Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-387

434 3Sí> országos ülés jniiius 3-fin, kedden. 1890. osztva lévén, kérem annak napirendre tűzését el­rendelni. Elnök: Miután az ülések, mint méltóztatnak tudni, már sokáig nem tartanak s minthogy a pénz folyóvá tételére bizonyos idő szükségeltetik: azt hiszem czélezertí lesz, ha a t ház a gazdasági bizottságnak ezen különben is kinyomatott és köz­kézen forgó jelentését azonnal tárgyalás alá veszi. (Helyeslés.) Gróf Eszterházy Kálmán jegyző (ol­vassa a Költségvetési előirányzatot.) Elnök:' Ha nincs észrevétel, 99.870 frt elfogadtatik s folyóvá tételével a ház elnöke meg­hatalmaztatik. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző (ol­vassa a pénztári kimutatást). Elnök: Ha nincs észrevétel, a kimutatás tudomásul vétetik és megtekinthetés czéljából a. ház irodájába letétetik. Kérem, méltóztassék a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó pontját hitelesíteni. JosipOVich Géza jegyző (olvassa a jegyzőkönyv idevonatkozó pontja'). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv­nek ezen pontját hítelesitettnek jelentem ki. Következnék a napirend, azonban a napirend előtt Csatár Zsigmond képviselő ur személyes megtámadtatás czímén kivan szólani. Csatár Zsigmond: T. ház! Nem lehetvén szerencsém tegnap a t. pénzügyminister ur beszéde aratt itt bennt lenni, csak később értesültem, mi­dőn már nem tisztázhattam magamat, azon reám nézve lealázó és képviselői működésemnek komoly­ságát tönkretevő enuntiátióról, a melyben a t. pénzügyminister ur azt mondta, hogy tegnapi felszólalásomat magam sem vettem komolyan és hogy nem akartam egyebet elérni, mint hogy egy bizonyos kedélyesség álljon elő. Nem volnék, t. ház, méltó arra, hogy itt e házban legyek, haat. pénzügyminister e kijelenté­sét elhallgatnám; mert ugy tudom, hogy ez az országgyűlés nem circus és mi képviselők nem azért vagyunk itt, hogy valakit bohóczként ne­vettessünk, hanem arra valók vagyunk, hogy az ország sorsa felett komolyan gondolkozzunk. Ha­vannák egyesek, a kik magukat sértve érzik teg­napi felszólalásommal, azoknak a házszabályok szintén megadják a jogot, hogy e sértést reparál­ják vagy a házon kivül azért elégtételt vegyenek; de hogy épen a t. pénzügyminister ur szájából jöhessen ki az, hogy én tegnap nem komoly, érett megfontolás után szólaltam fel, én ezt egyáltalá­ban nem fogadom el. Valamint a t. pénzügyminis­ter urnak amúgy különben nagyon müveit uri egyéniségéhez sem nagyon illők azon kitételek, hogy igy visszautasítom, ugy visszautasítom, mert a t. minister urnak nem visszautasítani kell a kép­viselők beszédét, hanem megmagyarázni a valódi helyzetet, hogy a képviselő megértse. Mindenki minden dologról tájékozva nem lehet s azon államférfiak, a kik kezökben tartják az állami közéletnek minden attribútumát, jobban levén a tények felől értesülve, megadhatják a felvilágo­sítást. Ha tehát itt olyasmi fordul elő, hogy egyik vagy másik képviselő veszélyeztetve találja a közérdeket, annak nem szabad azt mondani a szemébe, hogy törekvése nem tiszta, nem az ügy érdekében szól és hogy nevetséges dolgot akar állítani, mert azt itt egy képviselő ur sem akarja tenni, én pedig sem Wekerle t. pénzügyminister urnak a kedveért, sem senkinek a világon a ked­veért az ország szine előtt a gyalázat, szégyen kövére állani nem akarok. De hogy tegnapi felszólalásom komoly va­lóság volt, mutatja, hogy azt az a tény követte, hogy a t. elnök ur is abból indulván ki, hogy a képviselő az összeférhetlenségi törvénynyel ellen­tétesen az állammal szerződésre nem léphet, ezt az esetet, midőn tudomására jutott, az összeférhetlen­ségi bizottsághoz utasítani méltóztatott. Megengedem, hogy egy dologban tévedtem, de én az ujjamból azt nem szoptam s azt hiszem, hogy az illető t. képviselő urnak is jó szolgálatot tettem azzal, hogy igy az ódiumot magáról el­háríthatta. Én sérteni senkit nem akartam és ké­rem a t. pénzügyminister urat, hogy ha jövőben is kegyes lesz felszólalásommal foglalkozni, mél­tóztassék ennek komoly természetet tulajdonítani, mert kijelentem, hogy annyi tisztességérzet van bennem, hogy a nemzetgyűléssel szemben holmi játékot ne űzzek. Ezt soha sem akartam, a jövő­ben sem akarom és valóban fájdalmasan esik ne­kem, hogy a kormánypárti sajtó, a „Nemzet", mely az általam fizetett adóból is tartja fenn magát, (Élénk derültség) tegnap esti számában hazugság­nak és rágalomnak nevezte, a mit én mondtam s a melyre a t. ház elnöke határozottan enuntiálta, hogy az valóság és igazság, mert senkinek sem szabad az állammal szerződést kötni képviselői minőségében. Ugyanezért a „Nemzet" ezen ki­jelentésével szemben kijelentem, hogy Gajári képviselő úrral, a ki akkor még falusi jegyző volt, mikor már én e háznak tagja voltam, a házon kivül fogok leszámolni. Elnök: A képviselő ur felszólalására csak az a megjegyzésem van, hogy a lapokban egyes kép­viselő urak ellen intézett támadások nem tárgyal­hatók e házban személyes támadásokként. Meg­jegyzem továbbá, hogy igaz, én az ügyet az össze­férhetetlenségi bizottsághoz utasítottam, mert ítélet­hozatalra az összeférhetetlenségi bizottság van hivatva. (Helyeslés.) . Szádovszky József: De a „Nemzet" meg­hozta már jogtalanul az ítéletet. Elnök: Következik most, t. ház, a napi rend: „Az italmérési jövedékről szóló 1888 : XXXV.

Next

/
Thumbnails
Contents