Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-366

m 866. országos Illés májas 3-án, szombaton. 1890. az ember, a ki teljesen el van adósodva, az nem lehet biró, mert annak az elméje csaknem megvan tompulva. Ha tehát valaki bíróinknak 8 tisztviselőinknek hitelt akar adni, ám adjon bizalmilag, személyileg és úgy, hogy az a kis fizetés, amelyre a biró és tisztviselő ép úgy vrn rászorulva, mint szárazság idején a növény az üdítő esőre, lefoglalható i.e legyen, a mi a józan észnek, a hazafiságnak, tisztviselők Ó3 birák iránti kötelességérzetnek elutasíthatlau követelménye. Én azt gondoltam, hogy igazságügyi kormányzatunk s az igazságügyi bizottság is, kivált mióta Debreczen város tudós professora ül elnöki székén, mindent el fog követni, hogy maga a büntető törvénykönyv is átdolgoztassék s annak egyes jogosulatlanul drakoi szigora enyhittessék és a hamis bukásban szenvedőkre vonatkozó s kedvező benyomást gyakorolt tételei pedig súlyosbittassanak; mert furcsa dolog t. ház, hogy egy szegény éhes biró vagy tisztviselő, mert odahaza gyermekei jajgatnak s krumplijuk sincs enni, lenyal az actáról egy darab 50 krajczáros bélyeget s ezért két évi börtönt kap s hivatalvesztésre ítéltetik, mig az a nagykereskedő, a ki 8—10,000.000 forintig megbukott, esetleg ki fog egyezni 2,000.000 frtban. Ez oly dolog, hogy büntető törvénykönyvünk szerint igazságtalan és tarthatatlan, pedig épen ezeken kellene segíteni az igazságügyministernek ; hogy a nagy bűnösük ne fussanak, mig a kicsinyek büntettetnek, inert ha 8.000,000 forintig megbukott s 2.000.000 forinttal kiegyezett, 6,000.000 forintot zsebre tett. Igaz, hogy nem maga szerepel, mint az összeg tulajdonosa, hanem a Szálika vagy a felesége. Azt gondoltam t. ház, hogy a miigazságügyministerünk, a ki szintén nem házi nevelésben részesült, hanem nyilvános iskolákban szerezte meg a maga tudományát, minélfogva kell, hogy ismerje az életet; ki szintén nem született azon magas regiókban, a melyekből jövő uri emberektől nem is várható meg, hogy a népéletet ismerje, hanem felemelkedett középosztályból, jobban fog foglalkozni a középosztály érdekeivel. Sajnos, hogy épen az ellenkezőt tapasztalom. Sajnos, hogy e részben csalatkoztam és a niinister ur nem törölt ki a magyar reputatio érdekében a büntetőtörvénykönyvből egy szakaszt és nem terelte a becsületsértési pereket a polgári eljárás útjára. Mostan minden becsületsértési per, melyben 1 —500 forintig terjedő bírságot szabnak ki, bíínfenyítő ügy. Már pedig, ha a magyar ember, a ki ma már nem ura önmagának, néha elkeseredik és olyan szó szalad ki száján, a melyet nem kellett volna mondania, az bizony menthető. S ilyen szavakért egyszerre bűntetőbiróság elé hurezolják és ha elítélik 1 — 2 forint birságra neve egy jegyzékbe kerül azokéval, a kik gyilkoltak és gyújtogattak vagy más Kokán-féle dolgokat követtek el. A minister ur e tekintetben sem tett semmit és reményem horgonya, melyet az ő ministeri székéhez kötöttem, eltörött. Hogy e törvényjavaslat nem felel meg a nemzet érdekének, kitűnik abból is, hogy az igazságügyi bizottságban annak egyik tagja, a ki azelőtt a kir. Curiáuak másodelnöke volt 8 hosszít birói gyakorlattal is bir s ennélfogva megérdemli, hogy szava figyelembe vétessenek, ezt mondta: E törvényjavaslat nem tökéletes, de minthogy az adott körülmények között tökéletesebbet kigondolni én sem tudok, elfogadom. Hogy valaki miként fogadhat el olyan dolgot, a melyről maga is belátja, hogy nem tökéletes, azt én nem értem. Ezek után kijelentem, hogy én e törvényjavaslatot, mint nem okvetlenül szükséges, mint a kir. tábla ügymenetére kártékonyán ható intézkedést, a nemzet érdekében el nem fogadom és azon képviselő urakkal fogok szavazni, kik határozottan és nyiltan kimondják, hogy ez a javaslat nem időszerű, nem szükséges, mert a törvénykezési eljárásra vonatkozó munkálatok nem fekszenek előttünk. T. ház! Hogy mi annak az oka, hogy a mi kir. táblánk oly véghetetlen nagy restantiát mutat fel, ha méltóztatnak egy pillanatig figyelemmel meghallgatni, el fogom mondani. A mi polgári, büntető, váltóügyi, bányaügyi és kereskedelemi eljárásunk azzal a rettentően szerencsétlen intézkedésekkel bir, hogyha én például az első instantiánál veszítek el egy pert s azt a kir. táblához s innen a Curiához viszem, vagy ha a kir. tábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja s ellenfelem viszi fel a Curiához, azt az egyes biró vagy a törvényszék nem küldheti közvetlenül a magas Curiának, hanem kénytelen azt először a budapesti kir. ítélőtáblához juttatni. Ott azt iktatják, referálják, kiadmányozzák és ezzel épen annyi munkát okoznak, mint a mennyit az ügy elintézése akkor igényelt, mikor először jutott fel és érdemben tárgyalták. A Curia ítél a dologban, de nem küldheti le ítéletét közvetlenül az egyes bíróhoz vagy a törvényszékhez, hanem megint sétál az ügy a tekintetes kir. ítélőtáblához. Ott újból iktatják, referálják, kiadmányozzák és van megint annyi munka, mint a mennyit okozott akkor, mikor a kir. táblához legelőször jött fel. Ha tehát a kir. tábla 120 ezernyi ügyforgalmat mutat fel, ebből érdemben* numerus csak 40 ezer, a többi 80 ezer pedig származik az actáknak sétautazásából, ezéltalan, az ügymenetet megnehezítő s munkaerőt elfoglaló,de senkire nézve haszonnal nem járó intézkedések foganatosításából. Épen ma néztem meg a budapesti ítélőtáblának bűnügyi forgalmát. Hatvanezer számot találtam s ebből, t. ház, húszezer érdemleges, negyvenezer érdemen kivüli numerus. Hány embernek kellett azt iktatni, bejegyezni a mutatókönyvbe, hány jegyző foglalko-