Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-366

42 366. országos ülés május 3-án, szombaton. 1890. látszik a vasmarok, mely epurál, nyugdíj az,áthelyez önkéntes lemondás büntetése alatt, de látszik aprotegaló, a jutalmazó kéz is, mely fizetéseket emel. Nem mondón, t. ház, hogy az igazságügyminister ur mindezeket csupán személyes kedvtelésből és ízlésének kielégítése végett akarj a gyakorlatba venni; meg vagyok róla győződve, hogy ő a közjó érdekében levőnek tartja, hogy ministeri állásának hatályosságát mindenkivei szemben érezhetővé tegye, de hogy ez a birói függetlenségre nézve üdvös legyen, azt határozottan bátor vagyok tagadni. Avagy talán az készteti a t. minister urat ezen intézkedésre, hogy szükséges beledobni egy nagy követ a csendes viz tükrébe, hogy ez nagy gyűrűket vessen? Ne mondhassa senki, hogy az az igazságügyministerium a dolce farnicntetraditióin andalo-í? Azt hiszem, hogy ez tökéletesen felesleges gondoskodás: a t igazságügyminister urbir a reputatio egy olyan tőkéjével, hogy bátran szembeszállhat a netalán mutatkozó, de még nem jelentkezett türelmetlenséggel. A komolyabb rész bizonyára azt mondja: sat eito, si sut bei.e. Vagy talán egy épen másodrendű consideratio késztette a minister urat arra, hogy a javaslatot benyújtsa? A t. igiizságügyminister ur azzal kezdte hivataloskodását, hogy póthitelt kért az igazságügyi költségekre. Talán most is érzi ennek szükségét, de érzi az ily dolognak ódiumát is. Talán azért nyújtott be egy ilyen, mint ő mondja, alapvető szervezeti javaslatot, hogy ezzel mintegy beburkolja a nagyobb költekezés kérését, jól tudom, hogy a magyar közönség és nevezetesen az országgyűlés hozzá van már szoktatva ahhoz, hogy nálunk minden reform mindig új nagyobb költekezéssel jár. De azt mondja a t. minister ur, hogy fogadjuk el ezt a javaslatot, mert ez jó szolgálatokat fog tenni abban az esetben is, ha továbbra is fenn kell tartani az írásbeli rendszert. Ez a javaslat e szerint afféle en tout cas, mely minden időben, hidegben és melegben egyaránt használható. Lehetetlen t. ház, hogy ez az egész argumentum ne hasson csökkentőleg a bizalomra abban a tekintetben, hogy a t. minister ur talán akként fogja megkísérlem a szóbeliség és közvetlenség behozatalát, a mint azt Lehozni lehetetlen, Oda látszik mutatni ez az argumentum, hogy a t. minister ur előkészíteni akar bennünket arra, hogy rendezkedjünk be még hosszabb időre az írásbeli rendszerbe. És én valóban tanok attól, hogy a t. minister ur csakis akként fogja megkísérelni a szóbeliség és közvetlenség behozatalát, a mint azt megvalósítani nem lehet. A törvényjavaslat indokolásában a t. minister ur akként nyilatkozik : „Nem mulaszthatom el ama meggyőződésem kifejezését sem, hogy viszonyaink közt az alkotandó polgári és bűnvádi perrendtartások azokban az ügyekben, melyekben első bíróságként a törvényszék ítél, a ténykérdés végleges | eldöntését a törvényszékekre nem ruházhatják." Esküdtszékekről nem szól a törvényjavaslat. A | t. minister ur egyáltalában nem hajlandó arra, hogy a népies elemnek, az önkormányzati elemeknek befolyást adjon a birói hatalom gyakorlatába s ebből ismét láthatjuk, hogy mi jelentősége van azon Ígéretnek, a melylyel oly gyakran találkozunk, hogy majd a t. minister ur és társai fogják megvalósítani nálunk az igazi önkormányzatot. 1869ben, midőn a megyéktől a bírák választásának í joga confiscáltvtott. azt mondta Deák Ferencz és azt mondta Horvát Boldizsár, hogy nem kell igen bánkódni a miatt, hogy az önkormányzati jog ezen a téren szűkebb térre szoríttatott, compensatiót fogunk majd kapni az esküdtszékek felállításában. Íme ekként akarja a minister ur honorálni az akkor kiállított váltót. A t. minister urnak a ténykérdésekről és az esküdtszékre vonatkozólag tett nyilatkozaiai, bennem legalább azt a feltevést keltették, hogy ezen az utón, ily gondolkozás mellett a szóbeliség és közvetlenség megvalósítása nem fog bekövetkezni. Ha a t. minister ur nem fog hathatós intézkedést tenni arra, hogy a nálunk most annyira elharapódzott fellebbezési mánia megszűnjék, nem fog oly intézkedést tenni, hogy a ténykérdés végleges elintézése legalább az ügyek nagy részében az első bíróságoknál történje <, mire különösen az esküdtszékek a legalkalmasabbak, akkor nagyon tartok attól, hogy a szóbeliség és közvetlenségnek a felsőbb bíróságoknál alkalmazása ad absurdiim fog vitetni: akkor a dologból nem lesz más, mint egy törvénykezési népvándorlás a vidéki táblai székek felé és be fog következhetni az, hogy ezek a szétosztott egyes királyi táblák ismét olyan százfejű szörnyetegekké fognak kinőni egyenkint, mint a milyen most a Budapesten concentrált kir. tábla. És mivel a dolgokat igy látom, nem vegyíthetem gyönge szavaimat a bizalom nyilvánításnak azon kórusába, mely e ház minden oldaláról felhangzott. A bizalom nyilvánítása kétségtelenül nagy szerepet fog játszani e törvénvjavaslat elfogadásánál, de én azt hiszem, hogy a t. minister urnak magának sem kellene igénybe venni, sőt el sem kellene fogadnia, hogy a törvényjavaslat tisztán bizalomból fogadtassák el. Nem kellene elfogadnia ezt az alkotmányosság és az alkotmányosság decoruma iránt való tekintetből sem. Hiszen a t. ház, a nélkül, hogy ismerné a minister ur igazj ságszolg'áltatási programmját, nevezetesen azt, j hogy miként akarja a szóbeliséget létesíteni, megszavazza e törvényjavaslatot — ez bocsánatot kérek — de igen hasonlít ahhoz, midőn a képviselőház például annak idején elfogadta volna az új országházra kért első milliót, a nélkül, hogy ismerte volna annak tervét és költségvetését. De nem járulhatok e törvényjavaslat elfoga-