Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-366
48 366. orsztgos ülés májas 3-án, szombaton. IS'ÍO. lajdonok ki nem fejlődhettek, a melyeknek hiányában szenved ma is bírói szervezetünk, a mely nélkül egy birói testület feladatát és a hozzá kötött várakozást betölteni sohasem képes. Ez egy fatális hiba; nem siethetünk eléggé, hogy azt helyrehozzuk és állítom, hogy az összes reformok közt erre van a legnagyobb szükségünk, ennek vannak meg leginkább előfeltételei, ez képezi minden többinek lényeges előfeltételét és a most létesíthetők közt ettől várok legtöbb és legközvetlenebb hasznot. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Igaz, hogy ez a szokással nem egyez, mert ha a szokásból azt kérdezzük, hogy mikép csinálták ezt a szomszédban, hogyan csinálták a külföldön, akkor példát nem kapunk, mert nem igy csinálták. De arról biztosítom a t. házat, hogy oly monstrurosus másod birósági szervezetet, a minő Magyarországon van, széles e világon sehol sem találunk. (Ügy van! TJgy van!) Azt mondják, hogy Németországban ez máskép történt, ott a perjogot és a birói szervezetet együtt alkották meg. Igaz, hogy ez történt, de ne feledjük el, t. ház, hogy annak az egész nagy reformnak túlnyomó indoka nem juridicai, hanem tisztán politikai volt. Hiszen a német tartomány ok 9/ic része szóbeli eljárással birt, úgy a civilig, mint a criminalis ügyekben, azzal birt Poroszország, azzal Baden, Bajorország, Württemberg, Szászország, szóval mindannyian és méltóztassék csak — mint nekem alkalmam volt — megkérdezni jelentőséggel biró orgánumokat, nagyon kétséges, hogy az egyes részek igényeit nem jobban elégítette-e ki az a parciális szervezet. Hanem mit akartak evvel elérni ? á német politikai egységet a jogegység erős kapcsával akarták egybefutni. Németország azon szerencsés helyzetben volt, hogy minden részében már volt kielégítő birói szervezet, birói eljárás, tehát azt mondhatta, hogy azt, a miben az egységet meg akarom csinálni — nincs ok sietni egyikkel a másik előtt — mindezt együtt csinálom meg, hogy legyen egy egységes gondolat és a birodalom egyesítésének egy imposans nyilvánulása. (Igaz! Ugy van! jobbfelol.) Ez a német példa. Nekünk azonban hazai szükségünk szerint kell indulnunk. Nem másoljuk a módszert sem a külföldről, hanem azt nézzük, hogy mily szükségletek vannak nálunk, (Élénk helyeslés jobbfelol) mily reformok azok, melyek meg vannak érve és ha meg van biztosítékunk az iránt, hogy ezen reform semmi más reformnak nem praejudicál: akkor bátran fogunk ezen az úton haladni, mert egyedül ez az, mely viszonyainknak megfelel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az oka annak, t. ház, hogy én mindaddig, mig meg nem czáfoltatom, azt tartom — pedig tisztán elméleti körben mozogtak a felhozott ellenvetések — hogy más úton helyesen nem indokolhattam volna meg. Más kifogás is hozatott még fel és ezt a leglényegesebb kifogást Holló Lajos t. képviselőtársam hozta fel, a melyre alapította többiektől eltérő magatartását, tudniillik, hogy nem szavazza meg a törvén javaslatot. A t. képviselő ur abban az illúzióban él, hogy levonta a következtetést a praemis?ákból. Én pedig azt hiszem és talán a t. képviselőtársam nekem igazat fog adni, hogy levonták a többi i képviselő urak is; de bár ebben az előbb kifejtett kérdésben eltérünk egymástól, ezt a különbséget, tudniillik a sorrend kérdését nem tartották elég súlyosnak arra, hogy a javaslatot általánosságban elvessék. A t. képviselőtársam megtoldja ezt egy új kifogással és azt mondja: soha sem látott törvényjavaslatot, a melyben annyi felhatalmazás kéretik, mint itt az igazságügyi téren. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igás is!) Legyen igaz. Nem tudom, hány törvényjavaslatot láttak külföldit a t. képviselő urak ? (Élénk derültség jobbfelol.) Én mutathatok a t. képviselő uraknik törvényjavaslatot, melyben sokkal kevésbé kényes dolgokat több felhatalmazással szabályoztak a külföldön. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A hazai viszonyokat vegyük figyelembe! Ne majmoljuk a külföldet!) Helyes! Mindjárt meg is fogják hallani, hogy a hazai szükségek alapján fogom ezt a felhatalmazást igazolni. Mert példának okáért, ha én a t. képviselő urakat a kik ezt az ellenvetést teszik, nem arra, hogy ilyen vagy olyan a felhatalmazás, hanem hogy egyáltalában van felhatalmazás, felszólítom: mondják meg, hogy melyik felhatalmazás az, a melynek kitűzött czélját máskép el tudják érni, meg fogják-e mondhatni? Vegyük például az egyik felhatalmazást, a mely szerint az igazságügyminister fel van hatalmazva, hogy a járásbíróságok területén tett változások folytán egyik kir. tábla területébe osztott törvényszékhez tartozó járásbíróság területéből a szomszéd másik kir. tábla területéhez osztott törvényszék területéhez tartozó járásbírósághoz átcsatolhasson valamely községet. Ezen Polónyi képviselő ur elszörnyűködött. Alaposan megczáfolta őt Csatár Zsigmond képviselő ur. (Hosszantartó derültség és tetszés.) Polónyi Géza: Önt czáfolta meg! (Hosszan tartó mozgás.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Már most, hogy alaptalansága ezen szörnyűködésnck kiderüljön, tegyük fel, hogy iránta való szívességből, a mire a képviselő ur tegnapi beszédében annyi czímet szerzett, én beleegyezném, de ez nem lényeges, a ház belenyugodna abba, hogy a t. képviselő ur lelkiismeretének megnyugtatására, törüljük ki azt a szakaszt, hogyan állanánk akkor? Az eddigi törvények szerint —és elég lett
