Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-387
442 887. országos ülés június 3-án, kedden. 1890. járásbíróság! székhelyek és bírósági területek tekintetében azonban a kormánynak eddigi hatalmi jogkörét érintetlenül hagyja. A kir. itélő táblák szervezetéről szóló és a törvényhozás mindkét háza által elfogadott javaslat 2. §-a a kir. törvényszékeket egyenkint felsorolván és a kir. ítélőtáblák kerületeiben beosztván: a kir. törvényszéki székhelyek végleges szervezetéhez már nem hiányzik egyéb, mint hogy azok esetleges megváltoztatása és a ministerium hatalmi jogköre alól kivétessék és a törvényhozás hatalmi jogkörébe utaltassák. Ennek az előttünk fekvő javaslat 1. §-ában foglalt azon intézkedés tesz eleget, mely megállapítja, hogy a kir. törvényszékeknek jelenlegi székhelyei csak törvénynyel változtathatók meg. A ma fennálló törvényes helyzet, mint a t. ház tudni méltóztatik, ugyanis az, hogy a törvényszékek székhelyei — ötnek-hatnak kivételével — törvényben megállapítva nem voltak, hanem kormányrendelettel határoztattak meg. Igaz ugyan, hogy a törvényszékek száma törvényileg meg volt állapítva s a kormány rendelettel azok számát sem nem szaporíthatta, sem nem csökkenthétté; de annak idáig mi sem állta útját, hogy a kormány valamely törvényszék székhelyét rendelettel más helyre ne tehesse át. A törvényszéki székhelyeknek a kir. ítélőtáblák szervezéséről szóló törvénybe egyenkint történt felvétele után, azoknak kormányrendelettel való megváltoztathatása többé helyt nem foghatván, a jelen javaslat csak logikai folyományát képezi a táblai törvény 2. §-ának. H Indokolását leli a javaslat intézkedése azon c ovábbi körülményben is, hogy a kormány a törvényszékek székhelyei tekintetében a gyökeresebb változtatásokat már amúgy is keresztülvitte s igy nincs miért az ideiglenes állapotot továbbra is fentartani. Végre pedig a birák áthelyezhetetlenségéhez kötött érdekek is elég fontosak arra nézve, hogy az ezután netalán kivételesen szükségessé válható törvényszéki székhelyváltoztatás felett ne a kormány, hanem maga a törvényhozás határozzon. T. ház! (Halljuk!) Más szempont alá esik azonban a kir. járásbíróságok székhelyeinek és a törvényszéki és bírósági területek kérdése. A járásbirósági székhelyeknek törvénybe iktatása, vagy minden egyes területváltoztatásnak a törvényhozás elé való utasítása mai viszonyaink között még ép oly korai, mint czélszerütlen lenne; mert a végleges bírósági szervezet csak megállapodott viszonyokra alapítható, csak tartós alapon építhető fel. Ha tekintetbe veszszük azonban, hogy a kir. táblákra ruházandó felügyelet tapasztalatai a végleges szervezetnél nemcsak nem nélkülözhetők, de az erre megkívánt adatokat kiválóképen a kir. tábláktól várjuk; ha tekintetbe veszszük, hogy a kir. táblák szétosztása a járásbirósági szervezetben több változtatást tehet szükségessé; ha tekintetbe veszszük, hogy a szóbeliség és közvetlenség elveire fektetendő bűnvádi és polgári eljárás a dolog természete szerint első sorban az alsó bírósági szervezetre leend mélyreható visszahatással; ha tekintetbe veszszük, hogy a közigazgatási szervezetnek kilátásba helyezett átalakulása is területi változásokkal fog járni és hogy a közigazgatási és bírósági beosztás közötti összhang létrehozatala a mindkét nemíí hivataloknak egy helyen való összpontosítását teendi szükségessé, mit a törvényhozás a megyék háztartásáról szóló 1883-iki törvény 16. §-ában már ki is mondott; ha tekintetbe veszszük végre a gyakorlati élet rohamosan változó viszonyait gazdasági, közlekedési és helyi szempontokból : akkor viszonyaink a végleges bírósági szervezet létesítésére még megéretteknek nem tekinthetők és azért végzetes hibának tartanok a ministeriumtól annak 20 év óta fennálló, a bírósági területek és járásbirósági székhelyekre vonatkozó jogkörét megvonni s egy megoldásra még meg nem érett területi beosztást sietve beczikkelyezni és ennek csakhamar felismerendő hibái és hiányainak pótlása vagy a sűrűbben előforduló apróbb területátcsatolások keresztülvitele végett a törvényhozás nehézkes gépezetét szüntelenül mozgásban tartani. Helyesen emeli ki a javaslat indokolása, hogy midőn a törvényhozás már három ízben: 1871-ben, 1875-ben és 1885-ben az igazságügyi kormányt a végleges bírósági szervezet iránti javaslat előterjesztésére utasította, a törvényhozás bizonyára oly törvény megalkotását czélozza, a mely biztos adatokon és szilárd alapon állva, nem az ideiglenesség, de a tartósság, az állandóság jellegével birjon. Ezek a feltételek, ez az alap, ezek az adatok azonban, t. ház, ez idő szerint a járásbíróságok székhelyei és a birósági területek tekintetében még rendelkezésünkre nem állanak. Más államok sem siettették el az elsőfokú bíróságok tényleges szervezetét. Legyen szabad e tekintetben Poroszország és Austria példájára hivatkoznom. Poroszországban a mi járásbíróságainknak megfelelő Amtsgericht-ek székhelyei és területei csak akkor vétettek ki a királyi rendeletek jogköre alól és helyeztettek a törvény védpaizsa alá, miután az új Gerichtsverfassungs-Gesetz, az új bűnvádi és polgári perrendtartás már három érig érvényben voltak s a székhelyek és területek helyes beosztására szilárd alapot nyújtottak volt. A szomszédos Austriában az 1868-iki törvény szerint, ha azt helyi vagy közlekedési viszonyok megkívánják, az igazságügyminister az illető tartomány gyűlésének meghallgatása után még ma
