Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-366
866. országos ülés május 3-án, szombaton. IS'M). 41 hogy a beregszászi ember Kassára, a sárosmegyei vagy turóczi pedig Pozsonyba járjon igazságért, ez nem lesz lehetséges, mert inkább mindenki lemond jogának érvényesítéséről, semhogy ily hosszú költséges utakat tegyen meg. Ezek voltak az okok, t. ház, melyek engem arra birtok, hogy felszólaljuk és hogy nem betanult beszéddel, hanem egyszerű, magyar őszinteséggel az igazság szavát hangoztassam. Kérem a t. házat, ne méltóztassék ezt a törvényjavaslatot elfogadni, hiszen azért a minister ur állása meg nem inog. ő csak jobbat fog alkotni, mely mindnyájunkat kielégíthet. Nem szavazom meg a törvényjavaslatot. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Elnök: Ki következik? Madarász József jegyző: Mocsáry Lajos! Mocsáry Lajos: T. ház! (Halljuk!) Látom, hogy a t. ház türelmetlenül várja és méltán, hogy mielőbb hallhassa annak a nyilatkozatát, kinek szava ebben a kérdésben mindenesetre a legérdekesebb és legilletékesebb. De én is abban a helyzetben vagyok, t. ház, a melyben volt tegnap Holló Lajos t. képviselőtársam. Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden indokolhassam én is azt, miért nem fogadhatom el általánosságban sem a törvényjavaslatot. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, t. ház, én nagy sajnálattal látom azt, hogy a t. igazságügyministerurépen ilynemű javaslattal látta jónak inaugurálni az általa igéit reformkorszakot. Ismerjük a t. kormánynak reformprogammját a közigazgatásban. Én ezzel a programmal határozottan ellentétes állást foglalok el, mert meg vagyok győződve arról, hogy a ki Magyarországon össze akarja törni azon formákat, a melyek közt itt az önkormányzat századokon át fennállott, az nem tesz egyebet, mint összetöri, megsemmisíti magát az önkormányzatot. (Igás! Ugy van! a szélső halon.) Ennélfogva a reformprogrammot abban a tekinteti en én határozottan szabadságellenesnek, reactionariusnak tartom. De biztattam magamat azzal, hogy majd talán az igazságügyi reformok terén más irány érvényesül. Fájdalommal kell bevallanom, hogy reményem ebben a tekintetben is tünedezni kezd. Számos jelenség, sok nyilatkozata a minister urnak a javaslat indokolásában, de maga az a tény is, hogy épen egy ilynemű törvényjavaslatot adott be, mint első pontját a reformműveleteknek: aggodalmat kelt bennem arra nézve, hogy a reform az igazságügy terén magán fogja viselni a közigazgatásival való rokonság vonásait. Szervezni, mindig szervezni és újra szervezni; éreztetni a tisztviselőkkel és különösen a birói karral a hatalomnak vas kezét; (Élénk helyeslés a szélső halon) gyakorolni mindazokat a hatalmi tényeket, melyekkel az ilyen szervezés és folytonos újraszervezés mindenkor KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVIII. KÖTET. össze van kötve, ez a tapasztalat szerint, t. ház, mindenütt és minden időben a bureáucraticus szellemű kormányok kedvtelesei közé tartozott. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Hasonló hajlamokat mutat, nézetem szerint a t. minister ur is, a helyett, hogy belemarkolt volna a dolgok lényegébe, a helyett, hogy — mint a példabeszéd mondja — az ökröt a szarvánál fogná meg, csakis a fölületen marad, tisztán az ilyen tervezeti ügyet tartja nagyon sürgősnek. Mi késztetheti at. minister urat egy ilyen eljárásra, mikor az egész ország szomjúhozza az igazságszolgáltatásnak valódi, lényeges javítását? Azt mondja a t. minister ur, hogy be akarja hozni a szóbeliséget és közvetlenséget, ennek kívánja előre megvetni az ágyát. De minő módon akarja megvalósítani a szóbeliséget és közvetlenséget? Megvallom, én tartani kezdek attól, hogy ezen szóbeliség és közvetlenség sem lesz egyéb, csak épen egy hangzatos elv, mint a hogy a közigazgatás terén mindig azt halljuk, hogy majd ők fogják behozni az igazi önkormányzatot. És egy dolog bizonyosnak látszik előttem, t ház, az,hogy mindaddig, mig az Írásbeliség rendszere fennáll, a kir. tábla tervezett szétosztása legalább is közönyös dolog; mihelyt pedig valósággal be lesz hozva a szóbeliség és közvetlenség — de ágy, hogy az nemcsak írott malaszt maradt — akkor az önmagától fog következni, mint a dolog természetes corollariuma. A mi pedig természeténél fogva corollarium, azt alapvető első lépésnek, sürgős reformnak tekinteni semmi esetre sem szabad. Mi készteti, mondom, a minister arat, hogy legelőször is ily szervezeti javaslattal lép elé? Talán szálka az ő szemében, türhetlennek látszik előtte, hogy íolytonosr.n ott legyen szemei előtt az a moustruositas, a 202 tagból álló királyi tábla? Tény, hogy ez abnormis állapot, de utóvégre is az a 202 tagból álló létszám csak symptoma, symptomákat pedig a jó orvos nem gyógyít, hanem gyógyítja a bajt, mely azt létrehozta. És végre is nem a létszámban van a baj, hanem abban, hogy a kir. tábla tanácsainak egy-egy ülésében 50—60 ügy intéztetik el és mégis óriási restantia van; a baj rejlik abban, hogy a kir. táblán — és ez a dolgok vendjénél fogva most másképen nem is lehet — gőzerővel, gyárilag kezelikazigazságpzolgáltatást. De fog-e ezen változtatni a kir. táblák decentralisatiójja ? Vájjon nem tökéletesen mindegy-e, ha Budapesten vagy Nagyváradon történik az ilyen eljárás? Vagy talán a minister ur azon érzést akarja a közönségben, de különösen a bírákban meggyökereztetni, hogy „habemus papara" ? Erre kétségkívül alkalmas a tervezett reorganisatio. Ezen törvényjavaslat hemzseg n különféle meghatalmazásoktól. Látszik benne a jupiteri szemöldök, a melynek egy rándulásától száz és száz előkelő állású személyiség létérdekei jönnek mozgásba 6
