Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-366
866. ors?,Agos ülés május S-án, szombaton. 1890. 89 zott vele, hány referens nézte keresztül, vájjon ítélete ellen minő felebbezés érkezett és hány igazságkereső ember iszsza meg az árát annak, hogy a referens ur, mert érdekelve van, pipázgatva és boszankodva nézi a felebbezés indokolását és ha paprikás, magánál tartja hetekig. Be tudom igazolni, hogy néha cg k elnöki megintés után küldik fel a tábla által teljesen elintézett és felebbezett ügyet a Curiához. Itt kellene a t. igazságügyminister urnak intézkedni, reformálni. Fel sem merem tenni az oly bölcs emberről, mint az igazságügyminister ur, hogy ezt mind nem tudná; hanem azt kell hinnem, hogy vannak a bureauxban olyan emberek, a kik kényelmetlenül érzik magukat, ha az ilyen igazság a maga tisztaságában és világosságában és senki által nem érinthető egyszerűségében elmondatik. Hátha még a t. igazságügyminister ur az ügyviteli szabályzatot alkalmazná, de kevés volna akkor a restantia a királyi táblánál, akkor nem volna szükség a táblát tizenegy felé osztani. Méltóztassék esak az 1871 : VIII. törvényozikket alkalmazni az olyan biróra nézve, a kinek ítéletét, mert érthetetlen, a királyi tábla érdemileg el nem intézheti, méltóztassék megtisztítani a gyomtól ezt a nagy kart: akkor meg fogja látni a t. igazságügy minister ur, hogy nem lesz szükség ily örökös reparatióra nézve felhatalmazást kérni a törvényhozástól. T. ház! A függetlenség és 48-as párt, illetve annak többsége, melynek programmját kezdettől fogva vallottam és vallom, e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Néhány paragraphus ellen, neki is van ugyan aggodalma, egyet azonban, melyet Polónyi t. képviselő ur is felemlített, nem osztok. Ez az aggodalom az, hogy a járásbíróság ok székhelyének megállapítására nézve az igazságügy minister urnak felhatalmazás adatik. Én ezt egyáltalában nem ellenezhetném. Mert vannak oly helyeken is elhelyezve járásbíróságok, a hol a jogkereső ember, ha delet harangoznak, drága pénzen még pirítós kenyeret sem kap. (Derültség balfelöl.) Ilyen helyekről sokkal jobb volna a járásbíróságokat az illető kerületi központban helyezni el, hol a jogkereső ember pénzéért legalább igényeit kielégítheti. Ezt az egyetlen dolgot tehát minden körülmények között még akkor is, ha ezen törvényjavaslattal kérné a t. minister ur, szívesen megszavaznám. A mi a többi pontot illeti, erre nézve nem szólhatok; mert a ki az egészet nem akarja, az a részletekhez sem járulhat hozzá. Felszólalásom kapcsán azonban még a királyi táblák székhelyére nézve leszek bátor néhány megjegyzést tenni, bár tudom, hogy szavaim, mint a pusztában kiáltozónak hangja, eredmény nélkül fognak elhangzani. Veszter Imre és Hertelendy Béla képviselő urak is foglalkoztak tegnapi napon e kérdéssel és beszéltek Pécs ellen, Nagykanizsa javára. Ez minden esetre ízlés dolga. (Derültség balfélöl.) S tudok erre egy közmondást is, mely azt mondja, hogy a, németnek Bécs, a magyarnak Pécs. (Derültség.) Én ismerem mindkét várost, tudom, hogy NagyKanizsán nagyobb lendülete van a kereskedésnek shogy a vasútnak is góczpontja, de ez még magában nem elég arra, hogy egyik kir. tábla épen Nagy-Kanizsán helyeztessék el; mert ha a vasúti góczpontok volnának irányadók, akkor fordítsunk egyet a dolgon: tegyünk egy kir. táblát Csapra, egy másikat meg Kelenföldre. Hát e tekintetben, t. ház, én csak helyeselni tudom az igazságügyminister és igazságügyi bizottság intézkedéseit, ha már ebből a törvényjavaslatból mindenesetre törvényt akarnak csinálni, Pécsnek adtak elsőséget Kanizsa felett; mert bármennyire tisztelem Kanizsa előrehaladottságát, talán nem fogok senkit sérteni s NagyKanizsa közönsége nem fogja tőlem rossz néven venni, ha kimondom, hogy úgy tűnik fel előttem Nagy Kanizsa és Pécs, mint Makó és Jeruzsálem ! (Általános derültség.) Ha az ember Pécsett van, könnyen megfeledkezik, hogy hol van Budapest. (Derültség jobbfelöl.) Másként áll a dolog az én fölfogásom szerint Araddal és Eperjessel. Nagy barátja vagyok ugyan annak, hogy Nagyváradon kir. tábla legyen, mert lakosságának szellemi fejlettsége s iparának előhal adottsága megérdemli, hogy ott egy kir. tábla elhelyeztessék; de az, hogy Arad városa: a magyar nemzet Golgotája, a magyar nemzet 13 vértanujának székvárosa elejtetett, megvallom, elkeserít s önkénytelenül is azon gondolattal foglalkoztat, hogy csakis hyperloyalitásból történt a magyar alföld ezen hatalmas fokusánek elejtése; hogy ez azért történt, hogy a 13 vértanú városában nem merték felállítani a judicaturát, holott Aradra reá illet : a hol legtöbb honfivér lepi a harczi síkokat, a népszabadság ott tenyészt legszebb virágokat. Pedig csalódnak, mert azt hiszem, hogy a magyar király semmit sem fogadott volna örömcstebb, mint ha őszintén, nyíltan megmondották volna: uram, királyom, Aradnak nemzetiségi viszonyai, a culturában való előhaladottsága követeli, hogy egy kir. tábla oda tétessék s a legjobb király bizonyosan azt mondotta volna: legyen akaratotok szerint. Megvallom azt is őszintén, hogy Arad városának képviselőjétől, mint Magyarország journ alistik áj ának egyik leghatalmasabb tagjától többet vártam volna. Elvártam volna tőle, hogy Arad érdekében lépjen sorompóba. Nem tette. Nekem tehát azt kell hinnem, hogy talán a képviselő ur titokban beleegyezett abba, hogy a szegény 13 vértanú székvárosa mellőzhessék. (Mozgás és zaj jobbfelöl.)
