Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-366

48 366. orsztgos ülés májas 3-án, szombaton. IS'ÍO. lajdonok ki nem fejlődhettek, a melyeknek hiányá­ban szenved ma is bírói szervezetünk, a mely nélkül egy birói testület feladatát és a hozzá kötött várakozást betölteni sohasem képes. Ez egy fatális hiba; nem siethetünk eléggé, hogy azt helyre­hozzuk és állítom, hogy az összes reformok közt erre van a legnagyobb szükségünk, ennek vannak meg leginkább előfeltételei, ez képezi minden töb­binek lényeges előfeltételét és a most létesíthetők közt ettől várok legtöbb és legközvetlenebb hasz­not. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Igaz, hogy ez a szo­kással nem egyez, mert ha a szokásból azt kérdez­zük, hogy mikép csinálták ezt a szomszédban, hogyan csinálták a külföldön, akkor példát nem kapunk, mert nem igy csinálták. De arról biztosí­tom a t. házat, hogy oly monstrurosus másod birósági szervezetet, a minő Magyarországon van, széles e világon sehol sem találunk. (Ügy van! TJgy van!) Azt mondják, hogy Németországban ez más­kép történt, ott a perjogot és a birói szervezetet együtt alkották meg. Igaz, hogy ez történt, de ne feledjük el, t. ház, hogy annak az egész nagy re­formnak túlnyomó indoka nem juridicai, hanem tisztán politikai volt. Hiszen a német tartomány ok 9/ic része szóbeli eljárással birt, úgy a civilig, mint a criminalis ügyekben, azzal birt Poroszország, azzal Baden, Bajorország, Württemberg, Szász­ország, szóval mindannyian és méltóztassék csak — mint nekem alkalmam volt — megkérdezni jelentőséggel biró orgánumokat, nagyon kétséges, hogy az egyes részek igényeit nem jobban elégí­tette-e ki az a parciális szervezet. Hanem mit akartak evvel elérni ? á német politikai egységet a jogegység erős kapcsával akarták egybefutni. Németország azon szerencsés helyzetben volt, hogy minden részében már volt kielégítő birói szervezet, birói eljárás, tehát azt mondhatta, hogy azt, a mi­ben az egységet meg akarom csinálni — nincs ok sietni egyikkel a másik előtt — mindezt együtt csinálom meg, hogy legyen egy egységes gondolat és a birodalom egyesítésének egy imposans nyil­vánulása. (Igaz! Ugy van! jobbfelol.) Ez a német példa. Nekünk azonban hazai szükségünk szerint kell indulnunk. Nem másoljuk a módszert sem a külföldről, hanem azt nézzük, hogy mily szükség­letek vannak nálunk, (Élénk helyeslés jobbfelol) mily reformok azok, melyek meg vannak érve és ha meg van biztosítékunk az iránt, hogy ezen reform semmi más reformnak nem praejudicál: akkor bátran fogunk ezen az úton haladni, mert egyedül ez az, mely viszonyainknak megfelel. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon.) Ez az oka annak, t. ház, hogy én mindaddig, mig meg nem czáfoltatom, azt tartom — pedig tisz­tán elméleti körben mozogtak a felhozott ellenveté­sek — hogy más úton helyesen nem indokolhattam volna meg. Más kifogás is hozatott még fel és ezt a leg­lényegesebb kifogást Holló Lajos t. képviselő­társam hozta fel, a melyre alapította többiektől eltérő magatartását, tudniillik, hogy nem szavazza meg a törvén javaslatot. A t. képviselő ur abban az illúzióban él, hogy levonta a következtetést a praemis?ákból. Én pedig azt hiszem és talán a t. képviselőtársam nekem igazat fog adni, hogy levonták a többi i képviselő urak is; de bár ebben az előbb kifejtett kérdésben eltérünk egy­mástól, ezt a különbséget, tudniillik a sorrend kér­dését nem tartották elég súlyosnak arra, hogy a javaslatot általánosságban elvessék. A t. képviselőtársam megtoldja ezt egy új kifogással és azt mondja: soha sem látott törvény­javaslatot, a melyben annyi felhatalmazás kéretik, mint itt az igazságügyi téren. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igás is!) Legyen igaz. Nem tudom, hány törvényjavaslatot láttak külföldit a t. kép­viselő urak ? (Élénk derültség jobbfelol.) Én mutat­hatok a t. képviselő uraknik törvényjavaslatot, melyben sokkal kevésbé kényes dolgokat több felhatalmazással szabályoztak a külföldön. (Fel­kiáltások a szélső baloldalon: A hazai viszonyokat vegyük figyelembe! Ne majmoljuk a külföldet!) Helyes! Mindjárt meg is fogják hallani, hogy a hazai szükségek alapján fogom ezt a felhatalma­zást igazolni. Mert példának okáért, ha én a t. képviselő urakat a kik ezt az ellenvetést teszik, nem arra, hogy ilyen vagy olyan a fel­hatalmazás, hanem hogy egyáltalában van fel­hatalmazás, felszólítom: mondják meg, hogy me­lyik felhatalmazás az, a melynek kitűzött czélját máskép el tudják érni, meg fogják-e mondhatni? Vegyük például az egyik felhatalmazást, a mely szerint az igazságügyminister fel van hatalmazva, hogy a járásbíróságok területén tett változások folytán egyik kir. tábla területébe osztott törvény­székhez tartozó járásbíróság területéből a szom­széd másik kir. tábla területéhez osztott törvény­szék területéhez tartozó járásbírósághoz átcsatol­hasson valamely községet. Ezen Polónyi képviselő ur elszörnyűködött. Alaposan megczáfolta őt Csatár Zsigmond kép­viselő ur. (Hosszantartó derültség és tetszés.) Polónyi Géza: Önt czáfolta meg! (Hosszan tartó mozgás.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Már most, hogy alaptalansága ezen szörnyűködés­nck kiderüljön, tegyük fel, hogy iránta való szí­vességből, a mire a képviselő ur tegnapi beszédé­ben annyi czímet szerzett, én beleegyezném, de ez nem lényeges, a ház belenyugodna abba, hogy a t. képviselő ur lelkiismeretének megnyugtatására, törüljük ki azt a szakaszt, hogyan állanánk ak­kor? Az eddigi törvények szerint —és elég lett

Next

/
Thumbnails
Contents