesüljön ? De nem folytatom. Talán sikerült kimutatnom, hogy Arad városa nem csupán loealis érdekből, hanem egy nagyterjedelmű terület érdekeinek szempontjából érdemes is, alkalmas is arra, hogy egy királyi tábla székhelyévé tétessék. Tudom azonban, hogy ezen kérdést nem elszigetelten, hanem csak combinative lehet megoldani • erre pedig első sorban az igazságügyministerrel együtt szakbizottság van hivatva, mert minden concret indítványnak, mely egyes képviselőtől indul ki, meg lesznek a maga hiányai, hiszen még maga a kormányjavaslat sem vindicá Ihatja magának a tökéletesség érdemét. A feladat tehát csakazlehet, minden lehető combinatiót összeállítani és azok közül megjelölni azt, mely legalább aránylag legjobban felelmegaczélnak; ezen feladatot pedig csak a jogügyi bizottság oldhatja meg> a minister úrral együtt, mert ezek rendelkeznek nemcsak a kellő szakismerettel,hanem egyszersmind akérdésre vonatkozó összes adatokkal. Ez okból nem adtam indítványomnak határozottabb formát, nem arra kérem a t. házat, hogy most azonnal döntsön egyik vagy másik módozat, akár egy 12. tábla felállítása, akár a javaslatba hozott 11 székhely valamelyikének Araddal való fele-serélése mellett, hanem