Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-386
S8fl. országos ülés jnnini 2-án, hétfőn. 1800 419 Tény és pedig —- hozzá tehetem, nyilvánvaló tény, hogy Mannarosmegye összes területén a kizárólagos italmérési jogot a Sigmond testvérek czég és Kában Náthán Sámuel bérbevették; hozzá tehetem még azt is, t. ház, hogy Sigmond Dezső képviselő ur annak a ezégnek tagja. De hogy ezen mi megróni való van, azzal, azt hiszem, felesleges foglalkoznom akkor, midőn ez január óta mindnyájunk előtt tudva volt és senki éltben incompatibilitást nem talált. (Derültség lalfelöl.) Épen ezért magánúton azon kérést intéztem a t. pénzügyminister úrhoz, hogy azt a szerződést, a melyben nemcsak jogok vannak biztosítva a regalebérlők részére, hanem kötelezettségek is a közönséggel szemben, hozza nyilvánosságra, a mit ő készségesen meg is igért. Ily körülmények közt mindenki tisztán alkothat magának előre is ítéletet arról: van-e abban valami megróni való, ha egy képviselő, aki különben szeszgyáros, ilynemű vállalatokba bocsátkozik és mindenki alkothat magának ítéletet arról is, vájjon ebben az esetben ineompatibilitag kérdése mennyiben vethető fel? Azt hiszem, hogy sem az illető képviselő ur, sem a háznak bármely tagja sem fog ez elől kitérni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kénytelen vagyok beismerni, t. ház, azt is — mert nincs okom tagadni — hogy én voltam az, a ki egynéhány tagból álló küldöttséget vezettem a pénziigyminister úrhoz abból a czélből, hogy azon sérelmeket, a miketapénziigyigazgatóság az ő nézeteik szerint elkövetett^ a pénziigyminister ur orvosolni méltóztassék. És constatálhatom azt is, t. ház, hogy a pénzügyminister ur szíves volt megígérni, hogy a sérelmek orvosolva lesznek. Ez is oly dolog, t. ház, a mely nyilvánvalóvá lett az által, hogy azon emlékirat,amelyet ezen küldöttség a minister urnak átnyújtott, hiriapilag közzé is tétetett. Ebben nincs nézetem szerint semmi megróni való. De részemről még egyet hozzá kell tenni, azt, hogy én egyénileg azok közé tartozom, a kik kezdettől fogva egyáltalán nem értettek egyet a pénzügyi közigazgatás azon eljárásával, a melyet az a kizárólagos italmérési jog értékesítése és gyakorlatba vétele körül követett, a minek hirlapilag és az illető közigazgatási bizottságban is több alkalommal kifejezést adtam. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Mindez reám nézve egy okkal több arra, hogy kívánjam ezen törvényjavaslatnak minél előbb törvényerőre emelését nem a bérlök érdekéhen, hanem magának a közönségnek érdekében. (Helyedés a jobbo 1 dalon.) Ha valamelyik kérdésnél áll az, hogy „clara pacta boni amiéi", ugy itt kell ezt elérni, szükséges föltétlenül, hogy legyen tisztában a közönség, de legyenek tisztában a bérlők is a kötelezettségekkel; hogy tudja mindenki: mi szabad és mi nem ? (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen törvényjavaslatnak pedig egyéb czélja sincs, mint tisztán az. hogy az italmérési jog lényege, a jövedék alapeszméje és természetére nézve szabatosan körvonalozza a jogokat és kötelességeket. Már ez egymagában véve elegendő volna arra, hogy mindnyájan óhajtsuk, hogy ezen törvényjavaslat minél előbbtörvény erőre emelkedjék. (Helyeslés a jóbbbolda f on.) Ez a fő ok, t. ház, a mely engem azon elhatározásra vezetett, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam. (Helyeslés a jobboldalon.) És ha már felszólaltam, t. ház, épen azért, mert a főok rám nézve az, hogy tisztáztassék e részben minden vitás kérdés, constatálnom kell, hogy a hány igazgatóság van, annyi különböző felfogás uralkodik a jövedék lényege és korlátaira nézve, tehát szükséges, hogy ezen vitás nézetek elvégre szabatosan körvonaíoztassanak. méltóztassék ezért megengedni, hogy az italmérési jövedék lényegére nézve néhány szóval röviden nyilatkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) ! Felfogásom szerint az italmérési jog lényege az 1888: XXXV. törvényczikknek egy tiltó rendszabályában van letéve, a melyben ki van mondva, hogy a kis mértékben való elárnsítás és kimérés az államnak fentartott jog; 100 literen felül azonban a törvény a szeszes italok forgalmát egészen szabadon hagyta. Már most a jelen törvényjavaslatot csakis az 1888: XXX V r . törvény ez ikkel kapcsolatban lehet megítélni. Sem abban a törvényben, sem ebben a javaslatban én egyetlen egy tiltó rendszabályt sem találok arra nézve, hogy a 100 literen felüli forgalom szabadsága csorbittassék. Ezen javaslatnak két bevallott czélja van: az egyik, hogy az italmérési jog bérlői szerződési jogaikban megvédessenek, mi teljesen helyén van, mert abban a tudatban kötöttek szerződést, hogy a régi mérték szerint aknázhatják ki a jövedelmet. Ezzel szemben fölmerült az a panasz, hogy a nagyban való darusítás utján elkövetett visszaélések e jogot lényegesen csorbítják. Constatálom, hogy ezek a.panaszok részben alaposak. De felmerült az a másik panasz is, hogy az egyik község versenye elértékteleníti a másikban bírt jogot az által, hogy az egyik körzetből a másikba az italok szabadon behozatnak. Concedálom azt is, hogy a régibb jogállapot szerint ez a panasz is teljesen jogosult. Tehát ezen két panasz orvoslására van irányozva első sorban a megalkotandó törvény. Az első pont orvoslására szolgál az 1., 2., 3., 4. és az 5. §. első bekezdése; az 5-ik §. máso'lik bekezdésénél azonban, mely a mezőgazdákról intézkedik, önként fölmerül a kérdés, hogy az a mezőgazdákra nézve újabb kedvezményt vagy megszorítást tartalmaz-e 1 Mert nem lévén tiltó ! rendszabálya 100 literen felüli elárusításra nézve, 53*
