Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-386

4á0 SSö* országos ülés június-2-áii, hétfőn,,1890. ebből önként következik, hogy akár mezőgazda, akár bármely foglalkozású legyen valaki, a foglalkozásra való tekintet és a czél megjelölése nélkül kinek-kinek szabad szeszes italt 100 literen felül adni és venni; mig ellenben a mezőgazda kötelezve van arra, hogy még külön a pénzügyigazgatóságtól is engedélyt kérjen, mig más erre kötelezve nincs. A 6. §. első bekezdése a kérdés szabatos körvonalozása szempontjából arra, hogy mi értendő tisztán italmérési jövedék alatt, zavarólag hat. Az 1836. évi törvényezikk legalább itt az ország innenső részében megengedte betegség és lakadalom esetén az átvitelt az egyik községből a másikba, de csak kis mértékben, a nagyban való tilalom soha sem állott fenn. A 6. §. első bekezdése azonban már ily mérvű tilalmat tartalmaz, vagyis a szeszes italok bevitelét csak 100 literen felüli mennyiségben engedi meg. Ez a korábbi gyakorlattal szemben határozott megszorítás, a minek okvetlenül nagyobb pénzügyi eredményének is kell lenni. Már most épen az előbb elmondott körülménynél fogva kiválóan fontos kérdés, hogy maga a jog alapeszméje, azok a korlátok, a melyek kötelezők a bérlőre, az államra és a közönségre nézve, oly szabatosan határoztassanak meg, hogy ebből többé eltérő és ellentétes gyakorlat ne keletkezhessek. Ennélfogva igen kérem a t. ])énzügyminister urat, legyen kegyes világosságra deríteni azt a kérdést, hogy ugy értelmezi-e a javaslatot, hogy a mezőgazdák kivételével más foglalkozásúakra tiltva van a 100 literen felüli forgalom vagy nem és a mezőgazdákra kedvezmény-e ez, vagy korlátozás? Ez mindenesetre tisztába hozandó, mert különben az 1888: XXXV. törvényczikkel még ellentétesebb gyakorlat fog kifejlődni és még több zaklatás fog előállani. Erre nézve általánosságban indítványt nem is teszek, hanem fentartom magamnak ezt a részleteknél megtenni, ha különben a törvényjavaslat értelme minden kétséget kizárólag a t. pénzügy minister ur kijelentésével tisztába hozható nem volna. Még egy körülmény van, t. ház, a melyre bátorkodom a t. ház és a kormány figyelmét kikérni. (Halljuk! Halljuk!) Ez az eljárás kérdése. Gondolom az 1884-iki törvényezikk utasítja a pénzügy- és az igazságiigyminister urakat, hogy a jövedéki eljárást rendelettel szabályozzák. E rendelet azonban mai napig sincs megalkotva, hanem a harminczadok részére kiadott utasítás szerint járnak el. A gyakorlati élet eddig valami nagy szükségét nem igen mutatta annak, hogy ezen okvetetlenül változtatást kell tenni; azonban ma már az én felfogásom szerint az italmérési jövedék ezt mellőzhetetlenné teszi, mert a harminczadi utasítás egészen más természetű jövedékről szól, mint az italmérési jövedék, mely lényegében épen az által tér el a többitől, hogy nélkülözi a kizárólagosságot és bizonyos cselekvényekben nyilvánul. Hogy többet ne említsek, maga az utasításnak azon része, mely a gyanú alapján való elkobzásr ról intézkedik, oly tág teret nyit a hivatalnoki önkénynek, hogy az a polgári szabadságra nézve valóban veszedelmes lehet, hogy tudniillik bárkihez, a ki ellen gyanú merül fel, az illető pénzügyi közegek bármikor bemehessenek, ott házkutatást eszközölhessenek és nyomban az elkobzást is foganatosíthassák. Az eljárásnak ezen szabályozatlan volta az, a mely az én felfogásom.szerint tért nyitott Máramarosban is arra a sok panaszra, a melyek fel^ merültek kölcsönösen mindkét irányban és hozzátehetem, hogy az én felfogásom szerint e panaszok bírtak némi alappal s az ily gyakorlat a polgári szabadságra nézve egyáltalán nem kívánatos. Ezért én ezen körülmények kiemelése mellett kérem az igen t. kormányt, hogy a jövedéki eljárás szabályozására nézve a szükséges rendeletet mielőbb megalkotni méltóztassék. Magát a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jdbbfelol.) Elnök: Ki következik ? Josipovich Géza jegyző: G-ulácsy Dezső! GuláCSy Dezső: T. ház .'Nem tartom helyén levőnek, hogy a tanácskozás folyamán a parlament egyes tagjai egyes dolgok bizonyítása végett egymásra hivatkozzanak, ugyanazért elvemet követve, szabadságot veszek magamnak, hogy az ily hivatkozásoktól tartózkodjam. Minthogy azonban az előadói székből és azután báró Kaas Ivor t. képviselőtársam részéről, oly nyilatkozat történt, mely a Bereg megyei képviselőket általában oly színben tünteti fel, mintha ők azon bérlő consortiumnak hallgatólagos tagjai volnának, . . . Báró Kaas Ivor:_Nem azt mondtam! Gulácsy Dezső: Örömmel veszem tudomásul, hogy báró Kaas Ivor képviselőtársam ezt visszavonja, (Ellenmondások a baloldalon) vagy oda nyilatkozik, hogy nem mondta, de én ugy vettem ki felszólalását és a bizottsági előadó úrét is, hogy abban vád rejlett az összes beregtnegyeí képviselők ellen. Hegedüs Sándor előadó (tagadólag int). Gulácsy Dezső; Egyszóval constatálhaíom, hogy Kaas Ivor képviselőtársam azt mondja ugyan, hogy nem mondta, de Hegedíís bizottsági előadó ur, viszont azt mondja, hogy nem ő mondta, hanem Kaas; e szerint, hogy valaki mondta, az bizony os. Ezen gyanúsítást tehát nem a magam személyére, de mint képviselő kötelességem visszautasítani. A magam személyében, hálaistennek, semmiféle sem bérlő, sem nyerészkedő vállalatnak tagja nem vagyok. .' i