Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-366
44 365. országos ülés május 2 án, pénteken. 15SW). seket ölel fel és óhajtom, hogy ezen kérdések az illető szakaszoknál tárgyaltassanak a maguk érdeme szerint. És én abban a talán nem Mu re menyben élek, hogy akkor a t. házat meg fogom arról győzni, hogy a mit a törvényjavaslat ezen pontokra nézve javaslatba hoz, az mind lényeges, szükséges és ennélfogva helyes; hogy engem mulasztás terhelt volna, ha bárminemű" mellékkörülmények miatt — és ilyen jelentéktelen, mellékkörülménynek tekintem azt, hogy némi gyanúsításoknak is ki vagyok téve, melyeket illő közömbösséggel fogadok (Élénk helyeslés jóbbfelől) — mondom, hogyha tekintettel ily mellékkörülményekre, tartózkodtam volna azt, a mit tárgyilagos alapon igazolni tudok, mint üdvöst, a törvényhozástól kérni. (Helyeslés a jobboldalon ) Ez lévén a felfogásoknak, melyekre ki akarok terjeszkedni, két különböző csoportja: nézzük meg az elsőt. (Halljuk! Halljuk!) És valóban, t. ház, mig mindenütt e házban a jogi reformoknál a gyakorlati szempontokat hallom emlegetni: engem fölötte meglepett, hogy azon dihitorius kifogások, melyek e törvényjavaslat ellen tétetnek, mennyire tisztán elméleti természetűek és igen kétes értékűek. A kik azt mondják, hogy a jogi reformot nem ezzel kellett volna kezdeni, a legcsodálatosabb elágazásban vannak Hallottunk olyau véleményt — és pedig komolyan és részletesen — kifejteni, még a tudományra is hivatkozva, hogy nem ez a sorrend a helyes, hanem egy másik, tudniillik az, ha az igazságügyi kormány előbb a magánjog rendszeres törvénykönyvét alkotja meg, azután ezzel kapcsolatban — én igy értettem — megalkotja a büntető és polgári eljárás teljességét és a birói szervezetet, azután — de csak azután — életbe léptet ehhez hasonló törvényt, azután vár és egyenkint lépteti életbe az eljárásokat. Nem mindnyájan járnak ezen az úton, de e nézeten voltak Polónyi és Holló t. képviselőtársaim is. Arra a második csoportra, melyhez Horváth Lajos és Veszter Imre t. képviselő urak t.irtóznak, később fogok kitérni. Itt, t. ház, mindenekelőtt egy köiülmény lep meg engem és ez az, hogy a tudományra való hivatkozással — már nem tudom milyenre és hol található tudományra való hivatkozással — az mondatik, hogy a birói szervezet és az alaki jogok reformját meg kell előznie az anyagi jog, tehát itt a magánjog megalkotásának. Ezt mondta egyenesen t. képviselőtársam Polónyi Géza és t. képviselőtársam Holló Lajos. Polónyi Géza: Én csak a perjogra mondottam. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Anyagi jogról méltóztatott beszélni, pedig a meddig az a tudomány, melyet fel méltóztatott említeni, terjed, anyagi jog alatt perjogot sohasem értettek. (Derültség jolbfelől.) Különben, ha félreértettem, a I hiba niem részemről forog fenn, elfogadom a kiigazítást ; de akkor el fogja ismerni, bogy egy téves kifejezéssel maga adott okot ezen félreértésre. Mindenesetre igy nyilatkozott t. képviselőtársam Holló Lajos. Én nagyon becsülöm t. barátom talentumát ós tett észrevételeit, de megvallom, azokban nem találtam azt, hogy — a mint ő magát kifejezte — mélyebb törvényhozási szempontból akarta ezt a javaslatot méltatni, mint t. barátom Horváth Lajos és Veszter Imre. Arra kérem fel a figyelmét, hogy az anyagi jog codificálása sem elméleti, sem semmi törvényhozás által soh.i a birói szervezet és az alaki jog reformja föltételének nem tekintetett. Ebben a felfogásban t. képviselőtársam egyedül áll. Méltóztassék csak megnézni egész Európában, hol a jogreformok nagyobb szabásban indíttattak meg. Németország megindította jogreformját és anilogia szempontjából erre még rá fogok térni. Egy hatalmas alkotás, melyet a maga viszonyai közt tett, az, hogy megalkotta a birói szervezet egységét, a büntető és a polgári eljárást az egész nagy Néoietbirodalomban. A polgári törvénykönyv kidolgozása még korábban kezdetett meg, de ma is csak tervezet alakjában van és pedig tervezet alakjában van ott, hol Németország némely részeiben magánjogi tekintetben tankönyvek szerint ítélnek. Egyes tankönyvek vannak oly nagy tekintélylyel íelruházva, hogy a birói judicaturának alapját képezik. Hivalkozzam-e arra, hányszor módosíttatott Németország egyes államaiban a birói szervezet, hányszor történt változás az alaki jogokban is, épen ugy, mintFrancziaországban és Németországban és soha senkinek eszébe nem jutott az, hogy az anyagi jog codifieatióját a birói szervezet és az alaki jog codificatiója előfeltételének nyilvánítsa. A másik megjegyzésem az, hogy t. képviselőtársam — én ugy gondolom, lehet hogy hibásan — vagy tévedésben van a codificatio értéke iránt, például a magánjogi codificatio értéke iránt s ebben a tévedésben mások is osztoznak, kiket, minthogy nem ez alkalommal nyilvánították véleményöket, hanem a budget tárgyalása alkalmával, idézni nem akarok. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a jogbizonytalanság egy magánjogi törvénykönyv elkészültével és életbeléptetésével megszűnik. Tudom, hogy t. barátom tudni fogja azt, hogy bármily rendszeres törvénykönyvben a jognak egy részét lehet codificálni, hogy az alkalmazásnál az analógiának és a törvénymagyarázatnak oly roppant tér marad, hogy az életbelépő rendszeres törvénykönyv hatályba lépte után még hosszú időnek kell lefolyni, mig az a szilárdság és biztosság, a melynek oszlopát képezi egy rendszeres törvénykönyv, azon törvénykönyv tartalmának teljes áthatása és kifejtése által, az életbe átmenni képes. Ennélfogva
