Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-366

50 36G. országos ülés május 3-án, szombaton. 1890. egy főügyész is, de egyszersmind azt is mondja, hogy mig e szóbeli eljárás megalkotva nincs, addig mind a 11 kir. tábla mellé főügyészt állítani pazarlás volna, mert elegendő dolguk nem volna. Addig tehát, mig a szóbeli eljárás behozatik, az eddigi ügykör mellett a kir. tábláknak 2 — 3 kerülete már sok czélszerüségi tekintet szerint, melyet e törvényjavaslat megállapításánál nem lehetett mind combinálni s a hol még a kinevezendő főügyész személye is számba jöhet, egy főügyészi kerületté összekapcsoltatok s ezzel, a mire a minister felhatalmazást kér, hogy ezt tehesse, kérdem : nem-e az egyszerű észszeruség szerint járt-e el? Hát helyesebb lett volna 11 főügyészséget felállítani, hogy ne legyen tenni valójuk, akkor megszavazta volna a képviselő ur? Ha pedig időközben a minister elegendőnek tartja 5 főügyészségnek — s ez a maximum — felállítását; ez már ok arra, hogy a törvényjavaslatban megadott felhatalmazást feleslegesnek tartsa? (Tetszés jobb felől.) Ezt azonban sokkal inkább felülmúlja Póló nyi képviselő ur azon luminosus eszméje, (Élénk derültség jobbfelöl) hogy több főügyészség felállításával a jogegység veszélyeztetik, mig egyrészt gúnyolódik velem és természetesen azokkal, kik a javaslattal egyetértenek, hogy valami provisio van-e téve arra az esetre, hogy ha a királyi táblák oly ügyben, melyben a végső forumot képezik, elvi határozataikban egymással coliisióba jutnak. Hogy e provisio jó-e, vagy rossz, azt majd az illető szakasznál lehet megvitatni. E pillanatban nem óhajtom a kérdést kifejteni, azt hiszem, méltóztatik beleegyezni, hogy majd ez a részletes tárgyalásnál vitattassék. (Helyeslés jobbfelöl.) De már e fényes csillagként ragyogó eszmét itt akarom megemlíteni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy veszélyeztetik a jogegység; mert több főügyész van, mert e több főügyész különfélekép minősíthet egy hasonló búncselekvényt vagy épen egyik ugy ítéli, hogy egy adott tény nem bűncselekvény, másik ugyanily cselekvényt btíncselekvénynek minősít és a bíróságok az indítványt elfogadják. Polónyi Géza: Vádrendszer mellett! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Igen, ugy mondta, vádrendszer mellett. De hát, méltóztatik tudni, vádrendszer másutt is van, nemcsak nálunk. És még az nagy kérdés, hogy azt az alkotandó büntető eljárásban egyoldalaságában is elfogadja-e a törvényhozás, vagy sem. Méltóztatik azt is tudni, hogy minden országban nyugaton, sőt keleten is, lényeges orgánum a főtörvényszék melleit a főügyész. Es méltóztatik tudni azt is — felesleges emlékezetébe hoznom — hogy a jogegység megóvására mindig a bíróságok vannak hivatva, sohasem a vádló főügyész, de még a védők sem. (Nagy derültség jobbról.) Én csak egy kicsivel tartom kevésbé furcsábbnak azt a praetensiót, hogy a jogegység megóvása érdekében valami, nem tudom milyen módon előre biztosifctassék az, hogy indítványaikban egy húron pendülő főügyészek legyenek, mikor indítványaik felett bíróságok határoznak, mint a milyen furcsának találnám, hogy ily módon egy húron pendülő védők legyenek mindenütt az országban. (Élénk derültség jobbfélöl). Polónyi Géza: De jó kedve van! (Hosszan tartó nagy derültség). Szilágyi Dezső igazságügyminister: Én azt gondolom, hogy annyi figyelemmel egymás iránt csak vagyunk, hogy t. képviselőtársam nem fogja kívánni, hogy ezen, nézetem szerint nem épen súlyos botlás felett valami nagyon tragicus hangon nyilatkozzam. (Élénk derültség jobbfelöl) Ha már valakinek ezen szomorkodni oka van — azt hiszem, senkinek sincsen — de kettőnk között mindenesetre mégis inkább a képviselő úrnak. (Élénk derültség jobbfelöl) A harmadik felhatalmazás, melyet t. barátom, Holló Lajos feleslegesnek tart, a számvevőségre vonatkozik. Mi &?, a mi e javaslatban a számvevőségre nézve foglaltatik ? Polónyi Géza: Ezentúl mi is igy fogunk tárgyalni. (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Igen mulatságos lesz és magam is hozzá fogok járulni. A számvevőségekre nézve a törvényjavaslat azt mondja: a számvevőségi teendő decentralisáltatik, de az igazságügyminister ur felhatalmaztatik arra, hogy az időpontot megválaszsza és a decentralisált teendőket meghatározza. Nem vitatja egy szóval sem t. képviselőtársam, hogy nem helyes ez a decentralisatio. Gondolom, tudni fogja azt, hogy itt oly szükséges dolog forog szóban, hogy az első bíróságoknál felmerülő számviteli teendők, uti naplók, átalányokról való számadás helyesebben volnának a főtörvényszékekhez helyezett orgánumok által ellenőrizhetők, de csak nem kívánja, hogy ez törvényben szabályoztassék ? Mutasson nekem egyetlen országot, hol a számvevőségi teendők decentralisálása és az ennél követendő eljárásnak aprólékos meghatározása törvényben szabályoztatik. Mindenütt rendelettel és mindenütt, ha az ország törvényei ugy hozzák, felhatalmazás útján. És még több ok is van erre. Méltóztatott talán tudomást venni arról, hogy az ügyészi administrativ teendők könnyítése egy rendelet által már eszközöltetett és további fejlesztése ennek az iránynak be fog következni. Hasonló eljárás fog történni a törvényszékeknél is és több ízben volt szerencsém a törvényhozás előtt nyilatkozni, hogy szükségesnek tartom, hogy a törvényszékek elnökeinek administrativ számadással is összekötött teendőin könnyítsünk és lehetővé tegyük, hogy a bíróságok tulajdonképeni feladatai-